2017.07.26. 13:05
Igazság – na de melyik?
<em>A legtöbb munkahelyen két ember biztosan elégedett a fizetésével: a főnök a beosztottéval, és a beosztott a főnökével. Ez a kényszeredett poén ötlött fel bennem, amikor már a sokadik vendéglátós indulatos okfejtését hallgattam arról, hogy „vajon melyik »okostóninak« juthatott eszébe a szállodaiparban és a vendéglátásban jövőre 240 ezer forintos garantált bérminimumot bevezetni”</em>. Petneházi Attila írása.
A legtöbb munkahelyen két ember biztosan elégedett a fizetésével: a főnök a beosztottéval, és a beosztott a főnökével. Ez a kényszeredett poén ötlött fel bennem, amikor már a sokadik vendéglátós indulatos okfejtését hallgattam arról, hogy „vajon melyik »okostóninak« juthatott eszébe a szállodaiparban és a vendéglátásban jövőre 240 ezer forintos garantált bérminimumot bevezetni”. Petneházi Attila írása.
Van igazuk a vállalkozóknak, hiszen attól, hogy béroldalon „elengedik a gyeplőt”, az emelt juttatásokat még nem lesz miből kifizetni. Ugyanakkor azzal a kristálytiszta munkavállalói okfejtéssel is nehéz lenne vitatkozni, hogy mit kínlódjon itthon nettó százötvenért az a szakács, aki Ausztriában, Németországban vagy Angliában ugyanennyi erővel nagyjából havi félmilliót „kaszál”.
Lesz további béremelés az ágazatban vagy sem, szerintem a hazai szállodások és vendéglátósok (kivéve talán a jól kereső Duna-parti elitet és néhány dunántúli turistaparadicsomot) egyedül abban bízhatnak, hogy tőlünk nyugatra nemcsak a munka bére magasabb, mint nálunk, hanem a megélhetés költségei is. Meg persze a honvágyban; hiába van ugyanis tele az ember zsebe, ha az a láthatatlan erő hatalmába keríti a fiatalt, akkor bizony mennie (pontosabban jönnie) kell haza.
