Motorra pattant, és Finnországig szinte meg sem állt a társaság

Nem hétköznapi, Debrecenből induló északi motoros túrán vett részt Solymos József 69 éves cívisvárosi nyugdíjas néptáncpedagógus, 65 éves szintén nyugalmazott testnevelő tanár felesége, Bányai Mária, valamint két közös barátjuk, a negyvenes éveikben járó Makay Róbert agrármérnök, illetve Kozma Csaba épületgépész tervező mérnök. A július végén indult, 12 napig tartó kirándulás során egészen Finnországig jutottak.

Tánc és motorozás

A részletekről Solymos József elmondta: korábban mindannyian a Debreceni Hajdú Táncegyüttesben táncoltak, innen a barátság. Tavaly novemberben amikor az együttes 65. születésnapját tartották, bankettel zárták az összejövetelt, melyen ismét találkoztak. – Ekkor vázoltam azt a régi tervemet, hogy motorral tenni kellene egy túrát Lublin, Vilnius, Riga, Tallin, Helsinki útvonalon. A többiek tudták rólam, hogy régóta motorral járok kirándulni, én meg nem tudtam róluk, hogy nekik is van motorjuk. Erre azt mondták, hogy ez jó ötlet, csatlakoznak, menjünk – magyarázta.

Solymos József első motorját még 1970-ben vette az NDK-ban. Azóta többnyire családtagjai kíséretében többször is tett kisebb, nagyobb túrákat két keréken Európa közelebbi és távolabbi tájaira. Az első hosszabb útja kisebbik lánya kíséretében Drezdába, Lipcsébe, Berlinbe, Hamburg­ba végül Münchenbe vezetett. Később egyebek mellett Isztambulban és Londonban is járt, jártak motorral. Arra a kérdésre, most miért éppen ezt az északi útirányt választotta azt válaszolta, hogy erre még nem motoroztam.

Közlekedés, szállások

Az útról egyebek mellett elmondta: 3 motorral keltek útra, ő a feleségével együtt utazott. Kevés helyen mentek autópályán, de ez nem okozott gondot, mert az utak minősége szinte mindenütt remek volt, főleg a Baltikumban. – A közlekedési morál is meglepően jó arrafelé, nagyon udvariasak. Amikor például a kamionosok a tükörben látták, hogy mi motorokkal konvojban érkezünk, lehúzódtak és elengedtek. Több helyen olyan szélesek az utak, hogy a sáv elhagyása, a záróvonal átlépése nélkül lehet előzni – emlékezett vissza. A leghosszabb egyben megtett távjuk 560-570 kilométer volt Debrecen és Lublin között, de visszafelé a Tallin–Kaunas távolság sem volt kicsi, amely 550-560 kilométer. Ezeken kívül a napi penzum átlagosan 300 kilométer körül alakult.

A megfelelő út megtalálásában GPS volt segítségükre. A kormányra erősített szerkezet kijelzőjét a tükröződés miatt ugyan nem látta Sólymos József, de a fülhallgató be volt vezetve a sisak alá, és a szóbeli utasításokat követte. Így nagyon sehol nem tévedtek el. Az időjárással végig szerencséjük volt, egyetlen napon sem esett.

A társaság tagjai a szállások lefoglalását Sólymos Józsefre bízták, aki költségtakarékos megoldást választott, többnyire hostelekben aludtak. (Az ilyen helyeken általában egy légtérben 6, 8, 10 idegen ember kap helyet.)

Előre meghatározott terv szerint haladtak, tudták melyek azok a nevezetességek, amelyeket meg akarnak nézni. – Amikor megérkeztünk leállítottuk a motorokat, és átváltottunk gyalogos turistába. Megnéztük az óvárosokat, városokat, volt hozzá irodalmunk. Beültünk ide, oda – mondta. Az egyik legszebbnek Tallint találták, melynek pici történelmi belvárosát várfal veszi körbe. Rigában nagyon tetszett nekik a motormúzeum, ahol nemcsak régi motorkerékpárokat, hanem autókat, teherautókat, bicikliket is bemutatnak. A finn fővárosba komppal mentek át. Ott először egy térre kitelepült egész napos tv-s, rádiós programba csöppentek bele, aztán csillagtúrára indultak Helsinkiben. Este az utolsó komppal visszatértek Észtországba, Tallinba, ahol összesen 3 napot töltöttek.

Túlsúlyban a jó élmények

– Ért pár meglepetés. Például Vilnius, ahol a Hajdú Táncegyüttes táncosaként először 1977-ben jártam. Akkor az a terület még a Szovjetunió része volt. Mostanra nagyon megváltozott a város, méghozzá az előnyére – mesélte. Hasonló élmény volt a lengyelországi Lublin is. Most mindenütt tisztaság, nyugodtság, kedves emberek fogadták őket.

A Balti-tengert szépnek találták. Bár Tallinban egy félig elsüllyedt fabárkánál fiatalokat látták fürödni, ők ezt nem próbálták ki, mert hidegnek érezték a vizet.

Az egyetlen negatívum az volt amikor Kaunasban egy kemping kis faházában szálltak meg. A létesítmény központi épületének konyhájában ugyanis nem találtak mikrót, ami máshol ilyen helyeken alap szokott lenni. Helyette elektromos tűzhelyet kínáltak nekik, mely csak 20, illetve 50 centesek bedobálása esetén lépett volna működésbe. Inkább az itthonról vitt merülőforralót használták.

Azt tapasztalták, hogy az útba eső országok árai nekünk is megfizethetőek. Például Rigában vettek villamoson használható chipkártyát mellyel az utazás nagyjából annyiba került, mint itthon. Éttermekben nem nagyon jártak, inkább boltokban vásároltak ennivalót, például tojást, amiből rántottát készítettek. Ezenfelül vittek magukkal a motorok tárolódobozaiban levesporokat, meg jó magyar szokás szerint például szalámit, kolbászt, sajtot – magyarázta Solymos József.

Az üzemanyagköltség 80-90 ezer forintra jött ki egy motorra. Amiért viszonylag sokat kellett fizetni, az az Észtországból Finnországba vezető 83 kilométer hosszú kompút volt, melyért motoronként 60 eurót hagytak a kikötőben.

Vonzzák az északi városok

Arról is beszélt Solymos József, hogy hazafelé Litvániában, Kaunasba este érkeztek meg. Úgy döntöttek, hogy miután aznap csaknem 550 kilométert hagytak maguk mögött vesznek egy üveg bort, és levezetésként közösen megisszák. Azonban egy kisboltban kiderült, hogy vasárnap délután 3 óra után ott már nem lehet alkoholt kapni, olyankor szesztilalom lép életbe azért, hogy hétfőn reggel mindenki józanon jelenjen meg a munkahelyén.

Solymos József jövő nyáron újra észak felé tekerné el motorja kormányát, Prága, Drezda, Lipcse útvonalon szeretne nagyobb túrát tenni. Ezzel arra emlékezne, hogy első motorját, egy MZ-t éppen 50 éve vette Lipcsében.

Orosz Csaba