Élet Sajó Istvánnál, akinek a debreceni otthona is csupa art deco volt

Hogyan élt, milyen ember volt, és miért tért haza a cívisvárosba az amerikai sikerei ellenére Sajó István, a hajdú-bihari megyeszékhely arculatának ma is egyik meghatározó építésze, aki anno tengerentúli felhőkarcolókat és fényűző villákat is alkotott? – erről is beszélgettünk a 123 éve született mester lányával, Anikóval.

Vendégeskedésünk helyszíne, a családi otthonuk azoknak a belvárosi társasházaknak az egyikében található, amiket Sajó István tervezett. A belső terek, valamint a lakásuk kialakítása és berendezései is az ő elképzelései alapján készültek. A helyiségekben ma is sok ilyen eredeti használati és dísztárgy található, köztük az asztali és hangulatlámpák, a kézzel festett, világító földgömb és sok bútor is.

Lélegzetelállító tárgyak

A nappaliban például az egyik legszembetűnőbb kompozíció a kandalló. A mázas kerámia ugyanis élénk narancssárga színű, ráadásul már a Fortepanra feltöltött régi fotókon is szerepel (miként a rajta lévő szobrocska is). A falon kerek nyílást is kialakítottak, hogy a meleg levegő akkor is átmenjen a másik szobába, ha összehúzták a tolóajtót.

Láthattuk azt is, hogy működnek a cselédcsengők, megvan a különleges zárral ellátott, régi jégszekrény, a lakásajtón pedig természetesen a mérnök úr névtáblája olvasható – hogy csak néhányat emeljünk ki a megannyi lélegzetelállító csoda közül.

Nagy Loki-drukker volt

Sajó István (1896. szeptember 18. – 1961. március 11.) az ismert fényképein egy többnyire víg kedélyű, pipázó, jól öltözött úriemberként látható. Ezzel kapcsolatban Sajó Anikó felidézte: az életben is vidám, emberszerető volt, és a gyerekeket is nagyon kedvelte. Pipát főként olyankor használt, amikor le akart szokni a cigarettázásról. Erős dohányos volt ugyanis (Tulipánt szívott), de végleg soha nem tudott szakítani a szenvedélyével.

A dohányzás ellenére a sportokért is rajongott, kitűnően vívott, imádta a futballt, és a Bocskai FC társelnökeként is tevékenykedett. Az általa tervezett Nagyerdei Stadion tribünjén saját helye volt, és addig el se kezdték a mérkőzéseket, amíg nem érkezett meg. Igen élénken tudott szurkolni, és az egyik ilyen találkozón bekövetkezett halálakor is éppen felugrott a meccs egyik izgalmas pillanatában. Vélhetően szívinfarktus miatt hunyt el, és nem kizárt az se, hogy a mai orvosi eszközökkel a betegsége ellenére is megmenthető lett volna.

Különös egybeesés, hogy a meccsre menet Sajó István otthon azt mondta, hogy utána még nem megy haza – és ez sajnos végül valóban úgy is történt…

Neves vendégek

Kitértünk arra is, hogy bár a tengerentúlon Sajó István nagyon sikeres volt, mégis hazajött Debrecenbe. Mint megtudtuk, ennek az igazi oka a honvágya volt.

Vendéglátónk felidézte azt is, hogy az édesapját a munkások is kedvelték, és vita vagy hiba nélkül teljesítették az utasításait. Sajó István villamossal járt, és a járművezetők szívébe is annyira belopta magát, hogy bárhol megálltak neki, ha le akart szállni.

Jó barátja és kollégája volt Mikolás Tibor is, az 1960-as, 70-es évek emblematikus tervezője. Amikor még a Ságvári-sarki (a mai Vásáry-sarki) épületben működött a tervezővállalat, az ottani klubhelyiségben is feledhetetlen összejöveteleteket tartottak. Ezeken az alkalmakon Mikolás Tibor is sokszor zongorázott a kollégáknak és fiatal építészeknek.

Sajó Istvánnak otthon is volt dolgozószobája, és nemcsak ügyfelek jártak hozzájuk, hanem a barátok is. Többször vendégeskedett náluk például Latinovits Zoltán (aki szintén építészként végzett), és jóban voltak az ugyancsak színészóriás Mensáros Lászlóval is, akivel még közös balett-tanárhoz is jártak a Sajó lányok.

Iskolától a palotákig

A Sajó István által tervezett Nagyerdei Stadion lebontásával kapcsolatban vendéglátónk úgy vélekedett, hogy azért se lett volna szabad megtenni, mert ez volt a világ első földsánc-stadionja, és mert a Sajó István ingyen tervezte meg. A család ugyanakkor nagyon örülne, ha Sajó István egykori lakóházán emléktábla hirdetné, hogy ott élt és dolgozott.

Nem vitás, Sajó Istvánnak a cívisvárosban is máig sok alkotása van! A Hatvan és a Vásáry utcában palotái, a Simonyi úton villái pompáznak, de közreműködött az OTI és a Nagyállomás létrehozásában is. Sőt az ő elképzeléseit dicséri Debrecenben a Vágóhíd utcai hűtőház, a Szoboszlói úti iskola, valamint a törvényszék helyére épített, színes lakóházak is – melyek immár a Cívis Értéktárnak is részei.

VA