Városnapi időutazás az 1802 előtti korokba

Szegedi Károly grafikus aprólékos, fáradhatatlan kutató- és alkotómunkával rekonstruálja a fotókról se ismert cívisvárost.

Debrecen szabad királyi várossá nyilvánításának napja (1693. április 11.) alkalmából Szegedi Károly, debreceni grafikus az új alkotásai legjavával lepte meg a Napló szerkesztőségét.

Rendkívül részletgazdag és páratlanul cizellált kompozícióiban az a közös, hogy mindegyik az 1802-es nagy tűzvész előtt korokból szemlélteti, milyen lehetett anno a cívisváros. Ugyanakkor „visszatérő motívum” a művein az András-templom (mely a mai Nagytemplom helyén állt), valamint a Pap tava is (mely a mostani Déri téri park területén csillogott).

Az udvarok is életre kelnek

Szegedi Károly a gyerekkora óta csodálja és rekonstruálja a rajzain a 17–19. századi Debrecent. Nemcsak fáradhatatlanul kutatja Debrecen minden fellelhető régi ábrázolását, hanem a legkorszerűbb módszereket is alkalmazza az egykori cívisváros arcának megformálásához. Ennek megfelelően a mostani galériájában többek között rácsodálkozhatunk az 1802 előtti András-templomra és környékére, a Piac utcára és a régi városházára, a Nagy hídra, a Hatvan utcára, valamint a Református Kollégiumra és a Pap tavára is.

Ugyanakkor bepillanthatunk a mostani előtti városháza udvarára, és gyönyörködhetünk az egykori Német (ma Széchenyi) utcában, a toronysisakos Kistemplomban és környezetében is. Ezek közül sokat több irányból is bemutat a kreatív és igen ötletgazdag képzőművész. Szegedi Károly (aki a tanítóképző főiskolát végezte, és a szakdolgozatában is Debrecen 18. századi, főbb épületeivel foglalkozott) nem rest a helyszíneket kiterjeszteni, kombinálni se, sőt színes változatokat is készített.

A régmúlt emberei

Az egyik technikája a térképi alapú történelmi rekonstrukció, amelyhez ódon térképeket, valamint mai Google-térképeket is egyaránt használ. Gondosan ügyel a részletekre is, így igyekszik kor- és valósághűen visszaadni többek között az alaprajzokat, kéményeket, ablakszámokat is. Az így született grafikák – melyeket emberekkel, állatokkal, korabeli járművekkel és növényekkel is gazdagított – értékes kísérletek a cívisváros ismeretlen múltjának feltárására.

Mindemellett Szegedi Károly a 17–19. századi kéziratos térképeket is bújja. Ez azért is hasznos, mert ezeken a térképeken az utcák között a lakóházak alaprajza is megjelenik, sőt az ingatlanok korabeli tulajdonosait is feltüntették rajtuk. Dicséretes munkálkodása eredményeként olyan időtálló, tananyagnak is beillő alapművek ezek, melyek méltó illusztrációi Debrecen szabad királyi várossá nyilvánítása ünnepének. Jó időutazást Mindenkinek!

Vass Attila

Kapcsolódó cikkünk:

A fotókról se ismert cívisvárost mutatja be a grafikus