2020.07.02. 15:44
„A fődeken sorja van mindennek”
„Péter-Pál bekapál.” Talán kevesebben ismerik ezt a mondást, mint ahányan tudják a június végi páros névnapról, hogy akkortájt kezdődik az aratás.
Fotó: Illusztráció / Shutterstock
De mi köze lehet a kapának az aratásérett gabonához? Bizony ez a kérdés is teljesen jogos. Márpedig a mondás létezik, hisz kisgyermekként gyakran hallottam nagymamától, aki a magyarázattal sem maradt adós. Tulajdonképpen ez a mondás is az aratáshoz kapcsolódik, csak nem a kalászosok, hanem a kapás növények oldaláról közelít. Nemigen volt nagyszüleink korában, de még az én gyermekkoromban is csak elvétve, olyan háztartás, ahol ne lett volna úgynevezett háztáji földdarabka, amin megtermett a következő évre való burgonya, kenyérgabona, zöldségféle. A nagyobb mennyiségben, nagyobb területen termesztett növények közül először a kukorica és a burgonya igényelt több munkát, hisz azt nemcsak gyomtalanítani kellett, ami akkoriban még nem vegyszeres gyomirtást, hanem kapálást jelentett, de bizony a „töltögetés” is elengedhetetlen volt. A „töltögetés” nem volt más, mint a növény tövéhez oldalról, kapával felhúzott földhalmaz, ami a kukorica tövét a kiborulástól védte, a burgonyánál bővebb termést biztosított.
„A fődön szigorú sorja van mindennek!”
Hányszor hallottam nagyszüleimtől ezt a mondatot! Igen, szigorú volt a mezőgazdasági munkák sora, mert ha az egyikkel nem végeztek időre, annak bizony a másik növény látta kárát. Nem volt ez másként a kapás növényekkel sem. Péter-Pálra bizony be kellett fejezni a burgonya, kukorica kapálását, töltögetését, mert rögvest kezdődött az aratás, ami viszont a következő évi kenyér miatt volt a szó legszorosabb értelmében fontos minden parasztember számára. Péter-Pálnak azért kellett befejezni a kapálást, hogy nyugodtan foghassanak hozzá az aratáshoz. Így aztán szépen összeértek, egymáshoz kapcsolódtak, egymást követték a munkálatok, mert a „fődeken sorja van mindennek”.
Kedves Zilahi Enikő
Kapcsolódó cikkek:
