Odafigyelés és szeretet a kulcs: elkezdődött a debreceni TMO-tábor

– A világon mindenhol, így Magyarországon is vannak a munka- és továbbtanulási lehetőségektől távoli településeken élő fiatalok. A mi dolgunk, hogy nekik is megmutassuk, mennyi lehetőség áll előttük, ha kitartóak, szorgalmasan tanulnak, és törekednek álmaik valóra váltására. A tanulás mindig kifizetődő és még örömet is okoz, ha az ember jól választ iskolát, hivatást – fogalmazott dr. György László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkára a Tanítsunk Magyarországért táborok debreceni megnyitóján.

A program keretében 2019 szeptemberétől mintegy 1200, a munka- és továbbtanulási lehetőségektől távoli kistelepülésen élő 7-8. osztályos kisdiák mellé szegődik „nagy testvérként” egy korban hozzá közelebb álló mentor, aki tanulmányai sikeres elvégzésében és a pályaválasztásban nyújt segítséget az általános iskolás diák számára. Az egyetemisták elsőként egy féléves kurzuson vettek részt, most pedig háromnapos nyári tábor keretében találkoznak leendő mentoráltjaikkal. Debrecenben három tábort is tartanak a szervezők: 106 mentor foglalkozik 302 általános iskolás diákkal a napokban, akik többek között Biharkeresztesről, Álmosdról, Bagamérról érkeznek, hogy játékos csapatversenyeken ismerkedjenek egymással.

Az iskolarendszerű oktatáshoz és hagyományos tehetséggondozáshoz képest a Tanítsunk Magyarországért mozgalom egyedisége az, hogy a 7-8. osztályos diákok heti rendszerességgel kapnak támogatást mentoraiktól, akik segítik őket a tanulmányaikban, valamint megmutatják nekik a településen túli világot, hogy felismerjék, hányféle jövőből választhatnak.

A fiatalok könnyebben fogadnak el tanácsot egy korban hozzájuk közelebb állótól, aki eredményei révén példaképként is szolgálhat számukra. Ezen egyetemisták feladata rávezetni a diákokat, hogy tanulással többre juthatnak, képzettség birtokában a munkaerőpiacon elhelyezkedve értéket teremthetnek a saját és közösségük számára egyaránt.

Mentor csak abból válhat, aki sikeresen elvégezte a Tanítsunk Magyarországért egyetemi kurzust a programban résztvevő négy egyetem – Debreceni Egyetem, Miskolci Egyetem, Nyíregyházi Egyetem, Pécsi Tudományegyetem – egyikén.

Kitekintés

Megyénkben 106 egyetemista jelentkezett, hogy „tanítson” és tapasztalatokkal lásson el 306 kisdiákot. A következő három hétben Debrecenben táboroznak és ismerkednek.

A keddi megnyitón dr. György László gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkár is köszöntötte a gyerekeket, majd azt kívánta, szerezzenek élményeket, izgalmas formában ismerjék meg a nekik való továbbtanulási lehetőségeket szeptembertől.

– Legyen előttetek egy olyan cél, amiért örömmel küzdötök, használjatok ki minden percet, amit a mentoraitokkal tölthettek, de szüleitek és tanáraitok iránymutatását se hagyjátok figyelmen kívül – emelte ki. Professzor dr. Pintér Ákos, a Debreceni Egyetem általános rektorhelyettese a közösségépítés fontosságát hangsúlyozta. Mint mondta, az ő egyetemistáik már tudják, milyen jó érzés egy intézmény vérkeringéséhez csatlakozni. Azt kívánta az általános iskolásoknak, hogy legyenek elevenek és aktívak, s emlékezetes élményeket szerezzenek.

Nehéz, de sokat ad

Akár egy vidám gólyatábor, olyan fílingje volt a DEAC-pályán tartott találkozónak, amelyen frappáns sport- és ügyességi, valamint ismerkedős programokkal kedveskedtek a szervezők.

Kiss Fruzsina, a Debreceni Egyetem elsőéves matematika-fizika szakos tanár hallgatója már a kiírás elolvasásakor beleszeretett a programba, hiszen nagyon fontos és testhez álló feladatnak tartja, hogy segíteni tudjon a gyerekeknek – mondta el a Napló kérdésére.

– Kihívás ez nekem, és emberileg is fejleszt, hogy nehezebb sorsú gyerekekkel van lehetőségünk foglalkozni. A felkészülésünk során hasznos dolgokat tanulhattunk mind a kommunikáció, a problémamegoldás kapcsán, de pedagógiai-módszertani támaszt is kaptunk. A tábor pedig abban segít, hogy közelebb kerülhetünk magához a korcsoporthoz is – folytatta.

Forgács Attila Kálmán, a Debreceni Egyetem történelem – hon- és népismeret szakos hallgatója is mentor, de mentorált is volt…

– Mindig megvolt az igény és az akarat bennem, hogy segítsek, mert jómagam is megtapasztaltam, milyen hátrányos helyzetben élni, s azt látni nap mint nap, hogy az osztálytársakkal sincs ez másképp. A saját életemet is úgy kellett szervezni, hogy minél jobban próbáljak töltekezni, s kitörni a helyzetemből, ezért szeretnék egyfajta példát mutatni azoknak, akik kilátástalannak látják a saját körülményeiket. Tudom, hogy egy-két kedves szóval, gesztussal, odafigyeléssel, a probléma meghallgatásával is sokat lehet segíteni, ezért áldozom erre a napjaimat. Több más programban is mentor vagyok, és azt látom, hogy a diákokban általában nem vesszük észre az érző lényt, a gyereket. Pedig ha elkövetnek egy hibát, akkor is biztatni kell őket, hogy ne éljék meg azt katasztrófaként! Én arra a dolgozatra is odatettem a mosolygó szmájlit, amely nem volt hibátlan. Jó úton vagy! – üzentem vele.

„Mivel tudunk még segíteni? Szeretettel, odafigyeléssel. Nem a családtagokat helyettesítve, de megmutatva az iskolásnak, hogy foglalkozunk, törődünk vele, s nem csak egyetlen úton juthatnak el a tapasztalatokhoz.”

Például, amikor a víz halmazállapotát nem értette egy diák, odamentünk a tűzhelyhez, kivettük a jeget a hűtőből és megnéztük a gyakorlatban, hogyan történik az olvadás – sorolta motivációit Attila.

BB