A két főcsatorna a sajátosságunk

Az Alföld és ezen belül megyénk mai arca a gróf Széchenyi István által a folyószabályozások elindításakor megfogalmazott céloknak megfelelő módon alakult ki: először a Tiszának és mellékfolyóinak szabályozása, árvizek, kiöntések megakadályozása, szabad lefolyások megteremtése történt meg, ezt követte a belvizek rendezése, csatornázása, a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek mentesítése, és végül a vizek hasznosítása, vagyis a hajózás és öntözés lehetőségének megteremtése. Természetesen olyan értelemben ma már nincs vízgazdagság, hogy a folyó szabadon önthesse el az ár­területeket. Ugyanakkor hóolvadás, belvizek idején a mély fekvésű területeken gyakran áll meg a víz, és csak a belvízcsatornák segítségével lehet a területekről levezetni.

Erre épül a CIVAQUA

– A megye meghatározó természetes vízfolyásai a Tisza, a Sebes-Körös, a Berettyó, a Kálló, az Ér, valamint mesterséges csatornái a Keleti- és a Nyugati-főcsatorna. A jelentősebb természetes vízfolyások közül a Tisza és a Sebes-Körös megyehatárt is képez.

A megyeszékhely felszíni vizekben szegény. Ugyanakkor az időjárási körülmények okán időként túl sok is a felszíni víz, amikor jelentős belvízi elöntések alakulnak ki a területen. (Például 1999-ben 65 ezer hektárt borított belvíz.) Éppen ezért a belvizek elvezetésére a folyószabályozásokat követően napjainkig kiépült belvízcsatorna-hálózat hossza csaknem 4 ezer kilométer – tájékoztat Szegi Attila, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság PR-referense.

Hajdú-Bihar felszíni vizei­nek sajátossága, hogy minden folyó az államhatáron túl ered, lefolyásuk síkvidéki jellegű. Megyei sajátosságként mindenképpen a Keleti- és Nyugati-főcsatorna megépítését, üzemeltetését lehet kiemelni. Ezek mesterséges vízügyi létesítmények a Tisza éltető vizét juttatják el Hajdú-Bihar számos területére, illetve a Körös-völgy vízfrissítésére.

– A csaknem 100 kilométer hosszú Keleti-főcsatorna 200 ezer hektár föld öntözését, valamint több mint 9 ezer hektár tógazdaság és vizes élőhely létesítését teszi lehetővé, és kiemelt fontosságú ivóvízbázisok közé tartozik. A balmazújvárosi vízkivételi művön keresztül 1974-től részben innen kapja ivóvizét Debrecen, illetve több környékbeli település. A Keleti-főcsatorna ezen túlmenően a horgászat által, valamint a töltések menti hétvégi telkek révén további jóléti szerepet is betölt.

A Nyugati-főcsatornát 1965. december 30-án helyezték üzembe. A hossza ekkor 43 kilométer volt, jelenleg 70 kilométer. 8 ezer 700 hektár halastó vízellátását és több mint 25 ezer hektár szántó öntözését teszi lehetővé, továbbá számos település belvizeinek elvezetését könnyíti meg.

Napjainkban a vízügyi igazgatóság belvíztározókban tartja vissza a belvizes időszakokban kialakuló víztöbblet egy részét, amivel száraz időszakban a belvízcsatornák vízkészlete egy ideig pótolható. Ennél hatékonyabb az a tiszai vízkészlet, amit a Keleti- és a Nyugati-főcsatornák szállítanak a térségbe. Erre épül a CIVAQUA-rendszer alapgondolata is, hiszen például innen kapja vizét jelenleg is a Látóképi-tározó vagy a hortobágyi halastavak, illetve innen tervezi a vízügyi társaság az erdőspusztai tározók vízellátásának hosszú távú megoldását is.

Kovács Zsolt