Remélhetnek a kis falu lakói

Nem halat ad, hanem halászni tanít a debreceni Roma Tehetséggondozó Közhasznú Alapítvány közösségszervező önkéntese, dr. Pávay Tibor, akit arról kérdeztünk, hogyan lehet összekovácsolni egy ötszázas lélekszámú kisközség lakóit. – Bojt egy ötszáz fős falu, a lakosságnak jóval több mint fele roma, az egyetlen megélhetési forma pedig az idényjellegű mezőgazdasági munka, illetve a közfoglalkoztatási program, ebből kifolyólag a különböző etnikai csoportok között sem volt nagy a harmónia. Ebbe a gócpontba léptünk bele 2017 nyarán, ekkor indult ugyanis a közösségépítő program, de kicsivel több mint egy év múlva megtorpant, mivel a településen kívülről gerjesztett feszültségek akadályozták a helyi munkát.

Fel kellett oldani a feszültséget

– A Roma Tehetséggondozó Közhasznú Alapítvány és a bojtiak ebben az évben kerestek meg, hogy önkéntesként csatlakozzam újra a programba. Sok egyeztetéssel sikerült ezeket a feszültségeket feloldani, és a helyi önkéntesbázisra támaszkodva, valóban alulról szerveződő közösségi igényekre reagálva újraindítani a közösségépítést, ezért köszönet illeti bojti önkénteseinket is. A mentálhigiénés programok és hagyományőrző foglalkozások hatására kezdtek el kialakulni a helyi közösségek. Körül kellett néznem a településen, hogy kik a helyileg „erős” társadalmi pozícióval rendelkező emberek, akik sokakat tudnak megmozdítani. És mivel a gazdasági és egzisztenciális bizonytalanság bizalmatlanságot szül, nem volt egyszerű feladat önkénteseket találnom – fogalmazott dr. Pávay Tibor.

– Legtöbbször a kisebbségi lét kisebbségi tudattal is párosul, de az olyan alkalmak, mint a közelmúltban megrendezett roma holokauszt pozitív töltettel bírnak – nyomatékosít a szakember. – A nemzetközi roma himnuszt sokan nem ismerték, de a bojti alpolgármester is állva hallgatta végig, ami méltóságot adott a rendezvénynek. Az Országos Roma Önkormányzat által megszavazott, Zöld az erdő és a nemzetközi Đelem, Đelem is.

„Ami fontos sikerként könyvelhető el, hogy nem egy kész dolgot vittünk el a bojtiaknak, ami általában szokás, hanem az önkéntesekkel körbejártuk a falut, hogy mire van szükség.”

Az egyik kérésük az volt, hogy az 1990-es évek végén megalakult, majd feloszlott folklórcsoportot szeretnék feleleveníteni. Tánctanárt szereztünk Debrecenben, és azóta rendszeresen gyakorolnak a helybéliek, a napokban, május 4-én volt az első bemutatkozó fellépésük. A másik, amire szükségük volt, az a foci. Vettem két focilabdát, így már egy izgalmas focibajnokságot is magunk mögött tudhatunk. Mivel a lányok nehezményezték, hogy csak „fiús” sport van, így már tollaslabda-bajnokságon is indulhatnak.

Egy család legyen Bojt

– A Selyembojt Tánccsoport és az Uzso Jilo folklórcsoport is a közösségfejlesztés eredményeképpen jött létre, így május 18-án, az Egy család legyen Bojt elnevezésű gyermek- és sportnapi rendezvényünkön ők is fellépnek majd. Klasszikus értelemben vett családi mulatság lesz ez, hiszen lesz ugrálóvár és kézműveskedés is, emellett nagy hangsúlyt fektetünk majd a hagyományőrző foglalkozásra és a sportprogramokra is. „Összetartás” focibajnokság fiataloknak, esélyegyenlőségi tollasbajnokság lányoknak, nőknek, íjászat és kardvívó oktatás fiataloknak az Anjou Udvari Lovagkör közreműködésével. A tapasztalatom az, hogy a gyakrabban megrendezett kis eseményeknek sokkal több hozzáadott értéke van, mint az egyszeri, hatalmas rendezvénynek, mert az emberek megismerhetik egymást – összegzett Pávay Tibor, a ROTEKA önkéntese.

SZD