Elhagyatott gyermekeket nevel

Római katolikus környezetben nevelkedett Furtán Erős Erzsike. Általános iskolai osztályfőnöke, Fridvalszki Gyuláné jó pedagógiai érzékkel korán felismerte tanítványa segítőkész természetét társai irányában, ezért a gyermekfelügyelői berettyóújfalui szakközépiskolába irányította továbbtanulásra növendékét.

A kisdiák gyakorlatát a város Arany János Nevelőotthonában teljesítette, majd ebben az intézményben lett gyermekfelügyelő rövid ideig. Közben levelező úton elvégezte Debrecenben a Tanítóképző Főiskola tanítói és könyvtár szakát. Az általa tisztelve szeretett munkatársak és gyermekek között 18 évet dolgozott megáldott hívatás tudattal.

Negyven gyönyörű év

„Engem a Jóisten is tanítónak szánt”

– vallja a pedagógus. – Hiszen már gyermekkoromban nyaranta iskolásdit játszottam társaimmal. Gyakorló munkafüzeteket készítettem számukra, írást, olvasást gyakoroltunk, számtanpéldákat adtam nekik, és azokat ki is javítottam. Kirándultunk, énekeltünk, versenyeztünk, diafilmet néztünk és sok mesét olvastam a környékbeli gyermekeknek, valamennyiőnk örömére. Bukott gyerekekkel is foglalkoztam. Pátyolgattam, testüket, lelküket, értelmüket, erkölcsüket személyes példamutatással is. Saját gyermekeim születése még jobban megerősített abban a hitben, hogy a legjobb pályára tereltek engem. Karcagon, kitűnő kollegák, gyermekek, szülők között azért töltöttem négy csodás évet, tanítóként és igazgatóhelyettesként, hogy középiskolás fiam közelébe lehessek. Innen a Berettyóújfalui Hunyadi Mátyás Általános Iskolában kaptam szerződéses állást napközis nevelőként, majd sikeres pályázat útján a város polgármesteri hivatalában dolgozhattam intézményfelügyeleti csoportvezetői beosztásban 1993-tól. Az utolsó 10 évben a városban élők gyámhatósági ügyeit intéztem. Hajdú-Bihar megye 42 településén nappali ellátást nyújtó szociális és gyermekvédelmi intézmények működésével, ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat láttam el. Gyakorlatilag több, mint 40 gyönyörű évet töltöttem a gyermekvédelemben, elkötelezett szeretetteljes hívatás tudattal.

Képesek gondoskodni

– Én már hároméves koromban áhítattal vettem részt szentmiséken – folytatta élettörténetét a pedagógus. – Közeledvén a nyugdíjas korhoz, fokozottabb figyelemmel követtem Böjte Csaba atya munkásságát a médiában. Mind erősebb késztetést éreztem arra, hogy örömmel lennék a munkatársa. Ennek megvalósítása simábban történt, mint gondoltam. Próbaként Medgyesen töltöttem három hetet nevelőként 2017-ben. Mikor bejelentkeztem Csaba testvérnél, hogy szívesen vállalnék nevelői feladatot, azt válaszolta: éppen Magyarországon van, megbeszéljük a továbbiakat, mert nagy nevelő hiány van. Három hét felkészülésre gondoltam, de három nap lett belőle, mivel egyik munkatársa is Erdélybe tartott, és felajánlotta kíséretét. A szükséges dokumentumokat fiam hozta utánam.

Déván 7-19 éves, 8 fős, fiúkból álló úgynevezett „család” anyai nevelői teendőit látom el. Összkomfortos, 4 szobás, lakótelepi lakás az otthonunk, a templom és a sportudvar szomszédságában. Célkitűzésem – a Szent Ferenc Alapítvánnyal összhangban: a gyermekek testi-, lelki-, erkölcsi-, értelmi- és hitbéli fejlesztése. Segíteni fejlődésüket olyan mértékben, hogy megállják helyüket a maguk választotta életben. Olyan felnőtteket nevelni a lelkileg többszörösen sérült, halmozottan hátrányos helyzetű fiatalokból, akik képesek, családot alapítani, gondoskodni magukról és családjukról.

– Elmondhatom – összegez a nevelő –, hogy az itt töltött idő során olyan mély érzelmi kapcsolatot sikerült kialakítanom a vadóc gyermekekkel, hogy már egyértelműen nevelt fiaimnak tekintem őket. Krisztus követőként vallom az Ő szavaival – erősítésként a kényes helyzetekben, vigasztalom magam:

„aki egyet is befogad a legkisebbek közül, engem fogad be.”

Pillanatnyilag nem tudom, hogy ők fogadtak be engem, vagy én őket, de az egymásra találás maga a csoda. Beteljesedett vágyam: nagy harmóniában élek önmagammal, embertársaimmal és környezetemmel. Ettől szebb időskort elképzelni sem tudnék. Istennek legyen hála!

- Kiss Erzsébet -