Erős hittel a vízen is lehet járni!

Debrecen - Július 9-én, akaraterőm, elszántságom, fanatizmusom és kolléganőm szerint teljesítménykényszerem újabb életre szóló csodával ajándékozott meg. A kitűzött feladatba vetett hitem, bátorítóim segítsége, biztató megnyilvánulások, a Bátor Táboros jótékonyság ereje és a sok-sok aggódó tekintet mind-mind arra ösztönzött, hogy meg kell csinálnom, csak a szervezők és a rossz időjárás állhat utamba.

Szerencsére az sem! A harmadik kitűzött napra összeállt minden, és zöld utat kapott a Balaton-átúszás. Akkora izgalom és egyben boldogság volt bennem, hogy meg sem kottyant a reggel ötórai kelés, a közel egy órás sorban állás a regisztrációnál, a család logisztikai problémái egyik partról a másikra, a hatalmas tömeg a parton és a hiányos infrastruktúra, a 30 méteres sor a lángosnál, majd a wc-nél.

Csodálatos volt a víz hőfoka, színe, íze úgy, ahogy volt, régi szerelmem, a Balaton. Tűzhetett a nap, feltámadhatott a szél hullámokat verve, hideg vagy meleg volt a víz, én végig mosolyogva, hatalmas lelki békében figyeltem és szereztem új és újabb tapasztalatokat. Az sem érdekelt, hogy igazán még nem vagyok jó úszó. A melltempón kívül, amit csak fél éve(!) kezdtem tanulni, gyakorlatilag mást nem ismerek. Pihenni, állóhelyben taposni, hátra fordulni, lebegni a vízen, váltogatni az úszásnemeket, örömkönnyeimtől nedves úszószemüveget igazítani meg sem próbáltam. Hatalmas alázattal és fegyelemmel végeztem a dolgom a biztosító csónakok vonalán keresztül egészen a célig. Boldogan vettem tudomásul, hogy féléves kitartó edzésmunkám beérett, nem fáradok el, nem görcsölök, élvezem, és jól érzem magam, minden porcikám hálás volt, hogy fél évvel ezelőtt ilyen őrültnek tűnő elhatározást hoztam, és ennek rendeltem alá egész énemet.

Ugye ismerős, hogy minden fejben dől el? Büszke vagyok, hogy ötvenedik évesen ilyen kihívásokat keresek, és ezekre alkalmas testi és lelki erővel rendelkezem. Az sem érdekelt, hogy az első átúszó alig több, mint egy óra alatt teljesítette az 5,2 kilométeres távot. Én kiélveztem a négy és félóra minden percét, cseppjét! Az én történetem nem az átúszásról szólt, hanem az elhatározásról, a hitről, az akaratról, a fegyelemről, a személyiségfejlődésről, a lehetetlen leküzdéséről. Ismerősek lehetnek a szokásos kifogások is: nekem úgy sem sikerül, mindenki másnak jó csak nekem nem; ki se bírnám; nem tudok erőt venni magamon; fáradt vagyok hozzá és így tovább.

Akinek effajta lemondó gondolatai lennének egy-egy cél eléréséről, saját egészsége, testi és lelki békéje megteremtéséről, remélem példaként és motivációként szolgál az én kis El Caminóm története.

- Benke László, Debrecen -