A fuvola titkai: ötvenéves jubileumot ünnepelnek a pénteki koncerten

Debrecen - Matuz István, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar egyetemi tanára, Érdemes és Kiváló művész, Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas fuvolaművész fél évszázada tanít a cívisvárosban.

– Picit már több is, 1968. december 1-jén Gulyás György meghívására kerültem a zeneművészeti szakközépiskolába, s mindig visszatértem, hű maradtam Debrecenhez, annak ellenére, hogy az évek során rengeteg időt töltöttem külföldön – összegezte Matuz István, akit más szálak is idekötnek: szülei itt éltek a nyolcvanas évek végétől, bátyja, nagyobbik húga és nagybátyja ma is a város lakója.

Aki nem ismerik a komolyzenét, sokszor változatlannak, fejlődésre képtelennek tekinti. Matuz István hat évtizedes pályája, és tapasztalatai az ellenkezőjét bizonyítja.

– A fuvola vonatkozásában elmondhatatlanul sokat fejlődött a koncerttechnika, a hangszerhez való hozzáállás, a hangszer esztétikája. Én már ifjabb koromban is a klasszikus hangszertechnika határait próbáltam feszegetni. A hetvenes évektől kezdve úgy láttam, világjelenséggé vált a törekvés, hogy ne tekintsük véglegesnek az eddig megismert barokk, klasszikus és romantikus hangszertechnikát, hanem lépjünk tovább. Valójában ez a tendencia már az ötvenes években is létezett, hiszen a zeneiskolai tankönyv, amelyből én is tanultam, bővelkedett akkori élő zeneszerzők műveiben. A fuvola mindig nyitott volt arra, hogy az újat beépítse a tudásába – emelte ki.

A hetvenes években kezdte keresni a hangszer olyan hangzásait, amit addig nem használtak, de a jövőben felhasználhatnak a kortárs zeneszerzők. Mint mondta, azóta is töretlen a hangszer fejlődése, a főiskolai tananyagba jól beépültek az újfajta technikák; aki keresi, mit lehet a klasszikus és a romantikus zenében használatos hangzásokon kívül létrehozni, megtalálja a lehetőségeket.

Legutóbb Portugáliában tartott kurzust, ahol azt tapasztalta, amit itthon és a világ más részein is: egyre többen értik és adják elő a kortárs zenét. Azt is elmondta, mostanában értesítették, hogy egy amerikai fuvolaművész szeretne nála tanulni. – Náluk nagyon elterjedt az úgynevezett kiterjesztett technika, amivel kapcsolatban egy amerikai kollégával, Robert Dick fuvolaművésszel együtt a párizsi Zenei-Akusztikai Kutatóintézetben a nyolcvanas évek elején több évig kutattuk a hangszer új hangzási lehetőségeit – mesélte, s mosolyogva hozzátette, Gulyás György jóslata jutott eszébe, aki azt mondta, Debrecenből is lehet világhírűnek lenni.

Új utakon

Az egyik Matuz Istvánhoz (is) köthető reform a több hang egyszerre megszólaltatása, és az ő nevéhez fűződik a kombinatorikai elveken alapuló ujjrend. – A klasszikus technikában 33 ujjpozíciót használunk, ezeknek igen sok kombinációja létezik, a klasszikus művekben megvan, hogyan játsszuk őket egymás után. De én végigvettem az összes lehetséges ujjrendi kombinációt, és 54 ezer körüli ujjrendet írtam le. Ami a hangszerben már benne volt, csak meg kellett őket találni. Ilyen értelemben nem felfedező vagyok, csak kereső – fogalmazott a Kossuth-díjas művész.

Ő vezette be a fuvolajátékban a folyamatos légzés technikáját. Ennek lényege, hogy két ellentétes mozdulatot kell egyszerre végezni: a nyelv és az arc izmai kipréselik a levegőt a szájüregből a hangszerbe, miközben az orr levegőt szív a tüdőbe. – 1974-ben találtam meg a módszert, sok keresés után. Kitartást igényelt olyan szintre fejleszteni, hogy a hang is megfelelő legyen és a légzés se károsodjon. Ezt a technikát azóta gyakorlom, és nagyon sok kollégának át is adtam. Azt gondolom, mindenki képes rá kellő elszánással, de fontos olyasvalaki segítsége, aki már tudja ezt.

Ezt bemutatandó etűdöket is komponált, de sok más szerző is alapozott rá műveket, létezik például egy 144 perces meditatív darab is.

– A zeneszerzők egyre többet írnak az újfajta hangzási lehetőségekre, amelyek olykor az átlagos hallgató számára kicsit érthetetlenek lehetnek, talán csúnyának is érzik őket, mert ezek a hangzások nem klasszikusak: például mikor több hangot játszunk egyszerre, lebegés, azaz interferencia van egyes hangok között – magyarázta.

Közelebb hozni a közönséghez

– A hallgató, olykor még a szakember sem ismeri fel azonnal, milyen szerkezet áll a hangok mögött. Ezért a koncertjeimet úgy tervezem meg, hogy mindig mondhassak néhány szót a kortárs művekről, a kompozíciós módszerekről, a zenei összefüggésekről. Így a zenét hallgató közönség felismerheti, hogy itt rend és struktúra van! Amikor saját etűdjeimet játszom, elmesélem a történetüket, így próbálom közelebb hozni őket a közönséghez, és azt hiszem, mindez bevált. De természetesen ízlés és kíváncsiság kérdése; mindenki maga dönti el, elfogadja-e a kortárs zenét. A fiatalokban általában benne van a kíváncsiság. Azok számára pedig, akik itt tanulnak, például mesterszakon, szinte kötelező megismerkedni velük, főleg saját hazájuk zeneszerzőinek műveivel. Hiszen ahogy mondtam, a szakma halad, és az ő feladatuk lesz bemutatni mindezt a világban pályájuk során – hangsúlyozta.

Egyik büszkesége

– A hetvenes évek végétől szerveztünk dr. Becsky Gábornéval közösen fuvolatalálkozókat, először országos szinten, később pedig már külföldieket is meghívtunk. Ezek nagyon sikeresnek bizonyultak, megtörtént, hogy 200-250 kolléga vett részt rajtuk. Én magam 2000-ben szerveztem az utolsó ilyen eseményt, azóta más vette át ezt a szerepet, de ma is nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ezeknek a találkozóknak az emlékét nagyon sokan elvitték magukkal, hogy sok információt adhattunk át nekik a kiterjesztett technikával kapcsolatban, és ők mindezt továbbadják a növendékeiknek.

Átadni a cső titkait

Ahogy az elmúlt évtizedekben, most is írnak számára műveket, ezek megtanulását tervezi. Nagyon készül egy Bartók emlékházbeli koncertre, ott hét olyan művet játszik majd, amely fuvolára és cimbalomra íródott, külföldi meghívásoknak is eleget tesz, és oktat. – Folytatom a tanítást addig, amíg fizikai akadálya nem lesz – és azt remélem, nem lesz – hogy továbbadhassam a hallgatóknak az a tudást, tapasztalatot, amit gyűjtöttem. Abból indulok ki, hogy a fuvola csak egy cső, de rengeteg titka van, és én azon vagyok, hogy ezeket a titkokat átadhassam.

PtkI