Brutális lóerők vonzásában

Hajdúböszörmény - A főszereplők azt mondják, temérdek, gyakran az alváson megspórolt munkaóra szükséges ahhoz, hogy akár csak a Traktor Pulling Európa Kupa kereteiben zajló amatőr traktorhúzó bajnokságban komoly eredményt legyen képes felmutatni valaki. Szabó Sándorral és Móricz Kamillal beszélgetve nem csak a különös, de annál népszerűbb erőpróba kevéssé ismert részleteiről beszélgettünk, hanem arról is, hogy miért csinálják.

Két család neve annyira összeforrt egy versennyel, hogy vetélkedésük nélkül mára elképzelhetetlen a megmérettetés. Ez pedig nem más, mint a Traktor Pulling Európa Kupa kereteiben zajló amatőr traktorhúzó bajnokság, a főszereplők pedig a Móricz és a Szabó család. És persze az általuk fejlesztett gépek.

De mi is a traktorhúzás?

A teljesség igénye nélkül a következőképpen lehetne összefoglalni: egy úgynevezett tolólappal felszerelt fékezőpadot, amit általában súlypadnak neveznek, egy traktorral kell végighúzni a 100 méter hosszú pályán. Az a nyertes, aki a súlypadot az adott idő alatt a legmesszebbre tudja eljuttatni. Ha a versenyzőnek sikerült a teljes távon végigjutnia, akkor tovább terhelik a padot, így nehezítve a feladatot. A profi és az amatőr verseny távban és a traktorok szempontjából is élesen elkülönül: a profik között akadnak szériagépek, amelyekről bár első látásra nem nyilvánvaló, akár 2000 lóerő leadására is képesek, és vannak olyan szerkezetek is, amelyekről a laikusok gyakran fel sem tételezik, hogy a traktorfélék nagy családjába tartoznak. A szívük olyan motor, ami korábban teherautóban, helikopterben dolgozott, az átalakítást követően pedig némelyek már nem dízelolajjal, hanem kerozinnal vagy metanollal működnek. Közöttük, nem elírás, akad 6500 (!) lóerő teljesítményű is.

A profi amatőrök

Ehhez képest a hazai amatőr gépek természetesen gyermekcipőben járnak, de a gazdáik is a gyermekeknek kijáró gondossággal, törődéssel foglalkoznak velük, fejlesztik őket. A legutóbbi versenyen, a Hajdúsági Expo zsúfolt lelátói azt tükrözték, hogy a közönség imádja e traktorokat és irányítóik is. Akik figyelemmel kísérik a sportágat, jól tudják, hogy amatőr traktorhúzó verseny Szabóék és Móriczék nélkül nem létezik, a vetélkedés a kupáért évek óta a két csapat között zajlik. Az elmúlt évek során a dobogó legfelső fokára Móricz Kamill lépett és a második hely jutott Szabó Sándornak. Az idei év előkészületei azonban azt sugallták, hogy a Szabó-istálló nagyon szeretne nyerni, a szokásostól is nagyobb lendülettel, akarással kezdetek bele a fejlesztésbe, építésbe.

Évről évre rengeteg embert vonz a verseny. Fotó: Matey István

A helyzetet tovább árnyalta, hogy új versenyző lépett a színre, Kovács Zoltán személyében, aki bár a Móricz cég alkalmazottja, és így élvezi a műhely támogatását, mégis függetlenként indult a megmérettetésen. Annak ellenére, hogy a pilóták komoly versenymúltra tekinthetnek vissza, átlagéletkoruk éppen csak eléri a húszat. Kovács Zoltán és Móricz Kamill még az iskolapadot koptatja gépésztechnikusként, és Szabó Sándor sem sokkal idősebb náluk. És a gépeik? Mind a három MTZ 50-es, mármint ez a traktoruk alapja, amelyet a csapatok, a jobb teljesítmény elérése érdekében alaposan átformáltak, „feltuningoltak”. Bár az érintettek a fejlesztési titkokat erősen őrzik, azért egy-egy részletet elárultak: Szabó Sándor egykori 72 lóerős gépe már inkább a 400-hoz van közelebb, bár ezt eddig még nem sikerült bemérni. Kovács Zoltán társa nem is olyan régen egy leselejtezett roncsként állt egy gazdaságban, ma már egy csillogó gép, ami méltó társa és kihívója a Retro Kóboj, vagyis Móricz Kamill traktorának.

Hogyan lehet elérni?

Abban a versenyzők egyetértenek, hogy mindehhez temérdek munkaóra és annál kevesebb alvás szükséges. A versenyt megelőző időszakban mindhárom fiatal, befejezve a műhelyben vagy a földeken a teendőket, felöltötte a szerelőoverált és nekiállt feltárni a hibákat, gyengeségeket. Természetesen nem egyedül tették, segítették őket barátaik, családtagjaik is.

A versenyre való felkészülést nehezíti, hogy gyakorlásra tulajdonképpen nincs lehetőség, mivel sem az ehhez szükséges pálya, sem pedig súlypad nem áll rendelkezésre, így maximum más gépeket vontatva mérhető fel, hogy ki mire képes. Ezért az első szám általában a főpróba is egyben, itt győződhetnek meg arról, hogy számításuk bevált-e, a technika, amit választottak megfelelő-e, vagy jó döntés volt-e az például, hogy kettesből induljon el az a gép, stb.

És mindez miért? Amikor ezt kérdeztem, látszott, a versenyzők először nem is igen értik, hogy ez bárki számára miért nem azonnal nyilvánvaló. Aztán sorolták: büszkék arra, hogy megmutathatják, mire képes a csapatuk és ők, maga a verseny családias légköre is lényeges, hogy a kollégák és barátok szurkolnak értük. Na, meg természetesen a győzelem is…

És mi lesz a gépekkel a következő versenyig? Szabó és Móricz csapaté pihen, Kovács Zoltán azonban addig átalakítja, és alkalmassá teszi arra, hogy a családi gazdaságuk szorgalmas tagjává váljon.

Ja és, hogy kinyerte a versenyt? Trónfosztás történt, ugyanis Szabó Sándor állt a dobogó felső fokára, ez vélhetőleg újabb lendületet ad a küzdelemnek, ahogy az is, hogy Móricz Anna, aki még csak 10 éves, már szilárdan tudja, gépész szeretne lenni. És már nagyon nézegeti a versenytraktorokat is…

- Szöőr Beáta -