Genetika, működés, figyelem

Debrecen - Nemrég eltávozott nagyjainkat ábrázolják Kövér József most bemutatott portréi.

Kövér Józsefet eddig is sokoldalú alkotónak ismerte meg a művészetkedvelő közönség; csütörtökön megnyitott kiállításán festészeti munkásságából kapunk ízelítőt a Bajcsy-Zsilinszky utcai Borbarát Galériában.

Bemutatkozáskor a művész úgy határozta meg magát, mint genetikailag kódolt embert, aki – másokhoz hasonlóan – geno- és fenotípussal rendelkezik, ám attól függően, hogy ez a genotípus és fenotípus épp hogyan működik, akképp kerülnek ki kezei alól szobrok, festmények, könyvek, versek. Mindezek alapjául a nyitott érzékű alkotói észlelet szolgál. – Az a dolgom, hogy figyeljek – fogalmazott a Csokonai-díjas alkotó. Beszélt arról is, hogy művészetének egészére az autodidaktizmus jellemző, s azt is említette: magányosan él, a magány egyre inkább meghatározza napjait. A bemutatott alkotásokat ismertetve jelezte: a válogatással tematikailag a halálról próbált szólni, illetve olyan emberekről, akik nemrég távoztak el, s köztük azokról a művészekről, akiket ő nagyon szeretett. (Láthatjuk a tárlaton például Esterházy Péter írót, Sándorfi István festőművészt vagy épp Ian Kilmister „Lemmy”-t, a Motörhead zenekar ikonikus frontemberét.) Kövér József a grafikák műfajáról szólva említette: igaz, szobrászként a legtöbb megrendelés portrékról szól, de nem csak portrékat készít grafikusként sem, bár a most bemutatott alkotások (ahogy azt tematikájuk is részben meghatározza – a szerk.) elsősorban portrék.

Erkölcsi ranggal

Kövér József bemutatkozása után Komiszár János festőművészé volt a szó a csütörtök délutáni megnyitón; ő a Brassai művészeti díj kuratóriuma nevében szólt az elismerésről, majd átadta a díjakat.

Szavaiból kiderült: a kitüntetés a polihisztor nevét viselő debreceni középiskolában létrehozott Brassai Művészeti Galériához kötődik; a kiállítóhely már tizenöt éves volt, amikor megalapították a díjat, abból az elgondolásból, hogy azokat a művészeket, szereplőket tiszteljék meg elsősorban, akik a galériában kiállítottak, vagy pannót készítettek az iskolának, vagy bármilyen módon segítették az ott folyó művészeti tevékenységet. Azt is megemlítette: nem volt könnyű életre hívni az elismerést, mert hiányzott hozzá a megfelelő pénzügyi alap, viszont kell, hogy erkölcsi értéke is legyen egy effajta kitüntetésnek, s mint fogalmazott, meg is maradtak ennél. – 2013-ban adtunk ki utoljára díjat, úgyhogy nem érhet minket az a vád, hogy valamifajta „hígítást” valósítunk meg; ezzel együtt reméljük, hogy a következőre nem kell megint ennyit várni – tette hozzá Komiszár János.

Fáradhatatlan értékteremtők

A Brassai művészeti díjat ezúttal hárman kapták meg. Arany Lajos újságíró, anyanyelvi lektor értékteremtő művészeti írói munkáját értékelte nagyra a kuratórium.

Tamus István grafikus- és festőművész kitüntetésének odaítélésekor a kuratórium a város művészeti életében betöltött meghatározó, értékteremtő munkáját, illetve az utánpótlás nevelésében tanúsított fáradhatatlan tevékenységét is díjazta.

A méltatásban elhangzott: Kovács István, az igazi művészeti találkozóhelyként, kulturális fórumként működő, 2011 óta már hetvennél is több kiállításnak helyet adó Borbarát Galéria tulajdonosa képzőművészeti kultúratámogató tevékenységének, meghatározó értékteremtő és művészeket támogató munkájának köszönheti a Brassai művészeti díjat.

FGY