Egy szoboszlói srác kalandjai Amerikában

Dörgő Dávid a Budapesti Gazdasági Egyetem kereskedelem és marketing szakos hallgatója. Már a második nyarát tölti az Egyesült Államokban, ahol tavaly egy pennsylvaniai gyermektáborban, idén pedig egy Utah állambeli nemzeti parkban vállalt munkát. A hajdúszoboszlói származású, debreceni születésű fiatalember igazi „amcsi” élményekkel gazdagodott, és elárulta, a táborok miliője pontosan olyan, mint amilyennek a filmekben látjuk.

– Már gyerekként is vonzott az amerikai kultúra, ami filmek és sorozatok sokaságából visszaköszön, de akkoriban még nagyon elérhetetlennek tűnt. Nyolcadikos koromban az elsőéves egyetemista testvérem jelentkezett egy amerikai nyári táborba. Ez volt az első alkalom, hogy találkoztam a külföldi diákmunka lehetőségével. A program feltétele a nappali tagozatos hallgatói jogviszony, így már csak várnom kellett – kezdte Dávid, miután arról kérdeztem, hogyan vágott bele a kalandba. – Aztán az első egyetemi évem elején egy barátommal úgy döntöttünk, jelentkezünk a Camp Leaders projektjeinek egyikére, melyeket korábban a bátyám és legjobb barátom ajánlottak, mondván megbízhatóak.

– Egyenes utad vezet az amerikai nyárhoz, amennyiben nappali tagozatos hallgató vagy, és legalább társalgási szinten beszéled az angol nyelvet. Ám olyan jelentkezők is akadnak, akik nem az egyetem padjait koptatják, hanem valamely OKJ-, vagy FOSZK-képzés diákjai, továbbá munkáltatói igazolással is megoldható a részvétel. Úgy veszem észre, egyre többen érdeklődnek a programok iránt, évente mintegy 1300 magyar utazik velük – folytatta Dávid, aki a külföldi élményeken túl a karrier lehetőségét is megkapta a Camp Leaders-től, hiszen részmunkaidőben náluk dolgozik. – A jelentkezőknek két interjún kell részt venniük. Az első alkalommal felmérjük az illető nyelvtudását. Ettől a próbatételtől sokan tartanak, de valójában baráti hangulatban folyik, és nyelvvizsgapapír sem szükséges hozzá. A második beszélgetés kicsivel később, szerződéskötés után, a munkaadóval zajlik. Szállodai és tábori programra egyaránt lehet pályázni.

Mint mondja, mindez nem igényel nagy felkészülést, és bár úgy véli, előnyt jelenthet a korábbi munkatapasztalat, a legfontosabb mégis inkább a lelkesedés.

– Tavaly egy pennsylvaniai gyermektábor konyháján dolgoztam kisegítőként, idén teljesen más jellegű munkát vállaltam. Bár a nemzeti park boltjában is van konyha, ahol beosztástól függően hetente egyszer mi készítjük el a hideg-meleg ételt, de jellegénél fogva sokban különbözik a tavalyi feladataimtól. Egyébként számtalan pozíció közül válogathat az ember. Amerikai és kanadai gyermektáborokban lehet gyermekfelügyelőként és kisegítő személyzetként (mosodás, takarító, karbantartó, konyhás) dolgozni. A szállodákban és nemzeti parkokban nagyobb a választék, ahol a megszokott szállodai munkakörök állnak rendelkezésre. A programok időtartama és a fizetés eltérő lehet – a táborok hamar befejeződnek, legfeljebb tíz hetet vesznek igénybe, míg a szállodák szeretik, ha a munkavállaló szeptember elejéig elérhető, hiszen a hónap első hétfője nemzeti ünnep, így az a hosszú hétvége kiemelt fontosságú.

Bár bőven akad teendőjük, a Camp Leaders munkavállalói azért utazgatásra és a kultúra felfedezésére is kapnak lehetőséget. – A program alatt főként munkával telik az idő, ez minden esetben elmondható. A tábori személyzet tagjaként kevés szabadnapom volt, ennek ellenére tavaly a pennsylvaniai hetek alatt eljutottunk Philadelphiába, illetve az óceánpartra is levittek minket. Augusztus huszadika után a legtöbb résztvevő számára véget ér a munka, és a megkeresett pénzből lehetőségük nyílik utazgatni egészen szeptember elejéig – ugyanis a nagykövetség szabálya szerint iskolakezdésre kell hazaérni. Tavaly két hétig utaztam a tábor után, voltam New Yorkban, San Franciscóban, Los Angelesben és Las Vegasban is. A szállodai programban általában heti negyven órát dolgoznak a jelentkezők, így marad két szabadnapjuk, amiket nagyobb kirándulásokkal tölthetnek. Idén így jutottam el St. George-ba (kevésbé híres város Arizona és Utah határán, de nagyon szép helyen van), a Grand Canyon északi oldalára és Salt Lake Citybe is – sorolta Dávid.

– Nagyon sok mindent tudnék mesélni! – kezdte lelkesen, amikor a legszebb élményeiről érdeklődtem. Felejthetetlenek a dance partyk, amiket igazából a gyerekeknek szerveztek, de mi is nagyon jól éreztük magunkat, hatalmas élmény volt együtt ugrálni a zenére. A Color War megnyitása is különleges alkalomnak számított. Ez egy amerikai hagyomány, amelynek lényege, hogy a tábort két színre osztják (nálunk kékre és sárgára), és az így létrejött csapatok egy héten keresztül mindenféle sportágban megmérettetnek. Meglepetésnek tartogatták, és amikor bejelentették, hogy elkezdődött a versengés, körülbelül hatszáz gyerek tört ki egyszerre örömujjongásban, nehéz elfelejteni azokat a pillanatokat. Maradandó emlékek az utazásaim során is szép számmal születtek.

Elvégre nem minden nap csodálom a naplementét New York egyik felhőkarcolójáról, vagy barangolok Brooklynban, hogy egyszer csak elém táruljon az éjjeli Manhattan látképe.

– Gyakran elmesélem, hogy San Franciscóban biciklit béreltünk, és vagy másfél órát tekertünk a Golden Gate hídhoz. Nem volt egyszerű, mivel én az Alföldhöz vagyok szokva, ott pedig rengeteg a felfelé emelkedő utca, de szinte földöntúli élmény volt állni a ködlepte hídon – semmit sem láttunk, csupán hallottuk az autók zaját –, majd visszatekerni a szikrázó napsugarakkal teli városba.

Az amerikai táborok kapcsán sokaknak bizonyos filmjelenetek ugranak be, méghozzá nem véletlenül. Az egész nyarat átívelő táborozás régi hagyománynak számít az Egyesült Államokban, amely még a két háború között alakult ki, ezért több tengerentúli film tematikájában is tükröződik. – Amikor jelentkezőkkel beszélgetek a programról, a Rock tábor vagy az Anyád Apád idejöjjön! című filmeket szoktam példaként emlegetni, és igen, a táboroknak a valóságban is olyan a hangulatuk, mint a képernyőn. Egyébként imádom ezt az atmoszférát, csakúgy, mint a gyerekek.

Gyakori volt a „Living 10 for 2” mottó használata, ami annyit jelent, hogy 10 hónapot élnek 2 táborban töltöttért.

– A szülőknek nincs fizetett szabadság, esetenként a nagyszülők a kontinens túloldalán élnek, ezért megfizethetetlen segítséget jelent a családok számára, hogy a gyermekek jó társaságban, állandó felügyelet mellett töltik a nyarat, miközben értékes tudásra tesznek szert, és hasznos tevékenységekkel ütik el az időt. A tábor tematikájától függ, milyen programokon vesznek részt, tanulhatnak úszni, részt vehetnek kézműves foglalkozásokon, tornaórákon, különféle versenyeken, közben pedig önállóságra nevelik őket, hiszen az ott töltött idő alatt nem, vagy csak nagyon keveset kommunikálhatnak a szülőkkel. Legfeljebb küldhetnek levelet, hetente egyszer telefonálhatnak, illetve a tábor félidejénél van egy Visiting Day, amikor az egész család megjelenik – avatott be a részletekbe a Camp Leaders csapatát erősítő egyetemista.

Végezetül azt is megtudtuk, a hezitálóknak kár aggódni. A program díja minden költséget figyelembe véve olcsóbb, mint egy retúr repülőjegy Budapest és New York között. Amellett, hogy remek lehetőség a nyelvgyakorlásra, kimozdít a komfortzónából, nemzetközi barátságokat sző, önállóságra tanít, nem mellesleg az így szerzett munkatapasztalatot még a későbbi állásinterjúkon is lehet kamatoztatni. – A résztvevőket összeköti a tábor és az amerikai nyarak emléke. Hatalmas élmény nap mint nap lelkes jelentkezőkkel találkozni, és látni, ahogy valóra válik az álmuk. Aki belevág, biztosan nem bánja meg, hisz olyan helyekre jut el, amelyekre mindig emlékezni fog – szól Dávid ígérete.

Tari Nóra