Valamit hoz(ott)

Tevét eleddig ugyan nem hozott magával a Szaharából hazánkba látogató forró légáram, de mást talán igen. T. Szűcs József írása.

Mint tudjuk az igencsak gazdag élővilággal rendelkező Amazonas medencébe például létfontosságú ásványokat, nyomelemeket szállít. Persze igen apró szemű por formájában, de kimutatták, hogy a dél-amerikai talaj bőven tartalmaz afrikai eredetű tápanyagot. Ráadásul bizton számíthatnak rá minden évben, míg hozzánk csak alkalmanként, forró nyarakon jut el. Persze, hogy ilyenkor, hisz éppen az kell hozzá, hogy kiindulási, származási helyén alapértelmezésileg napközben igen nagy legyen a hőség. Akkora, hogy sokszor el sem fér az amúgy igen tágas fekete kontinensen. Így amikor a helyzet engedi, egészen hozzánkig, illetve hazánkig terjed. Ez a világidőjárás jó oldala. Mármint, hogy az egyik földrész értékes anyagokkal kedveskedik a másiknak. Illetve az is a jó oldalra kívánkozik, hogy nekünk csak ritkán kell, akaratunkon kívül, echte, hamisítatlan sivatagi atmoszféra alatt pengetni (tengetni?) napjainkat. Kevésbé örvendetes, ez persze csaknem minden nagyobb légkörzésre igaz földünkön, hogy a hatalmas légtömegek sok mindent magával hozhatnak, vihetnek. A sivatagai, vagy bármilyen eredetű porral együtt átkelhetnek veszélyes kórokozók is az áramlatok szárnyán. A dél-amerikai desztinációt tekintve, mivel oda sok-sok tonnányi sivatagi föld kerül, óhatatlan, hogy például némi teveürülék maradék keveredjék a porszemek közé. Bár a példa nem a legjobb, hisz a tevéé állítólag a legjobb természetes trágyák sorába tartozik. Lényeg a lényeg, a nagyságrendeket és az illetékes szelek gyakoriságát tekintve hozzánk szinte mindig csak tiszta levegő jut el onnan délről. Bár esett már Európában okkersárga hó, amely afrikai homoktól lett szokatlan színű.

Persze, ha valahol közelebb lenne sivatagi táj, onnan még inkább eljutna mindaz, amit az áramlások hozni, vinni szoktak. Ellenpéldaként: a szibériai eredetű betörések levegője, nem lévén oly erős szél, amely felkapná az ottani fagyott vagy mocsaras talajt, szinte garantáltan tiszta. És mindig jóval hidegebb az itteninél.

Nem mellesleg itthon termelődik annyi és olyan portermék, amely túl soknak tekinthető, s nem egészen kifogástalan eredetű. Ennélfogva a lelkiismeretünk sem lehet tiszta. Hisz a szabad szemmel nem látható részecskéket még jó ideig ömlesztik a levegőnkbe a környezetszennyező technológiák. A tisztán agrárszármazású porszemek elvileg emberbarátabbak lennének. Csakhogy mára a termőföldek többsége kemikáliákkal dúsított (tönkretett?) ipari munkadarabnak tekinthető. Pora ugyanolyan veszélyes lehet, mint a nagyvárosok, ipartelepek tájékáról felszálló korom, füst, gőz és gáz.

Summa summarum, nem az a baj a sivatagi légáramlatokkal, hogy esetleg valami apróság kerülhet(ett) a levegőmolekulák közé. A gondunk az, hogy ezek a molekulák a hosszú úton és a kemény mínuszok között fenn a magasban, sem (voltak) hajlandók engedni a negyvennyolcból. Na jó, legyen csak 38. Celsiusból azonban ennyi is bőven több az elégségesnél.

- T. Szűcs József -

[related-post post_id="3568483"]