Lila pánt

Hadd szögezzem le az elején: engem egy szemernyit sem zavart még, hogy a tárgyalásomon résztvevő bírósági fogalmazón tegnapi bugyi volt. Az meg pláne, hogy lila. Szeretem egyébként a lila színt, de nem elfogultságból nem zavart, hanem két másik, ettől fajsúlyosabb okból. Megyesi-Horváth Borbála jegyzete.

Egyrészt, nem jártam még bíróságon, de ami ennél is perdöntőbb, hogy ha belül kerülnék azon a nagy, nehéz ajtón, a legkisebb bajom is lejjebb húzná a karos mérleg neki szánt oldalát, mint valamelyik ügyemet intéző padlizsánszín melltartópántja. Szembeötlene talán egy villanásnyira, összevetném az árnyalatot a műkörmével, elvégre nőnek gyúrt össze a jó Isten, de ez a problémakör megméretne, s könnyűnek találtatna a rács küszöbén ickázóként. Jogomban áll hinni a Design Alapok című kézikönyv összeállítóinak jó szándékában a magyar bíróságok szebbé, jobbá tételét kitűző céljaiban. S aggaszt, hogy a két hónapos megfigyelés tapasztalata szerint úgy tűnik, némelyeknek le kell írni olyan alapszabályokat, hogy van a világ rendjében valami harmónia az öt munkanap és öt új fehérnemű párhuzamában. De nem gondolom, hogy az a sok, a hivatásáért hosszú éveket tanuló értelmiségi nagyobb része várna ruházkodási felvilágosításra. Egyénenként, helyben, diszkréten, jó indulattal orvosolva az efféle bajt, nem lenne lehetőségem írni erről. S most őszintén ezt kívánom.

- Megyesi-Horváth Borbála -