Kaszinók a polgári fejlődés szolgálatában

Debrecen - Debrecenben két kaszinó is működött a reformkorban, komoly befolyással a lakók életére.

1933-tól 1945-ig működött Debrecenben kaszinó, nagyon fontos szerepet játszva a város életében. Persze, ez az intézmény nem ugyanazt jelentette, mint ma, hanem kulturált szórakozási formát; a reformkor társadalmi életének színtere volt, mely elősegítette a polgári fejlődést, a műveltség terjesztését, az anyanyelv ápolását – mondta el dr. Goda Éva Ph.D nyugalmazott főiskolai tanár kedden a Méliusz Központban tartott előadásában, melyben a Debreceni Casino történetén keresztül mutatta be, hogyan élte meg a cívisváros a forradalom és szabadságharc eseményeit.

Széchenyi kezdeményezésére

Mint oly sok minden, a magyarországi kaszinók létrejötte is gróf Széchenyi Istvánnak köszönhető. Sokat utazott külföldön, s látva hazánk elmaradottságát arra jött rá, hogy az erők Magyarországon szét vannak darabolva, egységesítésük kellene, s ennek mintáját az angliai klubokban és kaszinókban találta meg – fejtette ki az előadó.

Az erők összefogását szolgálta számos intézkedése, ennek eszközeként hozta létre az 1825–27-es pozsonyi országgyűlésre az első kaszinót azzal a céllal, hogy ott a képviselők esténként a haza ügyeit megbeszéljék. Fontos, hogy könyveket vásárolt, folyóiratokat, újságokat fizetett elő, hogy a legfrissebb híreket is meg lehessen tárgyalni. 1827-ben a kaszinót áthelyezte Pestre, 1830-tól már Nemzeti Casino néven működött. – A pesti kaszinó célja volt, hogy az arisztokráciát, vagyis a leggazdagabbakat áldozathozatalra késztesse. Széchenyi úgy gondolta, meg kell találnia itthon a szórakozását ennek a rétegnek, ne vigyék ki külföldre a pénzüket, az maradjon itthon és abból a pénzből lehet a köz számára költeni – mutatott rá Goda Éva.

150 taggal alakult

A debreceni kaszinó megalakulása része volt az országos mozgalomnak, 1830 körül már 33 ilyen egyesület létezett. A Debreceni Casino 1833. március 3-án 17 órakor alakult meg 150 taggal (ezt a jegyzőkönyvből tudjuk pontosan), az Andaházy-Szilágyi Mihály-féle ház első emeletén (a mai Medgyessy Galéria épülete helyén). – A debreceni, és egyébként a többi magyar kaszinó is a Nemzeti Casino mintájára működött, alapszabály készítettek, vezetőséget választottak, a társadalmi elit találkozóhelyeként működtek. Az itteni tagsága a Tiszántúl bírái, ügyvédei, orvosai, mérnökei voltak, ők tudták megfizetni a 12 pengőforint tagdíjat, ami elég sok pénz volt – idézte fel az előadó.

Hangsúlyozta: a Debrecen Casino működésének alapvető célja a közjó szolgálata volt, igyekeztek a fejlesztéshez hozzájárulni, számos dolgot köszönhet nekik a város. Így például gyűjtöttek a világítás megoldására, főként a tagok adományaiból állítottak fel a belvárosban 51 nagylámpát és üzemeltetésüket a Casino finanszírozta két évig. Hozzájárultak a polgári kórház építéséhez, már 1835-ben felvetették egy kőszínház megépítésének ötletét. Számos szobor felállítását kezdeményezték és az ahhoz szükséges gyűjtést végezték. A szórakozást a bálok, tekézés, kártyázás jelentette számukra.

A második egyesület

– A kaszinót kezdettől ellátták könyvekkel. Újságokat, folyóiratokat járattak, hazai és külföldi kiadványokat is; valamint az Országgyűlési Tudósításokat is előfizették. Amikor utóbbit betiltották, módot találtak arra, hogy a pótlására szolgáló kiadványt is befizessék és olvassák – részletezte az előadó.

Mint elmondta, a kevésbé módosak rendre követelték, hogy beléphessenek a Debrecen Casinóba, de a tagdíjat nem voltak hajlandóak lejjebb szállítani, ezért 1841. január 3-án létrejött egy másik kaszinó Polgári Casino néven. Székhelye a Fehérló Szállóban volt (ahol egyszer II. József is megszállt, a mai Megyeháza helyén), 2 pengőforint a tagdíj, rögtön 494 fős tagsággal kezdett. A másikhoz hasonlóan működött, alapszabállyal, vezetőséggel, könyvtárral. Kezdetben ellentét volt a kettő között, a polgáriak úri kaszinónak, utóbbiak pedig gubás kaszinónak csúfolták a másikat.

– A levéltári iratokban 79 főt tudtam beazonosítani, akik itt is, ott is tagok voltak, nekik köszönhetően később elsimultak a problémák. Mindkét kaszinó rendre a város ügyei mellé állt, sőt, gyakran egymásra licitálva támogatták azokat. Széchenyi látogatást tett mindkettőnél, és a Polgári Casino tiszteletbeli tagjává választotta – tudatta Goda Éva.

Egyesülés

– A pesti forradalom híre március 17-én reggel érkezett meg Debrecenbe. A városvezetés és a polgárok is a szabadságharc mellé álltak. Március 19-én rendkívüli közgyűlésen tárgyaltak a szükséges változásokról, illetve Kossuth Lajost díszpolgárrá választották. Különböző intézkedések kezdődtek, például a közigazgatás átszervezése,vagy a külvárosi lakosok egyenjogúságának elismerése; addig ugyanis polgárjoga csak a városban élő, házzal, telekkel, bizonyos vagyonnal rendelkező lakosoknak volt – mutatott rá az előadó. – Az egyesülés eszméje mindenütt előtérbe került, így a polgári kaszinó tagjai átvonultak a régi kaszinó helyiségébe és a két szervezet egyesült, előbbi kérésére Polgári Casino néven és 2 forintos tagdíjjal, összesen mintegy ezer taggal. A Casino a szabadságharc mellé állt és átalakult Honvédelmi Egyletté.

Debrecen mint főváros

1849. január 5-én Windisch-Grätz bevonult seregével Pestre, a kormány nem maradhatott. Kossuth vezetésével vonattal Szolnokig mentek (idáig volt meg a vasút), aztán szekereken indultak tovább, Debrecen felé. Január 7-én, 13 órakor érkeztek meg a Miklós utcai kapun át. Január 9-én ült össze a képviselőház, ezzel hivatalosan is Debrecen lett a főváros, egészen május 31-ig. – Több ezer ember jött; katonák, minisztériumi dolgozók, újságírók, akik bekapcsolódtak a társadalmi életbe, sokan a kaszinót is látogatták. Itt olvasták a híreket, megbeszélték az eseményeket, ezúttal az ország ügyeit, vagy a harcok folytatását is. Sajnos, ezen időszak kaszinói iratai nincsenek meg, mert a második világháborúban bombatalálat érte a levéltár azon részét, ahol ezeket őrizték – mondta el Goda Éva.

A kevés fellelhető dokumentumok közül azonban megmutatott hallgatóságának egy igen érdekeset: egy kaszinói aláírási íven ott áll Vörösmarty Mihály „képviselő” és Petőfi Sándor „kapitány” kézjegye…

Vastag falak mögött

Megemlítette, hogy Kossuth családjának rendelkezésére bocsátották a városháza néhány helyiségét, a Szent Koronát pedig az épület mai Kossuth utcai oldalszárnyában helyezték el, mert itt voltak a legvastagabbak a falak, és 1849. június 5-ig őrizték itt. Az Alsóház, a Pénzügyminisztérium, a bankóprés a Kollégiumban kapott helyet, a Felsőház a Podmaniczky-házban (a mai Széchenyi és Piac utcai sarki épület, gyógyszertár).

– Április 14-én a Református Nagytemplomban a nemzetgyűlés elfogadta a függetlenségi nyilatkozatot, mely kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, Kossuthot kormányzó elnökké választották. Kossuth ezekben a napokban rendkívül népszerű a debreceni lakosok körében. Éjjel-nappal dolgozik, de néha szakít egy kis időt, felkeresi a Kollégium oratóriumát, a Füvészkertet, és a Fehérló Szállót is, ahol szép bariton hangján énekli kedvenc nótáját – osztotta meg hallgatóságával az előadó.

Nemzetőrök

A polgárok közül sokan katonának álltak, önkéntes nemzetőrség alakult a városban, számos intézkedéssel segítették a szabadságharcot. A tavaszi hadjárat sikere nyomán a kormány visszaköltözött Pestre, majd jöttek az orosz cári csaptok. 1848. július 2-án Poroszlay Frigyes polgármester küldöttséggel ment Hajdúhadházra, hogy az orosz parancsnokot meggyőzze, kímélje meg Debrecent. Nem járt sikerrel, az orosz katonák néhány nap múlva bevonultak és fosztogattak; a Casino alsó részén istállót rendeztek be. 1849. augusztus 2-án Nagysándor József katonai vereséget szenvedett Debrecen határában, itt ma egy emlékmű áll.

A megtorlás

Az osztrák megtorlás a várost sem kerülte el. Sok embert, aki támogatta a szabadságharc ügyét, bebörtönöztek, kivégeztek, vagyonukat elkobozták. A Kollégium vezetőitől egy névsort kértek, kik voltak a támogatók a tanárok és diákok közül, de nem kapták meg; az intézményben másfél évig nem volt tanítás. Debrecen elszegényedett, vagyonának 90 százaléka odaveszett, mert annak nagy része Kossuth-bankóban volt, amit azonban kivontak a forgalomból. Különböző taktikákkal, kölcsönökkel próbált kilábalni a súlyos válságból. Azért volt fejlődés is, létrejött a távirda, megépült Szolnoktól idáig a vasút. Az 1860-as évekre újra megélénkültek az egyesületek és több hírlap is megjelent. A kiegyezés után Debrecen visszanyerte szabad királyi városi jogállását.

1849-ben a Polgári Casinót is bezárták, 1851. február 9-én nyitott ki újra, de minden ülésen ott kellett lennie egy császári biztosnak, és a politika tiltott téma volt. A Casino székhelyét lefoglalták, az összejöveteleket a Fehérló Szállóban tartották. Ezekben az években is folytatták munkájukat a közjóért, segítettek többek között a jégkárosultakon, megjavíttatták a Kollégium beszakadt tetejét, pártolták a színházépítés ügyét. Alapítványt hoztak létre Kazinczy Ferenc emlékére, amivel tehetséges, szegény diákok tanulmányát finanszírozták.

Szobrok

1861-ben a Polgári Casino kezdeményezésére létrejött a Színügyi Egylet egy debreceni kőszínház megépítése érdekében, a városvezetőket nehezen nyerték meg, de a lakosság kezdettől támogatta az ügyet. 1861-ben Farkas Ferenc vaskereskedő, a Casino tagja 500 forinttal létrehozott egy alapítványt szegény gyerekek taníttatására. A Zenede megépítése, az Emlékkert létrehozása, a honvéd síremlékként készült oroszlánszobor (mely ma a Honvédtemetőben van), mind a Polgári Casino tevékenységéhez fűződik. Csokonai szobrára is gyűjtöttek, Izsó Miklós leköltözött Debrecenbe 1866 decemberétől 1867 augusztusáig, hogy elkészítse a művet. Az ország egyik legszebb Kossuth-szobrának létrehozásást is a Casino tagjai kezdeményezték 1894-ben.

A vég

Az első világháború után sokat zaklatták, fenyegették a Casinót, de taglétszáma nőtt. 1933-ban már zűrös idők jártak, ekkor számos dokumentumot átadtak a Déri Múzeumnak azzal a gondolattal, hogy ott meglesz – nos, mind elveszett, csak a hivatalos átvételi elismervény maradt ránk. 3 ezer könyvet a Kollégiumnak ajándékoztak. 1945-ben minden egyesületet feloszlattak, így november 26-án a Polgári Casinót is, még meglévő vagyonát, bútorait, széthordták, semmi sem maradt meg…

- Szőke Tímea -

Aki az ördöggel táncolt

A Debrecen Casino az Andaházy-Szilágyi Mihály féle ház első emeletén (a mai Medgyessy Galéria épülete helyén) alakult meg 1833. március 3-án. Ennek erkélyéről 1849. április 14-én, a Habsburg-ház trónfosztásának estéjén Kossuth lelkesítő beszédet intézett a cívisváros lakóihoz. Később a tagság növekedésével kinőtték az épületet és 1845-ben özv. Bek Pálné házába, a Piac utca 18. alá, a mai MÁV-székházba költözött az egyesület – mondta el előadásában dr. Goda Éva Ph.D ny. főiskolai tanár.

1846-ban a kaszinó elköltözött a Bek-féle házból Tánczos-Kovács János házába, ami a mai Piac utca és Kossuth utca sarkán álló nagyon szép épület helyén állt. Tánczos a nevét onnan kapta, hogy igen gazdag volt, hatalmas birtokain állattenyésztéssel is foglalkozott, de ezt nem verte nagy dobra és a debreceniek nem tudták, miből van pénze. Úgy vélték, abból, hogy az ördöggel cimborál, de az cserébe minden nap éjfélkor felkelti és hajnalig táncoltatja.

Az 1848-49 es eseményeket követő megtorlásban a Casino székhelyét lefoglalták, az összejöveteleket a Fehérló Szállóban tartották.

Az 1860-as években vásárolta meg az épületet a Debreceni Első Takarékpénztár, a Casino visszaköltözött és helyiségeket bérelt itt. 1883-ban a Casino megalakításának 50. évforulódját a Bika Szállóban ünnepelték. 1910-ben a Tánczos-Kovács János-házat lebontották, mert a Takarékpénztár új épületet akart emelni, és a Casino Leveleki Molnár Ágost Piac utcai házába költözött, majd amikor elkészült a takarékpalota, akkor vissza. Az első emeleten bérelt a Casino helyiségeket 1912-től 1945-ös megszűnéséig.

(Az előadó még egy helytörténeti adalékkal szolgált. Debrecenben azért nem Kossuth Lajos utca van, mert a szabadságharcot követően ez az elnevezés tiltva volt, a város pedig a Kossuth utca névadással kerülte meg a regulát.)

[related-post post_id="4170697"]