A saját telkük „foglyai” lettek a kerítés miatt

Egyik szomszédjuk két hatalmas vaskerítéssel keresztben teljes szélességében lezárta az utat előttük, illetve az arra járók előtt. A leaszfaltozott utcát eddig bárki használhatta.

Kiderült, a kerítések építője jogszerűen járt el, mert a telekkönyv szerint az övé a terület. A szóban forgó ingatlant így jelenleg csak gyalog, esetleg helikopterrel lehet megközelíteni, de úgy sem egyszerű. Az egyik lehetőség az előbbire a „jó szomszéd” telkének igénybevétele, a másik egy vasúti töltés használata. A háttérben egy elmérgesedett vita áll. A polgármesteri hivatal szerint a megoldás valószínűleg a telekcsere lesz.

Csupán irigyelhetik a pillangók szabadságát

Két vaskerítéssel egy magánember lezárt egy debreceni utcát, s ezzel elvágott egy családot a külvilágtól.

Lampert Csaba azzal kereste meg szerkesztőségünket, hogy lehetetlen helyzetbe került a családja. A Szabadságtelepen (a Pércsikertben), a Pillangó utca 20. szám alatt található kertes házukba hetek óta nem tudnak bejutni autóval, illetve onnan nem tudnak kijönni, mert egyik szomszédjuk két hatalmas vaskerítéssel keresztben teljesen lezárta az utat előttük. Jelenleg csak gyalog lehet így oda bejutni, de az sem egyszerű. Alternatív megoldásként még a helikopter is szóba jöhet…

Élet a zsákutca végén

A kisebb kertes házakkal beépített, 200-300 méter hosszú, végig leaszfaltozott, teljesen közművesített zsákutca viszonylag keskeny, egyirányú benne az autóforgalom. A legvégén, a 20. szám után a Vámospércs felé, illetve arról érkező vonatok robognak el. Autóval így ott nem, csak gyalog, esetleg biciklivel lehet közlekedni.

Amikor fotós kollégámmal megérkeztünk a helyszínre, alig akartunk hinni a szemünknek, a Pillangó utca végén valóban két hatalmas, 6-8 méter széles és nagyjából 2 méter magas, keresztben felhúzott vaskerítés állja útját a továbbhaladni kívánóknak. Se ki, se be. Az egyik építmény a 20. szám elejénél, a másik a 20. szám végénél található. Az így lekerített terület 27 méter hosszú. A kerítés kinyitását nagy lakatok akadályozzák. Itt várt bennünket a Lampert család néhány tagja.

Hangos kalapálás, flexelés

Lampert Vince elmondta: a vasrácsot a velük szemben, az utca másik oldalán található telek tulajdonosa, Balogh János építette november elején. Baloghék telkének főbejárata a Pillangó utcával párhuzamos Hétvezér utcán található, ahol csaknem húsz éve utánfutó-kölcsönzőt működtetnek. (Erre, a Pillangó utca felé is nyílik egy kapujuk, de azt alig használják.) A lezárás előzménye, hogy Lamperték szerint Baloghék az utóbbi hónapokban már nemcsak utánfutó-kölcsönzéssel, hanem járműjavítással is foglalkoztak. – A betonkerítés fölött itt is látszik a fóliasátor, melyben sokszor még késő este, sőt hétvégén is kalapálnak, flexelnek, ami ide is nagyon áthallatszik, zavaró, nem lehet miatta pihenni – panaszkodott. A Lampert család ezt többször szóvá tette Baloghéknál, amiből veszekedés, feljelentés lett. Szintén vita alakult ki a két fél között arról, hogy Baloghék 17 nyárfát ültettek el az utcában a 20. számmal szemben, melyek évek alatt hatalmasra, 4-5 emeletnyi magasra nőttek, és lehulló leveleiket Lamperték szerint a kölcsönző tulajdonosa nem takarítja el.

Lamperték úgy vélik, hogy Balogh János ezek miatt bosszúból zárta le az előttük húzódó utcarészt.

A lekerített területen ottjártunkkor mindössze egy nagyobb piros utánfutó állt, melyet Lamperték nagykapujába toltak.

„Egérút” a szomszéd jóvoltából

Lamperték jelenleg így a saját telkük „foglyai”. A hátuk mögött a következő utca házai állnak, a vasút felől pedig olyan kevés a hely, hogy arra nagykaput biztosan nem tudnak nyitni, mert nem férne el egy autó. Így hozzájuk gépjárművel most nem lehet sem bemenni, sem onnan kijönni. Amennyiben esetleg tűz keletkezne, a tűzoltóautó sem tudna egykönnyen hozzájuk bejutni, de a mentők is megszenvednének. (Sajnos utóbbira néhány napja sor került, amikor egyik családtagjuk súlyos belgyógyászati problémával kórházba került.)

Kipróbáltuk, milyen kalandos úton lehet mostanában a kerítést megkerülve Lampertékhez bemenni. A „túrát” a Pillangó utca 18.-ban lakó szomszédoknál kezdtük, akik megszánták őket, és kaptak az ő kiskapujukhoz egy kulcsot. Azzal bejutottunk az ottani udvarra, majd egy garázs és egy melléképület között, 40-50 centiméter keskeny ösvényeken oldalazva, bujkálva, néhol a falat súrolva, az ereszcsatornából a nyakba csöpögő vízre vigyázva jutottunk el a 20. számba. Közben megtudtuk, hogy az „egérutat” a két kertes ház közötti kerítés megbontásával alakították ki.

– Tizenhárom fő, köztük három gyermek él itt. Két autónk hetek óta itt áll az udvari garázsban, nem tudunk velük kiállni – magyarázta már a 20. szám udvarán Lampert Vince. Kérdésünkre elmondta: boltba úgy szoktak mostanában elmenni, hogy a vasút felőli részen is bontottak egy lyukat a saját kerítésükbe, ott másznak ki, illetve vissza. Nagyobb bevásárlásról így szó sem lehet. – Még a beteg nejemet sem tudom elvinni a klinikára, pedig szinte mindennap mennie kellene – panaszkodott Lampert Vince, miközben flex hangja szólt a szomszédból.

Azt is megtudtuk, hogy az utca lezárása óta nem mernek kimenni a saját kapuikon az egykori utcára, mert Balogh János azt mondta nekik, hogy ha ezt megteszik, telekháborítás címén feljelentést tesz ellenük.

Tényleg a másik fél a „gazda”

Lampert Benő hozzátette: a Pillangó utca 20. számú telek az 1930-as években került őseik tulajdonába. Ezután ők ez idáig abban a tudatban éltek, hogy az előtte haladó utca teljes egészében a városé, és közforgalmú. A telekkönyv szerint viszont a lezárt szakasz Baloghéké! – Nemrég megnéztem a földhivatalban, és tényleg, valaki nagy hibát követett el annak idején. Pedig az utcát a várossal együtt közművesítettük. Mindannyiszor fizettünk, amikor a vizet, a csatornát, a csapadékvíz-elvezetést, a villanyt, a gázt, a közvilágítást és az aszfaltozást csinálták az elmúlt évtizedekben – magyarázta. Lampert Benő értetlenségének adott hangot annak kapcsán is, hogy a fenti beruházások hogyan valósulhattak meg, ha nem a város volt a tulajdonos. Senki nem nézte meg az akkori tervezők, kivitelezők közül az utca tulajdoni lapját? – tette fel a kérdést.

Lampert Benőné arról számolt be, hogy amikor elkezdődött a kerítésépítés, nem akartak a munkásokkal vitatkozni, hanem kihívták a rendőrséget. Ők beszéltek Balogh Jánossal, de aztán érdemben nem intézkedtek – emlékezett vissza.

– Amióta ez a lehetetlen helyzet alakult ki, a postás sem tudja idehozni a leveleinket, úgy lessük, hogy mikor jön – fogalmazott az asszony.

„Évtizedek óta a miénk”

Ezután a kerítést emelő Balogh Jánosék szóban forgó utánfutó-kölcsönzőjében is jártam, ahol a vállalkozó fiával találkoztam. Ő mutatott egy térképet, melyről állította, hogy az a földhivataltól származik. Eszerint ők a tulajdonosai a vitatott utcarésznek, így szerinte joguk volt azt lezárni. Arra a kérdésre, hogy ez mióta van így, azt felelte, már évtizedek óta, de eddig nem érvényesítették a lezáráshoz való jogukat. Nyilatkozni sem ő, sem a fiú által telefonon felhívott édesapa nem akart.

A Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal a megkeresésünkre közölte, jogszabályi előírás, hogy ha egy ingatlannak nincs megfelelő közútkapcsolata, a szomszédok kötelesek tűrni, hogy az ingatlan birtokosa a szomszédos ingatlanon átjárjon. Ezt a jogban útszolgalomnak nevezik, amely keletkezhet közokirat vagy szerződés alapján, de bíróság is megállapíthatja. Ezt a szolgalmi jogot az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzik – derült ki a válaszból.

Területcsere a megoldás?

A debreceni polgármesteri hivatal kérdésünkre megerősítette, hogy a szóban forgó telek (utcaszakasz) tulajdonosa Balogh János és felesége. Kifejtették, annak érdekében, hogy a kialakult helyzet megoldódjon, Türk Lászlónak, a városrész önkormányzati képviselőjének a közvetítésével ingatlancserét hajtana végre a tulajdonos és az önkormányzat.

A városháza információi szerint a tulajdonos egy másik telekrészért cserébe hajlandó átadni a szóban forgó Pillangó utcai területet, melyet aztán az önkormányzat visszaadna közlekedési célokra a környéken élőknek. Így a Lampert család is „kiszabadulhatna” elzártságából. Ezzel megoldódhat a probléma. A folyamat időigényes, de a kezdeti lépéseket (értékbecslés és a többi) elindította az önkormányzat – tették hozzá. Azokra kérdéseinkre viszont nem kaptunk választ, hogy mióta tulajdonos Balogh János, és amennyiben valóban évtizedek óta magánkézben, Baloghék tulajdonában áll az utcarész, hogyan épülhettek oda ki a közművek úgy, hogy azokhoz az önkormányzat anyagi hozzájárulást kért.

Papp-Kunkli Nóra, a Hajdú-Bihar Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője arra a felvetésünkre, hogy le lehet-e zárni vaskerítéssel keresztben egy utcát úgy, hogy oda sem a mentők, sem a tűzoltók nem tudnak bejutni tűz, robbanás, baleset vagy betegség esetén, azt az egyszavas és egyértelmű választ adta, hogy nem.

Orosz Csaba