Hogy minél tovább szorgoskodjanak

Néhány évvel ezelőtt önkéntesek lelkesedése hívta életre azt a természetvédelmi jeles napot, miszerint fel kell hívni a figyelmet a beporzást végző rovarok munkájának fontosságára: Európában közel 250 termesztett növényfajról tudunk, amelyeknek kétharmada rovarbeporzású. Az elmúlt időszakban azonban a méhek száma erőteljesen csökkent, ennek egyik következménye, hogy kisebb lett a terméshozam. Március 10-e tehát többek között a méheké, akiknek munkája elengedhetetlen a világ számára, a Beporzók napjához pedig a cívisvárosban is sokan csatlakoztak kedden.

Megannyi program

A Szabó Magda Emlékházba például a Debreceni Református Kollégium Óvodájából látogattak el a nagycsoportosok egy rendhagyó foglalkozásra: itt a tárgykészítés és a növényültetés mellett Gál Attila méhész ismertette meg a gyerekekkel a mézpergető működését, és persze kóstolásra is volt lehetőség. A Déri Múzeumban a kicsiknek viaszozással kedveskedtek, a nagyobbak pedig érdekfeszítő előadást hallhattak a hazai méhészet történetéről, a jelenlegi helyzetről és kertünk „társbérlőiről” is, ezt követően mézkóstolás és minikiállítás színesítette a programot a múzeum és a Természettár gyűjteményéből. A Csapókerti Közösségi Ház pedig kézművesvásárral várta a látogatókat a méhek és a tavasz jegyében.

A múltban gyökerezik

Finnugor szavaink is azt mutatják, a magyar méhészkedést ősi foglalkozásnak tekinthetjük, emellett több forrás is utal arra, hogy már a középkorban is nagy számban foglalkoztak a méhészettel elődeink. Szarvason 1711-ben megalapították a Magyar Méhészeti Szakiskolát, a képzés mellé pedig megannyi népi hiedelem és hagyomány is társult.

– A mai méhészet és mezőgazdaság változása kapcsán el lehet mondani, hogy sokkal több a kártevő, így védekezni kell, ez pedig negatív hatással van a méhekre is – mondta el Szász Mária, a Mézkuckó ügyvezetője, a Déri Múzeumban tartott A méhészkedés rejtelmei napjainkban című előadásában. Mária szinte beleszületett a méhészkedésbe, hiszen családi vállalkozást visz tovább. Elő­adásából kiderült többek között az is, hogy napjainkban a méhészkedés egyik legfontosabb változását maguk a kaptárok adják, amelyek a kast váltották fel. Ennek előnye, hogy míg régebben csak álló méhészetek voltak, úgy ma már vándorolni is tudnak a méhekkel: tehát mindig a virágzó növényekhez viszik el őket. Ezzel pedig alkalmas arra, hogy az egyes méztípusokat külön termelhessék. A fias kerettel már a méhek szaporodását is tudják szabályozni, tehát amellett, hogy számon tudják tartani, körülbelül hány állat fog kikelni, könnyű észrevenni az anyabölcsőt is. A szakembertől pedig azt is megtudhattuk, hogy jelenleg az akác virága az, ami a legtöbb mézet adja hazánkban.

LD