A nádudvari lovasélet kalandos mindennapjai

A legtöbb lány álmaiban szerepel, hogy majd egyszer egy szőke herceg fehér lovon megérkezik szülőháza ajtajához, és örök szerelmet esküszik.

Azt gondolnánk, ez csak a mesékben létezik, viszont akadnak olyan leányzók, akik nemcsak dédelgetik vágyálmaikat, hanem a sors úgy hozza: be is teljesül a filmbeli megható „jelenet”! Kosina Szőnyi Bianka mindig is imádta a lovakat, már gyermekkorában egy elszakíthatatlan baráti kötelék volt a most huszonhét éves édesanya és a hátasok között.

A nádudvari fiatal nő az édesapja által tudott közelebb kerülni a paripákhoz, rövid idő elteltével pedig nem volt kérdés számára, hogy a jövőben komolyabban szeretne foglalkozni a lovakkal. Tizenegy éves korától edző mellett tanult, rengeteg táborban vett részt, így nem túlzás kimondani: lovak közt nőtt fel.

– A gimnázium után nem tudtam pontosan, hogy milyen pályát válasszak, így meghoztam életem egyik legjobb döntését, jelentkeztem az Epona Spanyol Lovasiskolába, ahol rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam. Talán ez volt életem eddigi legszebb három éve, megszereztem a lótenyésztői és belovaglói papírt, valamint megtanultam nagydíjszintig lovagolni (különböző összetett elemek elsajátítása). Megtanultam a klasszikus spanyol lovasiskolák nehezebb elemeit, a modern díjlovas programok szegmenseit: piaff, passzázs, piruett – osztotta meg elöljáróban a fiatal lány a Naplóval, hogy miért nem tud „elszakadni” a hátasoktól.

Sorsdöntő találkozás

A nádudvari lovas lány igazán büszke lehet magára és az eredményeire, hiszen több neves bemutatón vett részt az „eponai csapattal”, többek között a Hortobágyi Lovasnapon és a Papp László Budapest Sportarénában csillogtathatta meg a tudását. Megannyi barátra, szakmai tudásra tett szert, de az élet egy kis időre elsodorta a lovaktól: természetvédelmi mérnöki alapdiplomát szerzett Gödöllőn.

– Az egyetem alatt csak hétvégén tudtam a lovaimmal foglalkozni, nagyon hiányoztak, bizonyára emiatt is részesei a mai napig az életemnek. Néhány évvel ezelőtt, 2017-ben szerettem volna képviselni Nádudvart a Nemzeti Vágtán, így elmentem az előválogatóra az akkori nóniusz kancámmal „karöltve”, ahol megismerkedtem Petivel, aki azóta már a férjem. Talán a karma segédkezett, de az előválogatón pont egymás mellé sorsoltak ki, az­óta azt mondom: csak azért ért el jobb eredményt, mert hagytam nyerni – fűzte hozzá mosollyal az arcán Bianka.

Szoros kapcsolat

A fiatalok az élet minden területén kiegészítik egymást, immár csaknem két hete, hogy megszületett a kislányuk, így a legtöbb ház körüli munka Petire hárul, viszont ez nem volt mindig így.

– Hat lovat is tartottunk itthon, most csak egy van, a többi a legelőn, hogy ne legyen annyi teendője a férjemnek. Egyébként egy átlagos hétköznapon reggel 5 órakor keltem, hogyha Peti éjszakázott, akkor én etettem a lovakat, és az egyéb munkálatokat elvégeztem: takarítás, karámozás – ismertette, majd elmondta, hogy szerinte kinek való a lótartás.

– Hihetetlenül szoros kapcsolatot lehet ápolni a paripákkal, persze ez attól is függ, hogy mennyi időt töltünk el mellettük, hogyan viszonyulunk hozzájuk. A táltosaink hamarabb észreveszik, amikor megérkezünk és beállunk a garázsba, mint a kutyusok, a lovaink voltaképpen hangos nyerítéssel fogadnak. Igaz, sokan tartanak tőlük, azonban az önbizalom-hiányos emberek tökéletes társat lelnek bennük, ugyanis már az is sikerélmény, ha elnyerjük a bizalmukat. Hatalmas erőt, hitet ad, hogy igen, valamit jól csinálunk, emellett a türelem és a kitartás is fejleszthető mellettük – hangsúlyozta, majd viccesen hozzáfűzte: – Bízom abban, hogy a kislányunk ugyanúgy fogja szeretni a lovakat, ahogyan mi szeretjük őket, már van neki egy plüsslova, amit nagyon nézeget, szóval az első rostán már átment – mondta végül.

Nagy Emese