Neveléstudományi konferenciát tartottak Földesen

Az igazi feladatunk ezen a földön nem az életpályánk megfutása, nem a hajlamunk kifejlődése, nem a hivatásunk betöltése, még csak nem is a kötelességünk teljesítése, hanem küldetésünk hűséges jó véghez vitele. Az embert életpályája állítja sínek közé. Hajlama hajtja. Hivatása húzza. Kötelessége viszi előre… – e sorokat 1942-ben Karácsony Sándor, a magyar sorskérdésekkel vívódó író, tudós professzor fogalmazta meg. A ma is érvényes gondolatok azon az emlék konferencián hangzottak el, amelyet a Karácsony Sándor Művelődési Társaság, a Földes Nagyközségi Népfőiskolai Egyesület és a nagyközségi önkormányzat rendezett együttműködésben a Közös Érdekünk Program helyi civil szervezeteivel.

Hivatás és küldetés

Az emlékkonferencia előadói, dr. Heltai György professor emeritus Gödöllőről, dr. Vincze Tamás főiskolai docens Nyíregyházáról és Vankó József szakgimnáziumi tanár Budapestről arra keresték a választ, hogy Karácsony Sándor egykori írásának főbb gondolatai hogyan élnek ma tovább és valósultak meg eddig a magyar nevelésben. Ma – mint Karácsony Sándor idejében – amíg az ifjú megtalálja hivatását, sokféle dologgal megpróbálkozik. Azon szakmák után érdeklődik, amelyeknek követelményeit teljesíteni tudja, és amelyekről felismeri, hogy mások számára is szükségesek. Az ifjúság az áldozatos tettek letéteményese. A hivatáson túl is van valami, ami az áhítatos ember életét is meghatározza. Ez a küldetés.

Az életutak, tanárok

Az előadók tanárokként különböző korosztályok életútját befolyásolhatják. Oktató munkájuk évei során végigkövethetik, hogyan változott a középiskolai, egyetemi ifjúság, hogyan alakult a felnőtté válás folyamata a változó társadalmi körülmények között, s hogyan tudtak szót érteni az ifjúsággal. A konferencia előadói feltették a kérdést: alkalmas volt-e és alkalmas-e a mai oktatási rendszer, a felsőoktatás rendszere arra, hogy az ifjak felismerjék hivatásukat és megtalálják küldetésüket, van-e jövőképük, vagy elfogadják, az idősebbek megvalósít(hat)atlan álmait?

Válaszként mindhárman megfogalmazták azt, hogy bármilyen külső feltételek között is kell dolgozniuk tanárként, igazán előrevivő eredmények akkor születnek, ha az oktatók és hallgatók szóba állnak egymással, ha az oktatók felismerik a hallgatók igényeit, s mindent megtesznek annak érdekében, hogy a hallgatói látása a jövőről életprogrammá, hivatássá nemesedjen, s fogyatkozó ifjúságunk megtalálja küldetését.

Péter Imre