Megböjtöltették az esztári disznótor zsűrijét

A település központjában lévő játszótér udvara ideális helynek bizonyult az esztári gasztronómiai évadot megnyitó szombati eseménynek – nem akadályozta a forgalmat, egymás társaságában voltak a résztvevők, és még a műsorfolyamnak helyet adó színpad is jól elfért. Réz Tamás rendezőtől tudjuk, céljuk, hogy egy jó hangulatú napot tudjanak maguk mögött, amelyet disznótoros finomságokkal ízesítenek, alkalmat adnak a barátkozásra és a beszélgetésre, amibe még egy kis könnyűzene is belefér.

– A disznótorral nyitunk, majd fokozzuk a hangulatot, amely a Lecsófesztiválban csúcsosodik ki. A mostani rendezvényre hat csapat érkezett, leginkább helyből, de van egy csoport a partiumi Paptamásiból is. A korábbi években több résztvevő volt, de az elmúlt napokban három csapat lemondta a részvételt. (Megtudtuk, hogy szombaton egy köztiszteletben álló személy temetése volt Esztárban – a szerk.) Természetesen most is meghirdettük a disznótoros ételek versenyét. Ebben nem akartuk nagyon korlátozni a csapatokat, több kategóriában is lehetőséget biztosítunk számukra. Az egyik a hagymás vér, aztán a sült pecsenyék, de vetélkednek hurka- és a kolbászkészítésből is. Ez utóbbiban vannak újítások, például találkozunk zöldfűszeres vagy sajtos kolbásszal is. A csapatok lényegében minden hozzávalót magukkal hoztak, mi a helyet, a tűzifát, a főzőalkalmatosságot, és ha szükségük van valamilyen fűszerre és nekünk van, természetesen azt is biztosítjuk számukra. A rendezvényből a falunk ismertséget profitál, és persze tovább visszük elődeink disznótoros hagyományait.

Tepertő s más disznóságok

Az egyik asztalnál csepleszbe, illetve megyénk más részében pálanyánknak nevezett bél körüli hájba kolbászhúst és hurka alapanyagot igazgat be egy férfi. – Cigányka! Cigányka lesz belőle – válaszolja kérdésünkre a mellette serénykedő asszony. Elmondja még, hogy az ötletet más faluból hozták, és bíznak benne, hogy elnyeri a zsűri tetszését. – Mágus a csapatunk neve, a névadó mágusunk, varázslónk pedig Halász Jenő – mutat a csepleszt töltő csapattársára.

Ugyancsak a Mágusoknál fedeztünk fel egy hagyományos hurkatöltőt, amelynek működését Diószegi Márta mondta el és mutatta be: – A hengert megtöltjük kolbászhússal vagy hurkával, a végén lévő dudára felhúzzuk a belet, majd abba töltjük a henger tartalmát nagy fizikai munkával, a tömőfával.

Harsány, nagyokat kacagó csapat mellett állunk meg, két üstben is tepertőt sütnek. – Mi vagyunk a tepertő csapat – mondják nevetve, aztán hozzáteszik, hogy ők nem versenyeznek, az esztári önkormányzat konyhájáról jöttek a vendégek kiszolgálására. – Hagymás vért, hagymás májat, toros káposztát, véres hurkát, májas hurkát, kocsonyát, kolbászt és tepertőt készítünk – teszi hozzá Fekete János és Szécsi Károly.

Egy különleges kályha mellett állunk meg. – Régi kályha, legalább tíz évig egy fáskamrában volt, megtaláltuk, felújítottuk, persze, hogy ezen főzünk – újságolja György Pál Imre, aki egykor Erdélyből Esztárba nősült, és néha feleleveníti fiatalkora helyszínének gasztronómiai hagyományait. Ezt tette most is. – Káposztai levest főzünk, amit tudom, hogy ezen a vidéken nem szokás. Egyszerű étel, disznóvágás után szoktuk készíteni. A káposztalébe belefőzzük a disznóhúst, sárgarépát teszünk bele, majd behabarjuk. Igazi jó korhely leves, ami kicsit enyhíti a pálinka hatását. Minálunk ilyenkor nagyböjt van. Nem tudom, a zsűri majd mit fog szólni, mert a húsevés kicsit visszafogottabb a katolikusoknál. Megesszük a főtt pityókát és a káposztát vacsorára, a disznóhúst meg eltesszük későbbre, húsvét utánra, amikor elindul a mezei munka, hogy legyen erőnk. Nálunk a zsűri is kicsit böjtölni fog.

Kovács Zsolt