CS.A.K. egy nő?! – Fókuszban a hölgyek Debrecenben

Debrecen - A ballagó tarisznyában a hamuban sült pogácsa mellett helye lenne az önbizalomnak.

A hivatásában sosem érezte előnyét annak, hogy nő, de hátrányát sem – vallotta Kósa Erika. Hazánk leggazdagabb asszonya a Cs. A. K egy nő konferencián beszélt tapasztalásairól a különleges szerepeket megélő nők között.

Az eredmények, amiket le tudtam tenni az asztalra, bizonyították, hogy értem a dolgom. Bárki bármit csinál, legyen benne kompetens! Mindegy, hogy férfi vagy női szerepnek, oda kell tenni magunkat.”

Miközben azt elismerte, a szívósságon túl az empátia az előrehaladás kulcsa az élet bármely területén, s ez utóbbit a szebbik nem könnyebben, ösztönösebben használja. Az óvónői pályáról, a kilencvenes években biztosítási tanácsadóira váltó, majd saját céget alapító üzletasszony jelenleg azon szorgoskodik, hogy a nevével fémjelzett akadémián visszaadhasson valamit a társadalomnak, abból, amit ő az üzleti életben eltöltött 27 évben magáévá tett.

Ezt a tudást nem lehet nyugdíjba vinni. Játszhatnék otthon az unokámmal, de késztetést érzek: olyan sok tehetséges fiatal van, akik kapcsolatok, tapasztalatok híján nehezen indulnak el. Ezen túl az érzelmi intelligenciát, azaz az EQ-t fejlesztő kampányt is indítunk.”

A skatulya ajtót nyithat

A kerekasztal beszélgetés során kicsúcsosodott, a szakmai múlt hiányán túl van még egy korlát a dobbantó előtt: az önbizalomhiány. A sörélesztők evolúcióját, az ízekért felelős alkotóelemeket kutató Rimaszombati Fruzsina biomérnök-hallgató megerősítette a diskurzust mederben tartó Jakupcsek Gabriella észrevételét, miszerint bár rengeteg kiváló kutatónő van, s egy-egy hazai versenyen, kiderül, hogy kimagasló eredményeket produkálnak, de a nemzetközi színtérre lépés előtt a legtöbben megállnak. A nemzetközi ösztöndíjaknál, megmérettetésnél valahogyan lemarad országunk. „Nem hisznek magukban!” – vágta rá Fruzsina. Al Ghaoui Hesna szerint az iskolarendszer nem abba az irányba hat, hogy az önbizalmat erősítse, alapvető változásra van szükség a pedagógiában, hogy a panaszokat átalakíthassuk a pozitív változásokért való tettekre. A debreceni születésű szír-magyar riporter a hivatása kapcsán ugyanakkor optimizmusra okot adó esetekre lett figyelmes. Az utóbbi időben több fiatal nő kereste őt, és érdeklődött a hazánkban megszűnőben lévő, s tipikusan férfiasnak ítélt eredeti szakmája iránt. „Nem szeretem a skatulyázást, ennek a munkának is, mint másnak egyes részeit én, másokat a férfi operatőr kollégák vették könnyebben. Egy haditudósító legyen kíváncsi és jó lesz a pályáján, de ha csak az adrenalin hajtja, akkor nem. Van előnye annak, hogy férfi szakmának bélyegzik ezt a munkát. Az interjúalanyok nem feltételeznek annyit rólunk, így be tudtam olyan helyekre jutni, ahová a másik nem talán nehezebben. Megszólaltathattam olyan embereket, akik bennem kisebb kockázatot láttak, mint egy férfi kollégában. Aztán persze bánták, amikor rájöttek, hogy nagyobb kockázattal járok.”

[related-post post_id="3647233"]

Amire csak a nő képes

Pokorny Lia színésznő számos női szerepet megformált a színpadon, melyeknél jól jött a nőknél talán zsigeribben használt beleérzőképesség, és a személyére jellemző folytonos figyelem, történetkeresés. Hangsúlyozta abból a szempontból szerencsés, hogy a pályáján nem kérdés, szükség van nőkre. „Ott vagyunk megfeszítve, hogy elvárás: ugyanúgy időre tudjam a szöveget, legyek olvasott, tartsam karban magam, legyek szép, miközben amikor a férfi hazaér fölrakhatja a lábát és mondjuk olvas, addig én a gyerekért megyek, edzésre elviszem, vacsorát készítek, ellátom a háztartást. Mintha elfelejtenénk, hogy kettő az egyben életet él a nő, de sokszor én magam is elfelejtem, s kevés alvással hozom be a lemaradást. Ezt biztosan sokan – nem csak az én szakmámban – érezzük” – mondta.

Akár ez is lehet az egyik oka annak a drámai helyzetnek, amelyet Kósa Erika vázolt, mivel a biztosításközvetítés nyomán rálátása van.

Magyarországon a 35 és 40 év körüli egészséges nők 20 százalékának nincs gyereke, ha a tendencia folytatódik, akkor hamarosan a mai termékeny nők 40 százalékának nem lesz.”

A diskurzusban értékes hozzászólásokkal vett részt Gróf Nádasdy Borbála írónő, színésznő és balettmester, aki disszidálni volt kénytelen, 60 évet élt Párizsban, s sokféle munkát végzett, mire e három hivatását lehetősége volt megélni. Mindezek előtt azonban a legfontosabb a család – mondta. Hangsúlyozta, minden ember, aki megszületik kötelességgel jár. Az övé – többek között – az volt, hogy megírja a háromkötetes önéletrajzi munkát, mely az alkotó humorával, iróniával eleveníti fel az 1956 körüli „eltitkolt, betiltott éveket”. Úgy fogalmazott: kínnal járt e munka, édes kínnal.

HBN–HABE