A magányos nemzedék: ők már az i-generáció?

Debrecen - Fogyasztóként (is) máshogyan viselkednek a fiatalok és gyermekek.

Fogyasztóvédelmi szabályozás szempontjából jelentős különbség van a polgári jogi, illetve a tisztességtelen kereskedelmi eljárásokkal kapcsolatos megközelítésben. Így, például a reklámokat nézve, a polgárjog szerint, ha a szerződéskötést megelőzően korrigálják a reklámban lévő, nem pontos információkat, akkor minden rendben van. Ezzel szemben a tisztességtelen kereskedelem tilalma kimondja, hogy az utólagos tájékoztatás nem mentesít, tehát egy téves közlést egy utólag adott kiegészítő információval már nem lehet helyrebillenteni – mondta előadása bevezetéseként Zavodnyik József ügyvéd, a Klart Legal Ügyvédi Társulás tagja a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán nemrég rendezett fogyasztóvédelmi konferencián.

Az átlag

Szemben az Európai Bíróság által meghatározott „általános fogyasztó” modelljével (átlagosan informált, öntudatos, aktív piaci polgár, aki képes racionális döntéseket hozni) Zavodnyik József úgy véli, az átlag fogyasztó buta, lusta és könnyen befolyásolható. – Nem racionális, inkább csak szeret racionalizálni; szeretjük azt gondolni, hogy nem vagyunk kiszolgáltatottak, mert utánajárunk a dolgoknak. De a gyakorlatban, ha az átlag magyar fogyasztó, mondjuk, befektetési terméket keres, legfeljebb két bank ajánlatát nézi meg. Örök kérdés, hogy védjük-e ezt a fogyasztót, vagy ne – vetette fel az előadó, és választ is adott. – Szerintem nem egyszerűen ezt a fogyasztót kell védeni, hanem azokkal a tisztességtelen vállalkozásokkal szemben fellépni, amelyek kihasználják, hogy ilyenek vagyunk!

Digitális nyomok

De létezik egy olyan fogyasztói kör, amely esetében nem merül föl a kérdés, hogy mennyire racionális: ezek a gyerekek, és alapelv az ő mindenek felett álló érdekük.”

Magyarországon egész jogszabályi háló érinti a védelmüket, azon belül a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal vagy az adatvédelemmel foglalkozó törvények – mondta, és előadása későbbi részében bemutatta, hogyan érintkezik a kettő több ponton is.

– Egyes felmérések szerint 72 millió adatot helyez el a világhálón egy fiatal, amire 13 éves lesz; tehát irdatlan mennyiségű digitális nyomot hagyunk magunk után. Személyes adatainak felhasználása révén a fogyasztó érezheti úgy, hogy kiszolgálják, de úgy is, hogy kiszolgáltatottá válik. Némelyek szerint a Facebook jobban ismer minket, mint mi magunkat, jobban tudja, mit szeretünk, azt is, amit be se vallunk magunknak. És ez az az információ, amire a vállalkozásoknak is szükségük van, amikor fogyasztásunkat próbálják befolyásolni – magyarázta. Megjegyezte: szemléletváltozás zajlik a két terület találkozásánál: egy vállalkozás által nyújtott tartalomnak már nemcsak pénz lehet az ellenértéke, hanem adat is. Ez pedig fölveti azt a kérdést, hogy miként lehet ingyenesként reklámozni bizonyos digitális tartalmakat, amelyeknél regisztráció szükséges – vagyis, amikor lényegében a személyes adatainkkal fizetünk.

A magányos nemzedék

Úgy véli, fogyasztóként ma gyermeknek az i-generáció, vagyis az iPhone használatával felnőttek, az 1995 után születettek tekinthetők. – Ha megvizsgáljuk, milyenek ők, miként viselkednek fogyasztóként, összegezve azt mondhatjuk, hogy mások. Az amerikai kutatások szerint kevesebbet randiznak és szexelnek, mint a korábbi generáció tagjai, óvatosabbak, megfontoltabbak, a kockázatot jobban elutasítják, kevesebbet olvasnak és járnak moziba, kevesebbet isznak és többet füveznek. Sokkal gyakorlatiasabbak, nem utasítják el a reklámokat, és a márkák kevésbé érdeklik őket. A Facebookot és társait nézve úgy tűnik, ez egy boldog generáció; elégedett, sikeres, folyton utazik, de ha mögé nézünk, teljesen mást pillantunk meg, azt, amit részben épp ezek a fényképek okoznak: hiszen azt látom, hogy az ismerőseim boldogok és elégedettek, mindenki mosolyog – én is, de a lelkem mélyén mégsem… – részletezte az előadó.

Ez a generáció sokkal magányosabb és sérülékenyebb, mint a korábbiak voltak, ezáltal pedig könnyebben is manipulálható, már csak azért is, mert már gyerekkorától megadja az adatait különböző alkalmazásokhoz, digitális szolgáltatások igénybevételéhez.”

Megmutatkozik a különbség a médiafogyasztási szokásaikban is, meghatározó számukra a tévé és az internet. Magyarországon 2018. novemberi adatok szerint a 4 és 7 év közöttiek átlagosan 205 percet néznek naponta tévét, ez az idő az életkor előrehaladtával csökken, több lesz az internethasználat. Más kommunikációs eszközökkel nem igazán elérhetők – jegyezte meg Zavodnyik József. Még egy észak-amerikai adatot idézett: 2011-ről 2013-ra 10 százalékról 38 százalékra nőtt a 0-2 évesek tablet használata! A 0-5 évesek a multimédiás eszközöket naponta már 15 percet használják, az Angry Birds nevű játékot 10 hónaposan már játsszák.

Márkák

– Tehát teljesen más generációval találkoznak azok a vállalkozások, amelyek gyerekeknek kínálnak szolgáltatásokat. Ez a generáció ugyanis fogyasztó is, a gazdaság szereplője több szempontból: tagjai közvetlenül vásárolnak a zsebpénzükből, nyaggatják a szüleiket, mit vegyenek nekik, továbbá kialakul bennük a márkahűség, úgy tartják, 10 éves korig, tehát mondhatjuk, a márka- és brandépítés nekik szól.

És itt egy újabb kapcsolódási pont van: sokkal könnyebben megadjuk a személyes adatainkat egy ismert márkának, mint egy ismeretlennek”

– mutatott rá az előadó, megjegyezve, hogy nem szoktuk elolvasni az adatvédelmi tájékoztatókat.

Mint mondta, a reklámtörvényben van egy intézkedés, amely kifejezetten a gyermekekről szól, ez a gyermekkorúak (14 év alattiak) vásárlásra történő felszólításának tilalma. Vagyis nem lehet olyan reklámot készíteni, ami azt mondja, vagy akár csak áttételesen üzeni, hogy „szólj anyának, vegye meg neked ezt és ezt!”. – A gyerekek életkorukból adódóan sérülékeny fogyasztói csoport. Ennek több következménye lehet egy versenyfelügyeleti eljárásban, így például elmarasztalás esetén a kkv-k sem úszhatják meg a bírságot, és annak összege magasabb lehet, mint ha nem gyerek fogyasztók az érintettek.

Lemaradva

Zavodnyik József a GDPR kapcsán elmondta, abban igen koncentrált a gyerekek védelme; többek közt szabályozza a biometrikus adatok védelmét (például olyan játékoknál, amikben arcfelismerő van), vagy előírja, attól, hogy a szülő hozzájárul valamihez, még a gyermeket is tájékoztatni kell, az ő fogalmi szintjéhez igazítva.

De vajon jó-e az az út, hogy szabályozzunk vagy tiltsunk? Jó paradigma alapján gondolkodunk-e? Kicsit lemaradt a jogalkotás, és le is lesz maradva az utóbbi időszak technológiai változásai mögött”

– jelentette ki az előadó. Szerinte jóval komplexebb megközelítés kell, önmagában a jogalkotás kevés; nagy szerepe lehet például az önszabályozásnak, a felelős vállalkozói magatartásnak, a fogyasztói érdekképviseleti szervezeteknek.

- Szőke Tímea -

[related-post post_id="4052381"]

[related-post post_id="4106365"]