Nem hagyott magunkra

Jézus, mielőtt felment a mennybe, még utoljára megjelent az apostoloknak, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek! Én vagyok, ne féljetek” (Lk 24, 36). Egy másik helyen pedig ezt mondta: „Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végezetéig” (Mt 28,20). Az első, és talán legfontosabb az idei pünkösd ünnepén, hogy tudatosítsuk magunkban, Krisztus nem hagyott minket magunkra. De vajon honnan tudhatjuk ezt? Bármire keresem a megoldást, bármit is el szeretnék érni, vagy meg szeretnék szabadulni a bajoktól és a problémáktól, tudnom kell, hogy egyedül nem fog menni. Szükségünk van segítőre. Arra a Megváltóra, Aki azt mondta, hogy nem hagy árván minket, és amíg a világ fennáll, velünk lesz. Arra a Megmentőre van szükségünk, Aki egyetlen szavával betegeket gyógyított. A vakoknak visszaadta szeme világát, és a halottakat is feltámasztotta. Ha ezt hisszük, akkor arra a békességre leszünk méltók, amely félelem nélküli, s amelyet Krisztus hozott az Ő tanítványai közé.

Lépten-nyomon azzal találjuk magunkat szembe, hogy az Isten el akarja oszlatni azt a félelmet és szorongást, ami időről időre hatalmába kerít minket. Még akkor is, ha ez a félelem teljesen indokolt. Helyette szeretetet, reményt és bizalmat akar belénk ültetni. De mégis szeretetre buzdít, hogy ne csak magunkra figyeljünk, reményt kíván, hogy sohase feledkezzünk meg Róla, és bizalmat kér, hogy higgyünk benne, és így nem lesz mitől félnünk. Egyszóval: egységre hív Magában és embertársainkban. Ez az egység mutatkozott meg tökéletesen az első pünkösd napján. Félelem nélküli volt, mert az apostolok személyes résztvevői voltak Jézus kereszthalálának, feltámadásának és mennybemenetelének, hittek és bíztak benne. Remény volt a szívükben, hogy ígérete szerint elküldi a Szentlelket. És szeretettel teljes közösség volt az övék, hiszen az a szeretet hatotta át őket, melyet magától az Úr Jézustól tanultak, s most arra készülnek, hogy ezt továbbadják minden embernek.

Az idei pünkösdkor szenteljünk különös figyelmet az Istennel való szoros kapcsolatunkra, mely szeretettel áthatott, s ezt osszuk meg felebarátainkkal is. Hívjuk segítségül az Igazság Lelkét, Aki mindenütt jelen van, és mindeneket betölt, hogy lakozzon mibennünk, és üdvözítsen minket!

Sipos Barnabás