Húszéves a hortobágyi Madárkórház Alapítvány

Déri János főorvos, a madárkórház vezetője, az alapítvány elnöke felidézte, hogy az ünnepségen is jelenlévő Aradi Csaba, a Hortobágyi Nemzeti Park akkori igazgatója javasolta az alapítvány létrehozását, hogy a Górési Ragadozómadár Repatriáló Állomás betegeinek gyógykezelését finanszírozni tudják. „Ez volt az első hazai madármentő hely állami, nemzeti parki tulajdonban és működtetéssel” – tette hozzá.

A szakmai alapokat Lakos István solymász, humán baleseti sebész tanította meg, aki mentett ragadozó madarakon és gólyákon alkalmazott először csontsebészeti eljárásokat, amelyeket akkor az állatorvoslásban nem nagyon ismertek, nem is tanítottak – magyarázta Déri János, megemlítve, hogy azóta már ő is tízezret jóval meghaladó műtétet végzett el a madárkórházban.

Hozzátette: a madarak tartásában, rehabilitációjában és visszavadításában (repatriációjában) a nemzeti park szakemberei és önkéntesek vettek részt. A tartási, takarmányozási, elvadítási feladatokhoz a vadmadarakhoz legjobban értő solymászok segítségét vették igénybe. Déri János elismerte, hogy a kezdeti sikerek mellett keserű tapasztalatokat is szereztek főleg a gólyák túlélése tekintetében: a gólyák ugyanis egyedül, az emberi környezetben nem akartak enni és bőséges takarmányozás, sőt tömés ellenére is inkább éhen haltak. Csoportosan viszont az egymással való vetélkedés feledteti velük a rabságot, a táplálékért is vetélkedve nemcsak életben maradnak, hanem jobban is gyógyulnak – avatta be hallgatóit a szakmai titkokba a madárkórház vezetője.

Déri János részletesen ismertette, hogyan teremtették elő az évek során a működésükhöz szükséges anyagi fedezetet, majd utalt arra, hogy 2000-ben a tiszai ciánszennyezés miatt mentett és később szabadon bocsátott rétisassal, a „ciános sassal” országos és nemzetközi ismertségre tettek szert. A „ciános sas” keltette turisztikai érdeklődés sürgette a tevékenységük bemutatását a nagyközönség számára, ezért önerőből létrehozták az első madármentő kiállítást.

Hozzátette: a 2002-ben hirtelen elapadt állami források miatt csaknem be kellett zárniuk, de a média segítségével országos összefogás alakult ki a madárkórház megmentéséért, közadakozásból át tudták vészelni a válságot. 2004-ben, a Hortobágyon első uniós pályázóként a madárpark turisztikai megvalósítására elnyertek 178 millió forint támogatást. Ennek eredményeként 2006-ban megnyitották a madárparkot, amelyet további uniós pályázatokkal többször fejlesztettek, oktatóközpontot, irodát, labort, önkéntes szállót hoztak létre.

A beérkező madarak száma az utóbbi években megtízszereződött, mára eléri az évi kétezret. A kezdetben két-három fővel működtetett kórház ma 10 dolgozóval üzemel, három madármentő kocsijuk állandóan úton van, diszpécser központjuk éjjel-nappal telefonos ügyeletet tart és több mint 300 képzett önkéntesük dolgozik az egész országban – sorolta az eredményeket, megemlítve, hogy a kezdőknek madármentő táborokat szerveznek, de külföldi önkénteseket is fogadnak.

Déri János megjegyezte: hét magyar és két erdélyi állatorvos mellett egy osztrák, egy portugál, egy szerb és egy olasz állatorvost képeztek tovább, de tartottak képzést Erdélyben állatorvosoknak és itthon emirátusi hallgatóknak, miközben formálják a szemléletét annak 20-30 ezer látogatónak, akik évente felkeresik a hortobágyi madárparkot.

„Szentesen két éve mentőállomást nyitottunk és folyamatban van nyíregyházi, tiszaföldvári, szigetszentmiklósi, szekszárdi és két budapesti mentőállomásunk engedélyeztetése” – mondta, megjegyezve, hogy a Felvidékről, Erdélyből rendszeresen érkeznek madarak, de voltak Kárpátalján is gólyát műteni.

„Módszereinket, így a saját találmányú, áramütést megelőző villanypásztoros leszoktató rendszert Amerikában is alkalmazzák, és az általunk először erre a célra használt, egy irányban átlátható üvegen át való megfigyelést és bemutatást, a tevékenységünk turisztikai bemutatását, a látványkórházat és a bemenős röpdét több helyen vették át az országban és külföldön is. Öt film készült rólunk, amelyek közül több díjat is nyert, és számtalan rádió- és tévériport, híradós anyag, újságcikk, két ifjúsági könyv, valamint az online média mintegy 80 ezer követővel mutatja be tevékenységünket” – összegezte az elmúlt húsz év eredményeit Déri János.

MTI