Bolond szelek

Mutáns hóvirág! – hasított belém az ösztön a minap egy csokrot ábrázoló kép láttán. Aztán persze rájöttem, hogy megcsalt a buzgalom: fehér tulipánokból és zöld levelei­ből szépen kötött, dús bokréta űzte velem játékát, a távolból. Fábián György írása.

Még az őszről maradt avart görgetik a meleget hozó, ármányos szelek – de hamarosan bontogathatják rügyeiket, bimbóikat a fák, azok, amelyek túlélték a telet.

Vigyázzunk, ilyen időkben könnyen elboríthat minket az óvatlan, veszélyes ihlet. Nem csak a madarak kezdenek költeni nemsokára: megindul a nedvkeringés a lírai énben, s az emlékezet mélyéről felszínre pattannak nagy poétáink töredékesen őrzött, szunnya­dó remekei. Ébredj, Petőfi, zúg március, a magyar név megint szép lesz, Landerer és Heckenast már oda van, rabok tovább nem leszünk, Stancsics­nak pedig majd viszünk déligyümölcsöt a beszélőre a bőség kosarából.

Igen, megszokhattuk már, hogy nem kizárólag az április sajátja az eszelősség: a március legalább annyira bolond, összehord hetet, sőt havat is, és nyomokban idézeteket tartalmaz. Ne is várjunk túl sok jót a mostani időktől – legalábbis próbáljuk helyén kezelni a tavaszi illúziók táplálta bizsergést!

Nem, nem őrültünk meg – pontosabban az eddigi állapotunk nem súlyosbodott. Csupán igyekszünk biztonságosan igazodni az évszakos hebehurgyasághoz. Legfeljebb egyszer majd minket is őshonosabb fajtákkal pótolnak.

Nem baj, a tavasz a nagytakarítás időszaka. (Szerencsére nincs előírva, hogy az idei.) Sok-sok kikelet tovaszállt már, s a hetyke bimbók, hamis káprázatok, mutáns szóvirágok idővel szertefoszlanak. Semmi sem örök. Csak a házimunka.

Mindenesetre a játék folytatódik, és sose hagyjon el benneteket a remény!

- Fábián György -