A legszebb szárnyasok egy helyen

Kakaskukorékolás és madárcsipogás töltötte be az elmúlt hétvégén a Csapókerti Közösségi Ház nagytermét, a V-37. Számú Debreceni Galamb- és Kisállattenyésztők Egyesületének kiállítása szombat és vasárnap délután várta az érdeklődőket. A klub tagjai mintegy 260 darab galambot és közel száz baromfit állítottak ki az érdeklődők legnagyobb örömére.

A kiállítás egyben verseny is volt, különböző szempontok alapján kategóriánként hirdetettek győzteseket szombaton. Loós István, az egyesület titkára a kategória győztes, magyar királyi galambról beszélt.

– A king galamb egy Amerikából származó faj, azonban már van hazai tenyészet. Ennek a fajtának van országos klubja is, körülbelül 170 taggal. Van, aki mély alomban tartja őket, de ha azt akarjuk, hogy szépek legyenek, akkor rácson kell tartani, így nem piszkítja össze magát. Tizenöt pár galambom van, azt azonban tudni kell erről a fajtáról, hogy dajka galambok kellenek melléjük, amelyek kiköltik és felnevelik a fiókákat. Annyira túl van már tenyésztve ez a fajta, hogy tulajdonképpen azt a tulajdonságát elveszítette, hogy képes legyen felnevelni az utódját. Egy pár galambhoz két pár dajka szükséges – ismertette a Napló kérésére Loós István a galamb különlegességeit.

A kiállítás győztesek pontozásnál különböző szempontokat vettek figyelembe, mint például szemgyűrű, csőr hossza, tartás és tisztaság.

Antwerpeni szakállas

A kiállításon egy másik kiállítás győztest is szemügyre vettünk közelebbről, egy antwerpeni szakállast. Kunkli Anita édesapjával már évek óta tenyészti ezeket a japán méretű tyúkokat.

– Mi tíz baromfit neveztünk erre a kiállításra. Nagy állománnyal rendelkezünk, főként ezzel foglalkozunk lassan tíz éve, emellett galambászunk is. Mindegyiket viszonylag nagy létszámban tartjuk, közel száz darabot számláló állományunk van az antwerpeni szakállasból is – mondta el Anita, hozzátette: – Nemcsak a kiállítások és szépségük miatt tartunk antwerpeni szakállast, ugyanúgy tojnak tojást, mint a többi baromfi, annyi különbség van, hogy méretben kisebbek.

A tenyésztő a kiállítás győztes példányról is beszélt, rámutatott azokra a követelményekre, amelyeknek meg kell felelnie az aranyérmesnek.

– A bírálók különböző szempontokat néznek, például a tollazatot, valamint van egy jellegzetes testtartása azt antwerpeni szakállasnak, a szárnyuknak majdnemhogy a földet kell verdesniük, a lábuknak rövidnek kell lenniük. Azért antwerpeni szakállas, mert a csőrük alatt pamacsszerűen van a szakáll, annak is szépnek, dúsnak kell lennie. Összességében tehát külsőleg és anatómiailag is meg kell felelniük a kívánalmaknak – tudatta Anita.

Kacsa és fácán

A sorok közt sétálva láthattunk olyan tollasokat is, amelyek kuriózumnak számítanak egy-egy ilyen kiállításon.

– Vannak itt most kacsák is, ők nem egy általános kiállítási darabok. Nagyon olyan kevés szemle van, ahova szokták őket is nevezni, ez valószínűleg azért van így, mert kevés olyan ember van, aki díszkacsákat tart. Ezeknek különleges a tollazatuk és a testfelépítésük, merőben eltérnek egy vadkacsából. Fácánunk is van, ő egyedül képviseli a mezőnyt, viszonylag kevés ember foglalkozik velük a tartási igényük miatt – mutatott rá a baromfi tenyésztő, aki elmondta, tapasztalataik szerint nagy az érdeklődés egy-egy ilyen kiállítás iránt. – A tenyésztőknek ez egy jó találkahely, itt meg tudják vitatni tapasztalataikat, a hogy milyen tenyésztői sikereket értek el. Aki elég aktívan foglalkozik egy-egy fajtával, az akár új színt is elő tud állítani. A szemle jó az érdeklődőknek, a civil embereknek. Azt vesszük észre, hogy egyre több gyerek jön el, tölti itt az idejét, érdeklődve kérdeznek – fogalmazott Anita.

KD