Melyik egyház való nekem?

Ugyanez a kérdés fogalmazódott meg több mint egy évezrede az ősi Rusz földjén, amikor Szent Vlagyimir fejedelem elhatározta, hogy keresztény hitre tér, és kiemeli népét a pogányságból. Az Őskrónika tanúsága szerint a fejedelem követeket küldött az egyes országokba, azzal a megbízással, hogy nézzék meg az ottani népek vallását, s válasszák ki a legmegfelelőbbet. Miután több országot végigjártak, „görög földről” így tértek haza:

„Elvezettek minket oda, ahol Istenüknek szolgálnak. Nem tudtuk, hol vagyunk: a mennyben-e vagy a földön. Az biztos, hogy ilyen szép látvány nincs sehol másutt a földön. Szavakkal elmondani nem lehet…”

Így választotta Vlagyimir fejedelem az ortodox hitet, s térítette meg Rusz népét.

Legtöbben, akik útjukat, közösségüket keresik, bizonyos elvárásokkal teszik ezt, hiszen eddig még nem tartoztak egyetlen keresztény felekezethez sem, s így később, akár felnőttkorban, természetes, hogy az embernek van némi elképzelése, hogy milyennek is gondolja azt a közösséget, ahová tartozni szeretne. Az utak ennek eléréséhez sokfélék lehetnek, de a cél ugyanaz. Tisztán kell viszont látnom ahhoz, hogy a számomra legjobb útra lépjek. Elsősorban saját tapasztalatomra kell építeni a keresés útját, ami kezdetben lehet csupán otthoni olvasás, vagy akár kisebb kutatómunka a keresztény egyházak felől. Ennek a célja természetesen az legyen, hogy a gyökerekig, a kezdeti forráshoz nyúljak vissza. Manapság sokan abba a hibába esnek, hogy közösségüket formálják a világhoz, és saját magukhoz, nem pedig magukat az Egyházhoz. Pedig az Egyház az, ami mint egy védőlepel vesz körül, s irányít a helyes úton. Erre önerőből nem vagyunk képesek, segítőre van szükségünk.

A következő lépés: megtanulni helyesen imádkozni. A helyes imádság elengedhetetlen ahhoz, hogy az Istennel és felebarátaimmal való kapcsolatomat szorosabbra fűzzem. Az imádság segíteni fog abban is, hogy megértsem az Isten igéjét, s az gyökeret is verjen szívemben. Manapság a templomi szolgálat s a közös imádság sokszínű lehet. Elnyerheti tetszésemet akár a könnyű­zene is, de vajon segítségemre lesz-e azon a komoly úton, melyen haladok…? Táplálékra is szükségem van ugyanis, hiszen úton vagyok. A templomi szolgálatok alkalmával meg kell, hogy tapasztaljam ugyanazt, mint Vlagyimir fejedelem követei: a „Menny­ország egy kis szegletét, itt a földön”. Csakis ez fog erőt adni ahhoz, hogy elérjem célomat. Az ortodox istentiszteleteken az imák és énekek elhangzásakor megelevenedik a Szentírás és a dogmák, így már olyan tapasztalatot szerzünk ezáltal, amit lelki hasznunkra fordíthatunk, és tanulhatunk belőle, bővíthetjük tudásunkat. A 20. század egyik nagy szentje, Kronstadti Szent János azt mondja: „Az imádság lelki légzés. Amikor imádkozunk, a Szent Lelket lélegezzük be, mert a Szent Lélekben imádkozunk (Júd. 1, 20). Így minden egyházi imádság a Szent Lélek lélegzése, lelki levegő a világossággal együtt, lelki tűz, lelki táplálék és lelki ruházat.”

HBN