Nem csak az akt miatt hiánypótló a debreceni szabadiskola

Debrecen - Számos festő, grafikus és szobrász megfordult a Medgyessy-körben diákként, tanárként egyaránt. Interjú Tarnóczi József festőművésszel.

A Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Kör és Szabadiskola fennállásának 70. évfordulója alkalmából szervezett visszatekintő kiállítást a Debreceni Művelődési Központ a Belvárosi Galériájában. A tárlat a szabadiskola különböző korszakaiban tevékenykedő tanárainak és meghívott művésztelepi mestereinek alkotásaiból válogat, másfelől stúdium jellegű munkák felvonultatásával igyekszik minél teljesebb képet nyújtani a képzés klasszikus szemléleti irányairól, de a kör jelenlegi működésének, profiljának felvázolására is kísérletet tesz. A csoport múltjáról és a jelenéről jelenlegi vezetőjét kérdeztük.

Mi volt a visszatekintő kiállítás rendezői elve?

Tarnóczi József: Az eddigiekhez képest ez egy tematikus visszatekintő kiállítás, ahol a Medgyessy Kör teljes alkotói spektrumához képest egy szűkebb szelet bemutatására törekedtünk Gyöngy Péter kollégámmal. A jelenlegi tárlaton rendhagyó módon az alapítás (1947) és a kezdeti időszak mestereinek munkái igen nagy számban szerepelnek a Déri Múzeum jóvoltából, melynek anyagából jelentős műveket kölcsönöztünk. Az alkotók és a munkák kiválasztásában nagy segítséget jelentett Bíró Eszternek a Kör történetéről írott kiváló tanulmánya. A kiállítás érdekessége, hogy a tanulás időszakához kapcsolódó, stúdium jellegű munkákat is szerepeltet – a képzés karakterét tapinthatóvá, érzékeltethetővé téve –, ugyanakkor bemutatja azt is, hogy a már kiforrott alkotói szemléletben milyen útelágazások, irányok jönnek, jöhetnek létre a művészi alkotómunka során. Aki megnézi a tárlatot, nemcsak a mai állapotokkal találkozik, hanem a debreceni képzőművészeti képzés régmúltjával is. Ráadásul olyan munkákon keresztül, amelyek nagy része a közönség számára a hétköznapokban csak ritkán vagy egyáltalán nem látható.

Milyen művészek munkái jelennek meg a kiállításon?

Tarnóczi József: Nemcsak debreceni kötődésű alkotók munkái szerepelnek, hiszen a képzőművészeti kör nyári művésztelepeket is szervezett a 60-as évektől a 90-es évek végéig Tiszacsegétől Hajdúnánáson, Berettyóújfalun át Polgárig. Ezek nagyon fontosak voltak a régió számára, és a Debrecenben működő tanárokon kívül jó néhány, Magyarország egyéb térségéből érkező jelentős képzőművész is megfordult itt, például Szlávik Lajos, Nagy B. István, Lóránt János vagy Topor András. Ahogy készültünk a kiállításra, több érdekes adat is a tudomásunkra jutott, például Zilahi Edit festőművészről, aki Debrecenben született 1920-ban, s 1947-ben tanított is a szabad­iskola tavaszi tanfolyamán. Ő később Kanadába került és ott is halt meg 1962-ben Saskatoon városában.

Ki tudna emelni egy-két itt működő tanárt és alkotót?

Tarnóczi József: A debreceniek számára a Medgyessy-kör két emblematikus figurája Bíró Lajos és Félegyházi László festőművészek voltak, akik a 60-as évektől kapcsolódtak a kör tevékenységéhez. Pontosabban Bíró 1962-től volt vezetője, Félegyházi pedig már az 50-es években is tanított itt néhány évig. Az ő működésük idejére tehető a kör virágkora, a 70-es, 80-as években az amatőr képzőművészeti mozgalom legrangosabb fórumain is nagy sikerrel szerepeltek. Ennek eredménye volt az 1975-ben negyedszer is elnyert és innentől örökösen viselhető megtisztelő Kiváló Képzőművészeti Kör, Kiváló Együttes cím is. Fontos tudni, hogy az itt nevelkedett amatőrökből, akik igen nagy létszámban és hosszasan képezték magukat az évek során a mai Debrecen professzionális képzőművészei lettek. Elmondható, hogy a mai 40–70-es korosztály nagy része itt kezdte el a pályát. Sokan kerültek ki innen a képzőművészeti, iparművészeti főiskolára, egyetemre, tanárképző főiskolákra, lettek művészeti alaptagok és sokan a városból elszármazva ma is meghatározó, országos szerepűek. Például Aknay János is itt kezdte annak idején, aki ma a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE) az elnöke, de Almásy Aladár grafikus vagy Ásztai Csaba festőművész is. A kezdeti időszakból mindenképp meg kell említeni még az alapító atyák: Tamás Ervin, Debreczeny Tivadar, Menyhárt József, Nagy Ferenc, Balla László és Veress Géza, és a kicsit későbbi időkből Berky Nándor nevét. Majd a még későbbiekből (a teljesség igénye nélkül) az itt kinevelődött tanárok közül például Kapcsa Jánost, Török Anikót, Szabó Lászlót, Bogdándy Györgyöt, Fátyol Zoltánt, D. Király Sándort, Tamus Istvánt, Lukács Gábort, Subicz Istvánt, Palotai Erzsébetet, Potyók Tamást. Lukács Gábor festőművész Bíró Lajoshoz hasonlóan több mint 20 éven át volt a kör vezető tanára.

Mit változtatott a kör Debrecen vizuális kultúrájában?

Tarnóczi József: A második világháború utáni időszakban kulturális és művészeti területen is komoly fellendülésre volt szükség, amely országos szinten az úgynevezett szabadművelődés keretei között zajlott. Ez „a kulturális demokrácia első kísérleti megvalósítója volt hazánkban, így Debrecenben is” – írja Tamusné Molnár Viktória. A kezdeményezéssel a képzőművészeti kultúrát (de nemcsak azt) próbálták megismertetni az emberekkel, „a dolgozó tömegekkel”. Kezdetben a kör célja is az volt, hogy a képzőművészet területén jelentkező kulturálatlanságot, iskolázatlanságot kompenzálja, illetve megszüntesse; tanfolyami, majd később állandó képzést biztosító oktatási rendszerén belül egy nagyon igényes és klasszikusnak mondható, látványelvűségen alapuló studírozás folyt.

Bárki tagja lehet a körnek, aki érez magában művészeti késztetést?

Tarnóczi József: Gyakorlatilag igen. Ez a kör másik fontos és vállalt feladata egyébként, hogy mindenki számára, aki ilyesfajta indíttatást érez, elérhetővé tegye a képzőművészeti képzést gyakorlott szakemberek segítségével. A szabadiskola virágkora a 70-es, 80-as években volt, amikor gyakran 30-50 fő is kapcsolódott a tevékenységéhez. A nyári művésztelepeken hetekig ilyen nagy létszámú csoportok vettek részt. Ez a mai időszakban azért jóval szerényebb, jelenleg nagyjából 15-17 beiratkozott tagunk van. Heti két alkalommal zajlanak a foglalkozások tanári korrektúrával, de emellett a tagság számára a hét minden munkanapján nyitott a műtermünk az Újkerti Közösségi Házban.

Milyen korcsoportba tartoznak a tagok?

Tarnóczi József: A korosztály vegyes, a kamaszoktól, a szakirányú felvételire készülő középiskolásoktól, egyetemistáktól a középkorú vagy épp nyugdíjas korosztályig mindenki megtalálható. Nagyon sok olyan amatőr alkotónk van, akik gyermekként dédelgetett művészi álmaikat próbálják megvalósítani most, polgári hivatásuk művelése mellett vagy épp annak teljesítése után. A Medgyessy-kör és az Újkertben szintén általam vezetett Festőtanoda Képzőművészeti Kör tagságát látva olykor magam is elcsodálkozom, hogy képességeiket tekintve némelyekből remek festő vagy grafikus válhatott volna.

Hetven éve működik a Medgyessy-kör, mi a sikerének titka?

Tarnóczi József: Úgy gondolom, az évek során nagyon jó alkotói légkör alakult ki itt – még ha folyamatosan cserélődött is a tagság –, komoly szakmai igénnyel, szervezettséggel. Az is kétségtelen, hogy volt legalább 30 év, amikor egyedüli szakmai fórum volt itt Debrecenben, nem volt más tanulási, képzési lehetőség az alkotni vágyók számára a térségben. Elmondható, hogy kevés olyan debreceni polgár van, aki így vagy úgy, de ne kapcsolódott volna a körhöz. Anekdota szintjén egy időben olyat is hallani lehetett, hogy az ifjúság (de főként az erősebbik nem) számára a legnagyobb vonzerőt az jelentette, hogy a városban egyedül itt lehetett meztelen nőt, vagyis aktmodellt látni és rajzolni. De a viccet félretéve, ha változtak is némileg a feltételek, azért remélhetőleg hiánypótló jellege révén – vagyis, hogy szakemberektől, festőktől, grafikusoktól, szobrásztanároktól lehet a szakma alapjait elsajátítani, megtanulni, vonzerővel bír majd az elkövetkezendő 70 évben is.

- Farkas Eszter -

Hivatásszerűen tanít

Tarnóczi József 2014 szeptemberében került a Medgyessy-kör élére. Általános iskolásként kezdetben a gyerekkör foglalkozásaira járt, majd 13 évesen került kapcsolatba a szabadiskola „felnőtt szekciójával”, innentől rendszeresen látogatta a piac utcai padlástérben lévő műteremet.

Képzőművészeti tanulmányait a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola díszítőfestő szakán folytatta, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen festő és vizuális nevelés szakán szerzett diplomát, ahol elvégezte az egyetem posztgraduális mesterképzőjét is.

Jelenleg a Nyíregyházi Egyetem Vizuális Kultúra Intézetének oktatója. A tanítás mellett absztrakt festészettel foglalkozik.