A hölgyeket, lányokat, asszonyokat ünnepeljük

A nemzetközi nőnapot 1917 óta (Magyarországon 1948 óta) március 8-án ünnepeljük, ezt pedig az ENSZ is a világnapok között tartja számon. Jó pár évvel ezelőtt, 1857-ben messze-messze tőlünk, volt egy nap, amikor New Yorkban negyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő lépett sztrájkba a béregyenlőségért és a munkaidő-csökkentésért.

Az egyensúly felé

– Kiskoromban, amikor a férfi és a nő közti különbségen gondolkodtam, úgy képzeltem, a nő olyan, mint egy legyező. Teljesen ki tudja magát nyitni, hiszen lehet: kemény vagy lágy, fegyelmezett és hisztis, érzelmi hullámaiban ingadozó, de stabil is. Valahogy úgy éreztem, a férfi esetén – ahhoz képest, hogy a nőnek mennyi minden megengedtetik és el van fogadva a társadalom által – sokkal szűkebbre nyílik ez a legyező. A nő számomra egy elképesztő gazdagság, akiben minden ott van – mondta a Naplónak a debreceni születésű ­Spitzer Gyöngyi, művésznevén Soma Mamagésa, aki rendkívül sokoldalú, hiszen énekes, előadóművész, műsorvezető, újságíró, életszemléleti tanácsadó és spirituális tanító is. Mindezek mellett missziója az ujegyensuly.hu nevű oldala. A művésznőt arról kérdeztük, mi a nőnap lényege és hogyan ünnepli?

– Tudatosan ünneplem a mindannyiunkban ott lévő női minőségeket, amik megegyeznek a jobb agyféltekei minőségekkel. Ezek felelnek például a kreativitásért, az intuícióért vagy épp az érzelmekért, az egységélményért, el és befogadni tudásért, tehát mindazokért, amikre most nagyon ki van éhezve a világ. Jelenleg az a krízishelyzet, aminek még most csak az előszobájában vagyunk, annak az egyensúlytalanságnak a következménye, hogy a világ túlzottan elment a bal agyféltekei minőségbe. Számomra a nőnap az egyensúly felé való visszamozdulás ünneplése is – vallja a művésznő. Kifejtette továbbá azt is, hogy mindannyiunkban van női és férfiminőség, hiszen mindenki anyának és apának köszönheti életét, így ő globálisabban ünnepel.

Teljes hasonlatosság

– A ma nője olyan lehetőséget kapott, mint eddig semmilyen korban. Sokan ezzel nem tudnak élni, még félnek tőle vagy nem nyitottak rá, ettől függetlenül azonban az új nő integrált – véli Soma. S hogy mit is jelent ez pontosan?

Nem hasad szét, hanem összes szerepét – az anyai minőség, a vénuszi én, a papnő, a dolgozó nő, a barátnő, embertárs, örök gyerek – egybe tudja olvasztani, egyensúlyban tudja tartani, vagy törekszik arra, hogy képes legyen rá.

Két jó tanáccsal is szolgált végezetül a művésznő, miszerint már nem kívülről és felülről kell, hogy megmondják, mi kell nekünk, hanem ez magunkból, belülről jön. A nő pedig merjen hinni belső hangjának, fölvenni a kapcsolatot az intuíciójával, hiszen önmagunkat és a világot is az viszi előre, ha lélekkapcsolatból cselekszünk. Úgy véli, a nő saját testével való újraegyesülése bolygónk megmentésének metaforája. Egyik írásában ki is fejti ehhez fűződő nézeteit, miszerint minden ma élő nő méhének állapota megegyezik a termőföldével. Vallja, hogy az ember és a föld teljes analógiában van egymással, hiszen a föld hetven százaléka víz, ahogyan a testünké is, a kőzetek a vázrendszerünkkel, a fák a légzőszerveinkkel, a gombahálózatok pedig, amik a fák alatt futnak, az idegrendszerünkkel hozhatóak párhuzamba.

Nőnap, férfiszemmel

És vajon hogyan vélekedik a másik nem? – Gyerekként mindig zavarban voltam nőnapokon, és ez valahogy megmaradt. A kötelező jellege nem tetszett, azonban próbáltam tisztelettel viszonyulni a nőkhöz akkor is, ha nem volt nőnap. Ez pedig tulajdonképpen máig így van – mondta el a Naplónak Mercs János, a Csokonai Színház színművésze, akit többek között arról kérdeztünk, mit jelent számára a nőnap. A művész hozzátette, virággal ajándékozza meg a hölgyeket, s úgy látja, hogy ők egyre fontosabb helyet kérnek és kapnak a hétköznapokban vagy egy-egy közösség vezetésében, ami pontosan így van jól. – Sokszor okosabban és praktikusabban kezelnek olyan kérdéseket és problémákat, amiket én nehezen oldok meg. És erősebbek is természetesen, varázsuk pedig ma is újra és újra levesz a lábamról. S amióta nekem is van egy kislányom, még inkább csodálom őket – mondta végül.

A legszebb ajándékot az unokájától kapta

– Azt szeretném, ha fordítva lenne: 364 nap lenne nőnap, egy pedig nem – mondta a Naplónak Szűcsné Pénzes Mária, aki két gyermek édesanyja és négy unoka boldog nagymamája.

A szép korban lévő hölgy felidézte legkedvesebb emlékét is a nőnappal kapcsolatban. Balázska kis unokája még óvodába járt, és március nyolcadik napján addig sírt, mert szeretné felköszönteni a nagymamáját nőnap alkalmából, hogy édesanyja kénytelen volt őt elhozni az oviból, hogy meglátogassák a nagyit. – Csak annyit láttam, hogy szalad az unokám, kis kezében virággal! Ettől szebb nőnapi élményem sosem volt. Olyan boldogan futott hozzám, mintha a világ kincsét hozná el nekem. Szívből kívánom minden nagymamának és anyukának, hogy nekik is lehessen ilyen felejthetetlen csodában részük – emlékezett vissza meghatottan az unokájára nagyon büszke nagymama, aki nőnap után három nappal újra ünnepel majd, hiszen felidézik házassági évfordulójukat férjével: az idei esztendőben lesz 53. éve annak, hogy kitartanak egymás mellett jóban s rosszban. – Csokoládét és virágot kaptam a nőnapok alkalmából, és nem is vártam soha többet. A hagyományok egyébként nagyon fontosak, örülök, hogy még tartjuk őket. Ezek jelentik az emberek számára a gyökereiket, amik segítenek eligazodni a világban – mondta végül Mária.

Mottója: egy nő mindig legyen a férfi tenyerén!

– A nőnap nekem azt jelenti, hogy mi nők vagyunk azok, akik összetartják a családot, gyermeknek adunk életet, akit a szívünk alatt hordunk, de egy nő nem tudna férfi nélkül létezni – mondta a Naplónak Nagy Gyuláné Erika, aki boldog feleség és két lánygyermek édesanyja. Van egy ikertestvére is, születésnapjuk március 9-ére esik, de előtte egy nappal tartják: így duplán van ok az ünneplésre.

Erika az elmúlt években főleg cserepes virágot kapott nőnapra – ezeket nagyon szereti –, így a ház egy botanikus kertre kezdett el hasonlítani. Idén azonban valószínűleg nem egy újabb növénnyel gazdagodik a gyűjtemény vasárnap, hanem a női nem egyik nagy titkával, egy új táskával.

Erika kapcsolata a férjével a mai napig rendkívül szoros, s idén ünneplik 35. házassági évfordulójukat. Természetük szerint Erika a dominánsabb és érzelmesebb, férje pedig a csendesebb, így remekül kiegészítik egymást.

És hogyan látja a generációkat? – Az én korosztályom még a biciklikosárban viszi haza a nagy cserepes virágokat, a fiatalabb generációnál már inkább a szórakozás került előtérbe az ünnepekkel kapcsolatban – véli. Hozzátette, hogy a már eljegyzett párok és a hosszú kapcsolatban élő fiatalok körében azonban még megvannak a régi hagyományok.

Édesapja tulipánnal lepi meg kislány kora óta

S hogyan látja egy huszonéves a nőnapot? – Egy kedves gesztus, ami lehetőséget ad a férfiaknak, hogy kedveskedjenek édesanyjuknak, lányuknak, párjuknak és nőismerőseiknek. Bár ez nem zárja ki azt, hogy ezt máskor is megtegyék, ünneptől függetlenül – mondta a Naplónak Mikus Anna, a Debreceni Egyetem hallgatója.

Családjában mindig is hagyomány volt a nők ünnepe, hiszen gyermekkorában édesapja már ébredéskor egy csokor tulipánnal várta, ami Anna kedvenc virága. Ezt a szép szokást pedig a mai napig tartják.

Az egyetemista lány úgy tapasztalta, a mai fiatalok nagy része inkább édességgel kedveskedik, vagy egyáltalán nem tartja ezt a szokást, az ő családjában pedig leginkább virággal lepik meg a nőket.

Idén a legnagyobb ajándék Anna számára, hogy a párja pont nőnapon érkezik haza egy hosszabb útról: – Ettől többre nincs is szükségem – tette hozzá.

Úgy véli, az év többi napján az apró figyelmességeket a nők felé a neveltetés és a környezet befolyásolja, az üzletpolitikának pedig hatalmas lehetősége van ebben. – Régen nagyapáink kimentek a kertbe, levágtak egy virágot, és azzal kedveskedtek szeretteiknek – mondta végül.

Laszkács Denise