Az éj leple alatt lopóztak be a templomba

Emberpróbáló időket élünk. Szigorú szabályok szerint, sokszor félelemben, döbbenten, de fegyelmezetten és bizakodással telve. És közben készülünk az esztendő legnagyobb egyházi ünnepére, az Úrjézus Krisztus feltámadásának napjára. Nemcsak mi, de az egész világ. Fényesítjük, tisztítjuk a lelkünket, amire mindenki alkalmat találhatott a húsvétot megelőző negyvennapos böjt ideje alatt. Ez az ünnep, ez a húsvét azonban már biztosan egészen más lesz, mint amilyet valaha megéltek a körülöttünk lévő akár legidősebb emberek is. Volt már tikkasztó hőség, volt, hogy csizmában, térdig érő hóban bukdácsoltak az emberek, karjukon a szentelő kosárral, és volt már olyan szélvihar is húsvétkor, hogy kicsente a kisebb pászkákat a kosárból, játszott vele egy darabig, majd visszarepítette a gazdájának. Akármilyen időben volt a húsvét, a hívő emberek összegyűltek a templomban, hogy együtt imádkozzanak nagypénteken, amikor a Megváltó Krisztus életét adta értünk, emberekért, együtt őrizték a sírját, és együtt ünnepelték a feltámadását is.

Különös időket élünk. Az idei húsvét is eljön, de a papok üres templomban prédikálnak majd, hisz a koronavírus-járvány miatt tilos a nyilvános mise, liturgia. Hasonló helyzetre még a ma élő legidősebbek sem igen emlékeznek. A háborúk idején bizonyára nem volt egyszerű az egyházi ünnepek megtartása, így a húsvét sem, de a papok megtalálták a módját, hogy ne maradjon szenteletlen a húsvéti pászka.

Éjszaka szenteltek

Tóth Sándorné Derzsi Margit elmúlt 70 éves. Nyírábrányban született, és ott is élt szüleivel és népes családjával együtt. Eladólány volt, amikor az ország túlsó végére sodorta őket az élet. Kislány korát azonban Nyírábrányban, pontosabban Kisábrányban töltötte. A hosszú téli estéken a rokonok, szomszédok gyakran összegyűltek, olyankor tengerit morzsoltak, beszélgettek. Margit játszótársaival a sparhelt előtt üldögélt, tengeri csutkából építettek várat. Játszottak, és közben sokszor tátott szájjal hallgatták, miről beszélgetnek a felnőttek. Akárcsak Arany János Családi kör című versében. Margit emlékébe élesen bevésődött egy történet, amit nagyon sokszor hallott nagyanyjától, nagynénjétől és az összegyűlt asszonyoktól. A II. világháború egyik nyírábrányi húsvétját idézték az emlékek, amikor a mostanihoz hasonló, vészterhes időket éltek az emberek. A bombázások, vagy csak egyszerűen a félelem miatt bizony még az utcára is alig mertek kimenni az emberek. Arról pedig szó sem eshetett, hogy nagy tömegben összegyűljenek húsvétkor a templom udvarán! Nyírábrányban Margit emlékei szerint Sereghy nevezetű volt a görögkatolikus pap abban az időben, aki a következő szavakkal nyugtatta a híveket: „Ne féljetek! Nem marad szenteletlen a pászka!”. Bár nappal nem mert liturgiát tartani a templom udvarán a több száz fős tömegnek, de amikor besötétedett, az éj csöndjében a templomban mégiscsak megtartották a szertartást. – Alig fért a sok nép a templomban, de nem maradt szenteletlen az úr pászkája! – csengnek még ma is Margit fülébe nagyanyja szavai.

Kitették a szentelt vizet

Az emlékidéző rokonságban volt római katolikus vallású is, aki a görögök után mindig elmesélte, hogy a római katolikusok sem maradtak szenteletlen étel nélkül azon a húsvéton sem. – Zsuzsika néni úgy mesélte, hogy nappal a római pap sem mert misézni, tartott a hatóságoktól, az oroszoktól, meg a nagy tömegtől is. Este azonban kitette a szentelt vizet a templom ajtajába, az emberek meg az éj leple alatt családonként, vagy egyenként, de elvitték a pászkájukat és megszentelték azt – idézte Margit nagynénje, Kapusi Zsuzsika néni emlékeit. Most nincs háború, nincsenek bombázó repülőgépek, és nem támad ellenség sem. Egy szemmel láthatatlan, aprócska vírus az, ami átírta az életünket, mindennapjainkat, ünnepeinket, így az idei húsvét rendjét is. Nem lesz idén sem nyilvános szertartás, de az Úr pászkája bizonyára idén sem marad szenteletlen.

Kedves Zilahi Enikő