Papagájok dartsoznak és lengőtekéznek a földesi madársuliban

Manapság egyre eltávolodunk a természettől és az állatvilágtól, legalábbis a régmúlthoz képest, hiszen egykor az ember sokkal inkább együtt élt a természettel. Annak idején az volt a megszokott, hogy szinte minden család jókora méretű állatállománnyal büszkélkedhetett, ez napjainkban már nincs így. Számtalan olyan gyermek van, aki még nem találkozott csirkével, kakassal, egyéb haszonállattal, és ez nem csak a fővárosban élőkre érvényes. A kisebb városokban, falvakban is elmaradozik az állattartás, így a diákok még azokat a jószágokat sem ismerik fel, amelyekkel szüleink, nagyszüleink együtt éltek. Imre István, a földesi madársuli megálmodója mindig is úgy vélte, hogy az embernek nem szabad elszakadni a természettől, éppen ezért hozta létre az iskolát, hogy a gyerekek közelebb kerüljenek Földünk szárnyaló élőlényeihez.

A madárvilág rejtelmei

A földesi madárszerető körülbelül húsz éve foglalkozik madarakkal: tanítja, idomítja a szárnyasokat.

Sokaknak hihetetlen lehet, ami Imre Istvánnak szinte természetes látvány: papagájok dartsoznak, kosaraznak, lengőtekéznek.

Húsz éve űzi szeretettel ezt a tevékenységet, amely nemcsak a munkája, hanem szenvedélye is egyben. Rengeteg célkitűzése van, többek között az, hogy a gyerekek megismerjék a madarak valós világát, és ne csak azt, amit esetleg a könyvekből olvasnak. Úgy érzi, arra született, hogy a gyerekeket megtanítsa a természet szeretetére, és ezt mind játékosan, mégis komolyan. Imre István megannyi boldog gyermekarcot lát nap mint nap, és ezt többnyire a madaraknak köszönheti. A szárnyasok pedig idomítójuknak lehetnek hálásak, hiszen ő egyfajta csatorna a madárvilág és az emberek között.

A madarász beavatta lapunkat a madárvilág rejtelmeibe: közelebbről megismerhettük egy-egy madárfaj személyiségét, és felvilágosodhattunk, hogy mennyire intelligens állatok. – Az ember hajlamos csak azt elhinni, amit lát vagy érez; ami ettől kívül esik, az számára már nem is létezik. Nos, ezt a tévképzetet kívánom száműzni az emberek elméjéből:

„attól függetlenül, hogy nem látunk valamit, az még létezhet.”

Az előadásaimon, amikor egy madár visszaszól, és nemcsak egy betanított kifejezést, hanem válaszol a feltett kérdésre, akkor egy új dimenzió nyílik meg. Abban a pillanatban az ember számára az állat már nem csak egy madár, és szeretném, hogy minél több ember így vélekedjen, ezen szemléletű emberek táborát erősítse – lelkendezett a madárvilágról elöljáróban a Naplónak.

Napi foglalkozás

Ahhoz, hogy egy állat megszelídüljön, a gazdája energiája, odaadása szükséges, nem elég hazavinni a kereskedésből egy szárnyast, munkát kell belefektetni. – Napi foglalkozást igényelnek, nem egy hatalmas feladat, de meg kell találni a közös pontot az állattal. Nagyon fontos, hogy ne akarjunk egyszerre mindent, hiszen a madarak háttérbe vannak szorulva társadalmi szinten: az állatvilágban, a szabadban ők a prédák. A legtöbb családnál, amikor hazakerül a madár, akkor a gyermekek első dolga, hogy simogatni akarják az állatot, azonban ezt nem szabad. Ismernünk kell, hogy az állat miként, hol szocializálódott, kell neki pár nap, amíg megszokja az új környezetét, és elkezd bízni. Konkrétan azt figyeli, hogy mikor kerül veszélybe, és azt hogyan tudja elkerülni, ezért nem szabad fogdosni, kézbe venni az első napokban. Egy bizonyos idő után elkezdi megszokni új helyét, és bármennyire is hihetetlen, de napok múltán már elveszi gazdájától az almát, egyéb magokat, ezt követően pedig elkezdődhet a tanítás – ismertette.

Hangutánzó képesség

– Rengeteg mindentől függ, hogy a madár miként viszonyul hozzánk: milyen a fajtája, neme, kora. Sőt, az sem mindegy, hogy milyennek szeretnénk nevelni: csak minket fogadjon el gazdájának, vagy a család többi tagját is gazdájának tekintse. – Ahogyan a négylábúaknál, úgy a madaraknál is rengeteget számít, melyik fajról beszélünk. A jákópapagáj a legjobb hangutánzó képességekkel rendelkezik, a nimfapapagáj pedig imád fütyörészni, meg lehet tanítani gördeszkázni, és így tovább. Minden madárnak van saját stílusa, ezért kell őket előzetesen megismerni, hogy ne legyen utólag meglepetés az együttélés – fűzte hozzá végül.

Tanulmányok bizonyítják

Imre István figyelemmel követi azokat a kutatásokat, amelyekben a madarak intelligenciáját vizsgálják. – Ezek közül több is érdekel, de kettő nagyon megfogott: van egy park a város közepén, több ezer ember megy keresztül rajta naponta. Rengeteg dolmányosvarjú-fészket találni, a tíznapos varjakat egy ember, mindig ugyanaz (néhány hétig) meggyűrűzi. Nyilvánvalóan ezt a kifejlett példányok nem nézik jó szemmel, próbálják elzavarni, de hiába. A többhetes felmérés után a beépített személy több ezer ember között sétál, a varjak pedig felismerik az arcáról, köröznek felette, egymásnak riasztják. A másik kutatás ugyanígy egy parkban zajlott, egy piros overall volt azon az emberen, amelyik etette a galambokat, fekete pedig azon, amelyik folyamatosan zavarta a madarakat. Néhány hétig tartott a „tanítás”, megfigyelés, majd ruhát cseréltek, azonban a madarak megismerték azt a személyt, aki élelmet adott nekik, nem a ruhát, hanem az arcot figyeltél: leszálltak mellé, és várták, hogy megetesse őket – mondta.

Bagoly: meg lehet találni a közös pontot

A madarak rendkívül okos állatok, hiába gondolnánk, hogy túljárhatunk az eszükön, ez ritkán történhet meg. Imre István megosztotta a Naplóval az emberek többségének a véleményét, miszerint a bagoly nem éppen a legokosabb madárfaj. – Megoszlik a vélemény, bár a bagoly a tudás és a bölcsesség szimbóluma, mégis azt mondják, őket nem lehet tanítani, már csak azért sem, mert nem úgy él, mint az ember. Nyilvánvalóan valamilyen szinten másképpen működnek, hiszen éjszaka aktívak, viszont ez nem azért alakult így, mert lusta madárfaj, amelyik nappal alszik – mondta.

Bújósak, szerethetők

– Nappal keresik a sötétebb helyeket: padláson, odúban, sűrű lombkoronák között húzzák meg magukat. Nagyon érzékeny a szemük a fényre, ezért csukják be, vagy éppen hunyorognak, de ne gondoljuk, hogy mindig az igazak álmát alusszák. Azért nehezebb őket tanítani, mert éjszaka élénkebbek, azonban könnyen magunkhoz dédelgethetjük a kis madárkákat: bújósak és szerethetők – tette hozzá végül.

Nagy Emese