„Össze kell kapaszkodnunk és félre kell tenni a sérelmet”

Hajdúnánás - Székelykapu-állítás és testvérvárosi együttműködés Hajdúnánás és Csíkszereda között – emlékeztek a hétvégén.

Az 1916-os román támadás után a csíkiek Hajdú vármegyében, Hajdúnánáson találtak menedéket. Több mint negyven csíki településről érkeztek a menekültek az akkor 17 ezer főt számláló Hajdúnánásra. A menekültek között olyan személyiségeket is találunk, mint a későbbi püspök, Jakab Antal, a csángók apostolának is nevezett Domokos Pál Péter vagy a néprajztudós dr. Berze Nagy János. A helyi hatóságoknak több mint 3 ezer menekült befogadásáról és elhelyezéséről kellett gondoskodniuk.

A székelyek befogadására emlékeztek szeptember 10-e vasárnap délelőttjén. Az emléknap a hajdúnánási református és római katolikus templomban vette kezdetét istentisztelettel és szentmisével. Ezt követően a trianoni emlékmű előtt folytatódott az esemény.

Szükségünk van egymásra

Köszöntőt mondott dr. Tiba István, országgyűlési képviselő, aki beszédében kiemelte, hogy Hajdúnánás közössége példát mutatott emberségből, összetartásból, s megmutatták, hogyan kell testvéri szeretettel fogadni a székely magyarokat. Pajna Zoltán a megyei közgyűlés elnöke hangsúlyozta: fontos, hogy megemlékezzünk e nemes cselekedetről évről évre, ami az összetartozást, az otthont, a testvériséget jelképezi, hiszen így adhatjuk tovább ezt a sokszor elfeledett történelmi eseményt.

„A felállított székelykapu sokat ígérő kapu: közös múltunkra irányítja figyelmünket, összetartozásunkra emlékeztet, s ezzel kijelöli a jövő útját” – mondta az ausztriai idegen nyelvű katolikus pasztoráció igazgatója dr. Vencser László, aki így folytatta:

Ma is szükségünk van és a jövőben is szükségünk lesz egymásra és ezt jó időnként szavakkal, tettekkel érzékelhető módon kifejezésre juttatni. Szükségünk van a közös gondolkodásra, felmerülő problémáink megoldásának keresésében.”

Dr. Gudor Kund Botond gyulafehérvári református lelkész, esperes úgy fogalmazott: „Hálát mondunk Istennek, azért, hogy emlékezhetünk, de azért is, hogy tervezhetünk. Tervezhetünk egy olyan magyar jövőt, amelyet időnként a napi terhek, a hétköznapi élet nehézségei bonyolítanak, de mindezek mellett élni szeretnénk. Ehhez az élethez hozzájárult Hajdúnánás is, azzal, hogy nehéz időkben menedéket és kenyeret adott a székelyeknek” – emelte ki a lelkész.

A köszönet hangja

– Isten fizesse meg önöknek, kedves hajdúk, hajdúságiak, nánásiak mindazt, amit száz évvel ezelőtt, mai napig, s ezután tettek, tesznek és tenni fognak értünk – fogalmazott Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere, aki kiemelte, hogy eleink olyan üzeneteket, olyan „pontokat” hagytak ránk száz esztendő tekintetében, mint a különbözőségeink megélése, összpontosítva arra, ami összetart bennünket, a szülőföld mindenek előtti szeretete és a család, mely nélkül nem létezhet semmi. Az elkövetkező száz év időszakának feladata – mint fogalmazott – legyen a hazánk, a „kapunk” megvédése, védelmezése. Ha ez sikerül meglesz a győzelem – mondta Ráduly Róbert.

A köszönet hangján kezdte beszédét Szólláth Tibor, Hajdúnánás polgármestere:

Köszönöm az előttünk járó őseinknek, hogy példát mutattak a befogadásról, az együvé tartozásról. Köszönet a csíkszeredai embereknek, hogy elkészülhetett ez a kapu."

A polgármester elmondta: az 1916-os eseményeknek előttünk példaként kell szolgálni, össze kell kapaszkodnunk és félre kell tennünk minden vélt vagy valós sérelmet, ha ezt megtudjuk tenni, akkor van magyar újjászületés.

Megáldotta, megszentelte

Az emléknapon Csíkszereda és Hajdúnánás ünnepélyesen is megpecsételte a több mint 100 éves történelmi kapcsolatát és egymást testvérvárossá fogadta. A testvérvárosi szerződést Ráduly Róbert Csíkszereda Megyei Jogú Város polgármestere, Füleki Zoltán, Csíkszereda Megyei Jogú Város alpolgármestere és Hajdúnánás polgármestere Szólláth Tibort kézjegyükkel látták el. A szerződés aláírását követően az ünnepélyes szalagátvágásra került sor.

A Csíkszereda által adományozott székelykaput dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református egyházkerület püspöke, a zsinat lelkészi alelnöke áldotta meg, majd dr. Vencser László, az ausztriai idegen nyelvű katolikus pasztoráció igazgatója szentelte meg.

Az emléknap a római katolikus templom kertjében ért véget az emlékezés koszorúinak elhelyezésével.

HBN–Harsányi Zsolt