Szívesen fészkel nálunk, de csökken a gólyaállomány

A napokban jelent meg a 2019. évi, ötévenként megismételt országos fészkelő fehérgólya-felmérés adatösszesítése. Ez alapján a hazai állomány a korábbi évtizedek 4800-5500 párjáról sajnos közel negyedével, 3900-4200 párra csökkent. Hajdú-Biharban az ország nagy részéhez viszonyítva kedvező a helyzet. Megyénkben a fehér gólya mindenütt jelen van, legalább 3 költőpár 100 négyzetkilométerenként. A legnagyobb állománysűrűség (18-22,7 költőpár/100 km2) országos szinten is mindössze 4 járásban található, valamennyi Északkelet-Magyarországon, egyik ilyen terület pedig Hajdú-Bihar északnyugati részén.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) koordinálásával az egyesület munkatársai és önkéntesei a nemzetipark-igazgatóságok őrszolgálatával együttműködve ellenőrizték a fészkelőhelyeket. A felmérés olyan feladatokat alapozott meg (például tartók kihelyezése), amelyek a faj védelmét, megtelepedését, populációjának növekedését segíthetik.

Országos fogyás

Az MME Hajdú-Bihar Megyei Helyi Csoportja az egész megyében felmérte a gólyaállományt. Ez alapján nálunk összesen 542 pár költött sikerrel, 40 pár nem volt sikeres. 2019-ben 22 gólya magányosan foglalt fészket, 191 fészek állt üresen, és 633 üres fészektartó várja, hogy a gólyák elfoglalják. Összesen 1711 fiatal repült ki a fészkekből, és átlagosan 3,16 fiókát reptettek ki gólyáink. Legtöbbet, 109-et Nádudvaron, Egyeken 87-et, Görbeházán pedig 86-ot – tudtuk meg Szakál Lászlótól, az MME Hajdú-Bihari Csoport elnökétől.

– Ez a rövid statisztikai összefoglaló is bizonyítja, hogy Hajdú-Bihar megye kiemelt és fontos terület a fehér gólyák tekintetében. Igaz, voltak már jobb eredmények is, több fehér gólya is élt régebben a megyében. Fogyásuk sajnos országos szinten is megfigyelhető. Mindezzel együtt még mindig jelentős állomány él hazánkban – hangsúlyozta Szakál László. Szerinte ez köszönhető a mezőgazdasági területek viszonylagos változatosságának, a táplálkozóhelyek és az árterek, rétek gazdag élővilágának, no meg az itt élő emberek gólyaszeretetének is.

Hogyan számolják meg?

A felmérés során tulajdonképpen nem elsősorban a gólyákat, hanem a fészkeket írják össze a szakemberek. Rögzítik, hogy mire épült a fészek, van-e benne gólya, van-e fióka, és mennyi? Az adatokat az MME online adatbázisban gyűjti, majd ezek alapján történik a részletes feldolgozás.

Gólyafészkek szinte kizárólag településeken vagy alföldi tanyák közelében, tehát emberközelben vannak. Villanyoszlopon épült 84 százalékuk, különálló oszlopon 6 százalék, épületeken 9, egyéb helyen pedig (például silón, magaslesen) 1 százalék. Fán mindössze 6 pár költött, pedig 1941-ben még minden harmadik fészek fára épült.

Átalakult táplálkozóhelyek

Az MME honlapján felhívják a figyelmet arra, hogy a gólyák számára (is) alapvető a fészekrakó- és a táplálkozóhely. A gólyák eredetileg nagy fákon költhettek, onnan költöztek át a zsúp- és nádtetős épületeinkre, valamint a kazlakra. Ezek eltűnésével tulajdonképpen kényszerből költöztek át a villanyoszlopokra – ez a váltás is állománycsökkenéssel járt a XX. század közepén.

A táplálkozóhelyek kiterjedése és minősége egyértelműen csökken. Így például 1941, az első országos felmérés óta megfeleződött a gyepek kiterjedése, duplájára nőtt a beépített területek aránya és a fehér gólyák által elkerült erdők mennyisége is. Az elsősorban az üde, nedves gyepeken, mocsarakon táplálkozó fehér gólyák a csatornázások, vízelvezetések miatt szárazabb, nekik kedvezőtlenebb, táplálékszegényebb helyeket találnak. Ehhez hozzájárul, hogy a legeltetés visszaszorult, sok gyep becserjésedett, beerdősült, de a kaszált gyepeken is kevesebb a rovar, mint korábban. Az alkalmi táplálkozóterületként használt szántókon a vegyszerezés okoz problémákat.

Változó szokások

A fehér gólya egy jó alkalmazkodóképességű faj, gondoljunk csak arra, hogy beköltözött az emberi településekre és a villanyoszlopokra. Változnak vonulási szokásai, a régebben Afrikában telelő faj nyugati állományai ma már Spanyolországban vészelik át a hideg évszakot. Az állománycsökkenés nem folyamatosan zajlik, hanem enyhe növekedéseket tör meg egy-egy rossz időjárású év. Ilyen volt éppen a 2019-es, amikor a tavasz végi-nyár eleji csapadékos időben sok gólyafióka fázott meg és pusztult el.

Az MME javaslatai szerint meg kell őrizni a gyepeket és a felszíni vizeket, az észszerűség keretei között kell tartani az erdőtelepítéseket. Minél több legelő állatra lenne szükség, nemcsak a gólyák, de a többi vadon élő faj, és végső soron a saját környezetünk megőrzése érdekében is. Ha ebben sikerül előrelépni, a gólyaállományunk csökkenése is megállhat – írják a felmérés készítői.

HBN