Változás előtt áll Derecske

„Eredetileg én pedagógus vagyok, szeretnék oda visszatérni. Még akkor is, hogyha valaki azt gondolja, hogy az életem ezután következő része már nem lesz olyan csillogó. Aki pedagógus, az tudja, hogy de, az ugyanolyan csillogó. Nem tudom, Derecske közéletében lesz-e szerepem, azt sem tudom, hogy szerencsés-e, hogy legyen. Itt elsősorban a képviselőség jöhet szóba. Az érzésem, hogy inkább nem, de ez a következő egy-két hónapban kiderül” – Bakó Istvánnak, Derecske polgármesterének a szavai ezek, akit nemrégiben a Napló szerkesztőségében tett látogatásakor megkérdeztük jövőbeni terveiről is.

Kezdjük egy személyes kérdéssel. Információink szerint már nem indul az őszi polgármesteri választáson. Miért döntött így, illetve megméretteti-e magát önkormányzati képviselőjelöltként?

Tizenharmadik éve vagyok polgármester, és most a magánéletemben is és az önkormányzat életében is elérkezett az, amikor át kell gondolni a jövőt. Azt érzem, hogyha folytatom a városvezetést, akkor belekerülök egy olyan helyzetbe, amiből már nincs kilépési lehetőség. Én mindig is addig szerettem volna polgármester lenni, ameddig az emberek nagyon nagy százaléka támogat ebben. Tehát nem szeretném addig feszíteni a húrt, ameddig úgy érzem, már nem annyira szeretnék a derecskeiek, hogy én legyek a városvezető. Ez az egyik rész. A másik pedig, hogy eredetileg én pedagógus vagyok, szeretnék oda visszatérni. Még akkor is, hogyha valaki azt gondolja, hogy az életem ezután következő része már nem lesz olyan csillogó. Aki pedagógus, az tudja, hogy de, az ugyanolyan csillogó. Nem tudom, Derecske közéletében lesz-e szerepem, azt sem tudom, hogy szerencsés-e, hogy legyen. Itt elsősorban a képviselőség jöhet szóba. Az érzésem, hogy inkább nem, de ez a következő egy-két hónapban kiderül. Derecskén aktív értelmiségi ember szeretnék lenni. Bízom benne, hogy itt tudok majd tanítani. Ez lehet akár az általános iskola, akár a középiskola. El szokott terjedni, hogy én leszek az igazgató. Nem leszek vezető egyik intézményben sem. Ez biztos, mert ilyen vágyam, ambícióm nincs. Viszont szeretnék helyben dolgozni.

Bihar északi részének és Erdős­pusztáknak oktatási, kulturális és egészségügyi központja, járási székhelye Derecske. Erősíthető-e ez a központi szerep. Cél-e az erősödés?

A város szerepének alakításában van, ami a mi dolgunk, és van, ami nem tőlünk függ. Ez utóbbihoz tartozik az autópálya. Fejlődik a debreceni déli ipari park, de mondhatjuk a BMW-gyárat is, amely szintén autópálya mellett lesz. Év végére a román határig ér a sztráda és Nagyvárad 25 percre lesz Derecskétől. Ezek óriási esélyeket adtak nekünk, és erősítik Derecskét. Az autópálya melletti településekről gyorsan el lehet jutni hozzánk, és ugyan így igaz ez a másik irányba. Ezzel a derecskei vállalkozók fognak is élni munkaerőben, az áruk szállításában és a szolgáltatásokban is. Ez a külső helyzet, ami erősíteni fogja a helyzetünket. Nekünk két régi nagy történelmi fájdalmunk van. Az egyik, amikor a városi rangunkat az 1700-as évek elején a Habsburgok elvették, a másik az 1980-as években a járási székely szerep elvesztése. Ez utóbbi élőbb, hiszen azt a korszakot egy jó időszaknak élték meg a derecskeiek, kialakult a város értelmisége, jobb munkahelyek voltak. És ezért igyekszünk manapság is mindent megtenni. Van járási tanuszodánk. Ugyan így van széles beiskolázási körzetű középiskolánk. Sok olyan cég van, ahová a környékről is járnak dolgozni. A rendezvényeink is olyanok, hogy a környező településekről is szívesen eljönnek. Mindenképpen szeretnénk, ha Derecske központi szerepe erősödne.

Lakosságszám. Mit tudnak azért tenni, hogy ne menjenek el a fiatalok, illetve máshonnan is érkezzenek, hogy emelkedjen a lakosok száma.

Ebben nem voltunk eddig igazán sikeresek. Bár 2018 az utóbbi 15 év legjobb éve volt, csupán 5 fővel csökkent a lakosságszámunk. Ebben a kormány intézkedéseivel volt nagy segítségünkre, de nyilván mi is igyekszünk mellé tenni, amit lehet, hogy minél több gyermek születhessen. Jelenleg 10 fecskeházat alakítunk ki, ösztöndíjprogramok vannak a Derecskén való munkavállalásra, új bölcsődére pályázunk, egyet már elkészítettünk. Nagyon jók az iskoláink, óvodánk. A másik rész, a vándorlás, amin változtatni kell, hogy tudjon pozitív lenni. Ugyanakkor vigyáznunk kell, hogy ezt ne a szomszédaink rovására tegyük. Sokkal szimpatikusabb, ha ez Debrecen növekvő vonzerejéhez kapcsolódna. Derecskéről is be lehet járni dolgozni. Az így idetelepülőkkel szeretnénk gazdagodni. Most 8 ezer 700-an vagyunk. Tavaly 92 gyerek született és 97-en haltak meg. Régen 140-150 gyerek született évente. Már az is jó volna, ha 90 helyett 105 újszülöttel gyarapodnánk évente.

Milyen fejlesztésekben vannak? Ezekhez mennyi saját erőt tud adni az önkormányzat?

Évekkel ezelőtt százszázalékos támogatású projekteket írtak ki. Az építőipari áremelkedés azonban közbe szólt, ezért 10 és 40 százalék közötti mértékben önerőt teszünk hozzá. Ez egyrészt azért lehetséges, mert tudtuk előre, hogy nekünk is valamennyi pénzt mellé kell majd rakni. Négy éve takarékoskodunk és félre rakunk tudatosan erre. Másrészt pedig dinamikusan nő az iparűzési adónk. 13 éve 100 millió alatt volt, tavaly 457 millió forint. Jelenleg a legnagyobb és leglátványosabb beruházásunk az új főtér kialakítása. A 47-es főút egyik oldalán van a templomokkal, iskolával és a járási hivatallal határolt történelmi főterünk. A másik oldalra egy sokkal mozgalmasabb teret álmodtunk, ahol lesz egy kis vendéglátó helyiség, piac, játszótér, kondipark, futópálya, üzletek, szabadtéri színpad, a fiatalok irányába nyitnánk ezzel. A teret ez év őszén szeretnénk átadni. A többi beruházásunkban igyekszünk a fiatalok megtartására koncentrálni, illetve a vállalkozókat tovább támogatni.

Derecske sajátos utat járt a gazdasága fejlesztése terén.

Igen, egy évtizeddel ezelőtt a helyi vállalkozásokat helyzetbe hozó utat választottuk. Ezt csak kevesen csinálták, a legtöbben egy külföldi nagy befektetőre vártak. Derecskén mások voltak az alapok, a szocializmus utolsó éveiben a kisiparosok, vállalkozások nagyon megerősödtek. Úgy döntöttünk, hogy nekünk az lehet a fejlődés útja, ha inkább nekik biztosítunk lehetőséget. Külső ipari területeinket a helyi vállalkozások vásárolták fel. Most is két üzemcsarnokot két helyi vállalkozó épít. Ez a gazdaságszervezési metódus a válság idején is jó eredményt hozott, innen nem vonult ki egyetlen idegen vállalkozás sem, és a derecskeiek is túlélték azokat az éveket. Továbbra is nagyon stabil alapokon áll a város gazdasága. A művelődési ház egy új emeletet kap, ahol inkubátorirodákat alakítunk ki, és építünk egy ipari csarnokot is, melyet vállalkozások bérelhetnek és képzési hely is lesz. A városnak a helyi vállalkozásokat előtérbe helyező álláspontját akár már most felül lehetne írni, amikor látjuk, hogy Debrecenben egy befektetési bumm van, és akár ide is érkezhet munkahelyteremtő. A következő polgármester és képviselő-testület majd eldönti, hogy a jelenlegi helyzeten akar-e valamit változtatni. A rendezési tervet most úgy módosítjuk, hogy ennek a lehetősége meglegyen, tehát jelentős ipari területeket fogunk kijelölni az autópálya és a 47-es főút között, a város észak-nyugati részén.

Fél éve van autópályája Derecskének. Mit érez ebből a város?

A legfontosabb a forgalomcsökkenés. A teherforgalom mintegy 80, a személyforgalom 10-20 százaléka lement a 47-es útról. Az a forgalom csökkent, aminek mi csak elszenvedői voltunk. Nem tudott belőle Derecske semmilyen hasznot húzni, viszont maradt a zaj, a környezetszennyezés, a balesetveszély. A másik, időben közelebb kerültünk sok településhez. Egy kicsit majdnem debreceninek érezzük magunkat, hiszen olyan hamar ott tudunk lenni. És ránk is ránk találnak a debreceniek. Egyre többen néznek házat Derecskén, főleg az autópályához közelebb lévő városrészeken. Továbbá elindult az ipari érdeklődés is irántunk.

Derecske is benne van a debreceni agglomerációs övezetben. Mit remélnek a debreceni gazdasági fejlődéstől?

Semmiképpen nem alvóváros jövőt képzelünk el. Debrecen fejlesztésével foglalkozó cégével régi jó kapcsolatunk van. Többször jártak nálunk és elmondták, hogy egy befektetőnek milyen elvárásai vannak egy területtel kapcsolatban. Tapasztalataikat átadták, nagyon sokat segítettek nekünk, kaptunk tőlük egyfajta szemléletet is. Természetesen mi is csatlakoztunk a fejlesztési övezethez. Ennek az lehet a nagy előnye, hogy a jövőben az agglomerációs tanácsban résztvevő települések nem egymás versenytársaiként fognak egy külső befektetővel tárgyalni, hanem mindenki a neki leginkább testhezálló fejlesztési irányban indulhat el. Az oktatásban szeretnénk nagy szerepet kapni, mert van középiskolánk. Azt szeretnénk, ha megerősödne, szélesedne a képzési kínálata, hiszen a gazdasági jövőnk ezen múlik. A harmadik szelet a közlekedés. Ezt legfeljebb befolyásolni tudjuk. Látjuk, hogy Debrecen szeretne elővárosi vasutat, ez bennünket is érinthetne.

A gazdasági fejlődés következtében erősen lecsökkent a közmunkások száma. Hol tartanak ebben. Melyek lehetnek a piacra kivihető közmunka-tevékenységek?

1200 fő volt a munkanélküliség maximuma nálunk, jelenleg 500 embernek nincs munkája. Korábban 300 közmunkásunk is volt, most 100 körüli ez a szám. Voltak települések, amik egész kis iparágakat állítottak be a közmunkába, mi azt gondoltuk, hogy az emberek foglalkoztatásának a piacgazdaság, a vállalkozásokban való tevékenykedés az igazi terepe. Nekünk is megvannak a közmunkában a foglalkozások, ezeket rugalmasan alakíthatjuk. Ilyen az uborkatermesztés. Az idén a tavalyihoz képest fele annyi uborkát ültetünk, és ha jövőre változik a gazdasági környezet tudunk kevesebbet, de akár 20 százalékkel többet is. A nagyobb gondot ott látom, hogy a közszférában nagyon sok munkakört közmunkásokkal töltenek be. Ha pedig nem lesz közmunkás, akkor ennek az anyagi kitermelése okozhat gondot. Erre állami támogatás mindenképpen kell majd.

Kiterjedt testvárvárosi kapcsolata van derecskének. Hogyan tud beépülni a testvérvárosi kapcsolat a város közéletébe?

Testvértelepüléseink: Székelykeresztúr, Bánffyhunyad, Nagyszalonta, Deresk, Koszyce és Mátraderecske. Nem a külsőségek a fontosak, és a testvérvárosok többségével el is jutottunk oda, hogy a gazdasági, oktatási, emberi dolgok léptek előtérbe. Jó példa erre a lengyel testvérvárosunk, Koszyce, amelynek városnapján a derecskei iskola fúvószenekara az ottani zeneiskolásokkal közösen lépett fel. Előtte egy hónappal pedig nálunk voltak a lengyelek. A diákság nagyon jó összetartó kapocs. Ezáltal derecskei család már nyaralt a lengyel testvértelepülésünkön. A másik kapocs a gazdaság, amiben még mindig lehet előrelépni. Ebben a fejlesztések tapasztalatairól beszámolunk egymásnak, megbeszéljük, mire figyeljünk jobban. Nagyon intenzív a kapcsolatunk Székelykeresztúrral. Volt, hogy a székelykeresztúri család gazdálkodónak tanuló gyermekét elküldte egy derecskei gazdálkodó családhoz egy nyárra. Ott dolgozott és tanult. Székelykeresztúrral az 1980-as évektől tart a kapcsolatunk. Oda már lakodalmakba hívják az emberek egymást.

Közrend, közbiztonság. Feltételezem, hogy Derecskén is igen jó.

Derecske teljesen biztonságos település. A 15 évvel ezelőtti adatokhoz hasonlítva döbbenetes a változás. Például lakásbetörés derecskén az elmúlt évben egy volt, 15 éve 20-30. Autólopás, autófeltörés 3 éve nem volt. A javulásban benne van a rendőrség munkája, mi bekameráztuk a várost, illetve a gazdasági fejlődés. Polgárőrségünk van, jól működik, a rendőrséggel együtt dolgoznak. Van két mezőőrünk is.

Hagyományápolásból kiveszi a részét Derecske. Hogyan járul hozzá a városvezetés a hagyományok továbbörökítéséhez?

Anyagilag próbáljuk segíteni a civil szervezeteket, beleértve a néptáncosokat és a kézműveseket is. A másik, ami talán fontosabb, az erkölcsi megbecsülés. Városnapon nagyon sok szervezet, család vagy egyén kapott elismerést. Továbbá létrehoztuk a helytörténeti gyűjteményünket. A miénk abban különbözik a többi településétől, hogy a létrehozója és koordinátora, Nagy József nyugalmazott középiskolai igazgató személyes kapcsolatot ápol nemcsak a sok ezer tárggyal, hanem az azt behozókkal is. Igazgató úr tárlatvezetéskor meg tudja mondani, hogy az adott tárgy kié volt, hogy használták, és ez olyan hozzáadott érték, ami miatt többnek érzem a mi gyűjteményünket.

Kovács Zsolt