Hajdú-Bihar egyedüli evangélikus lelkészeként szolgál Asztalos Richárd

A Napló a Debreceni Evangélikus Egyházközség igazgatólelkészét szolgálatról, tervekről és Debrecenben elért eredményeiről kérdezte.

Mi jellemzi a debreceni közösség mindennapjait?

Mozgalmasan telnek mindennapjaink, a Miklós utcán található központunkban a gyülekezeti terem, a bibliaórákat szolgáló helység, valamint az új családi bölcsődénkben is, melyet a presbitériummal egyetértésben az egykori lelkészlakásból alakítottunk ki. A pandémia miatt még nem működik teljes kapacitással, így a Napocska és Holdacska csoportokba egyaránt várjuk a jelentkezőket. A bekerülésnek nem feltétele az evangélikus felekezethez tartozás, sem a keresztség megléte. Tágas, modern, higiénikus, barátságos és esztétikusan kialakított helyiségben több éves gyakorlattal rendelkező, szakképzett gondozónők várják a legkisebbeket. Az volt a célunk, hogy olyan szigetet biztosítsunk a kisgyermekeknek, ahol biztonságban érezhetik magukat és szerető, gondoskodó környezetben lehetnek, míg szüleik dolgoznak.

Mennyire jellemzi az egyházközséget az elöregedés?

A templom néhány héttel ezelőtti újranyitását követően a vártnál is több fiatal vett részt az istentiszteleten, ami reményteli jele annak, hogy a társadalmi korfa mutatói ellenére az evangélikus közösség képes a megfiatalodásra. A családi istentiszteleten például dramatizált formában dolgozzuk föl az adott igeszakaszt, különös tekintettel az ünnepekre. Ezek kiváló alkalmak arra, hogy a már fél évezredes evangélikus identitástudatot a gyerekekben is elmélyíthessük. Debrecenben ezerötszázan vallják magukat evangélikusnak, ami bár nem sok, az elköteleződés mégis rendkívül jelentős. Ez abban mutatkozik meg, hogy nem csak az istentiszteleteken vesznek részt, hanem szívvel-lélekkel jelen vannak a közösségi eseményeken, akár egy közösen elkészített és elfogyasztott szeretetebédről, akár bibliaóráról is legyen szó.

Mit tudhatunk a város és az evangélikusok közös múltjáról?

Tíz éve, mióta lelkészi szolgálatom tart, arra törekszem, hogy arra mutassunk rá, ami összeköt, és ne arra, ami szétválaszt bennünket, felmutatva azokat a fél évezredes értékeket, melyek mindig meghatároztak bennünket. Egykor mind a szociális, mind a köznevelés terén aktívabb volt az evangélikus egyház Debrecenben. Példa erre a régi felekezeti iskola, mely 1948-ig működött evangélikus intézményként, majd államosították, vagy a Schäfer-Legányi család Piac utcai ingatlanegyüttese, melyben egykor evangélikus árvaház működött, ezen keresztül komoly gyermekmentő munkát végzett a gyülekezet. Sosem voltunk túl nagyok itt, Hajdú-Bihar megyében, de mindig igyekeztünk magunkról erős életjeleket küldeni a lakosság felé, a nemrég megnyílt bölcsődénk pedig az első lépés ahhoz, hogy megmutassuk, nem csak vasárnap, az istentiszteletek alkalmával működik az egyházközségünk.

Aktívan működik szeretetszolgálatunk is, mely Szabó Gyula lelkész nevét viseli. Ő volt az, aki 1955 és 1990 között végzett lelkészi szolgálatot Debrecenben, épp az egyházak legnehezebb időszakában, amikor még kereszténynek lenni is sok nehézséget okozott, lelkészként szolgálni pedig még ennél is nehezebb volt. Az, hogy ma Debrecenben élő evangélikus egyház van, nagyrészt Szabó Gyulának köszönhető.

Milyen kihívásokkal kell megküzdenie egyedüli lelkészként?

A debreceni egyházközség alapvetően kétlelkészes hely, ennek ki is alakítottuk a feltételeit, azonban

„a Magyarországi Evangélikus Egyházban lelkészhiány van.”

Ennek az lehet az oka, hogy egy élethosszig tartó elköteleződésről van szó, sokan út közben meggondolják magukat vagy pályaelhagyókká válnak. Így egyelőre én végzek lelkészi szolgálatot a megyében. Pályámat kis szórványgyülekezetekben kezdtem Tokaj környékén, mely azzal járt, hogy naponta akár öt istentiszteletet is tartottam, nem voltak ünnepek, melyeket a családdal tölthettem volna. Hat évig ment ez így, amikor elért a Debreceni Evangélikus Gyülekezet hívása. Négy éve szolgálok Debrecenben, nagyon megszeretettem ezt a közösséget és hálás vagyok, hogy itt lehetek lelkész. A debreceni evangélikus közösséget egymásra figyelő, egymásról gondoskodni igyekvő, egymást imádsággal és terhek hordozásával is segítő emberek alkotják, akik számára valódi lelki otthont jelent a templom és az alkalmaink.

Hogyan kivitelezhető a megye összes evangélikus szertartásának, esküvőknek, temetéseknek és más alkalmaknak a levezénylése?

Csinálni kell, aztán jön az áldás. Nagyon hálás vagyok a feleségemnek és családomnak, akik támogatnak és segítenek a szolgálatomban, de az is lényeges, hogy az itt működő lelkészi hivatalban dolgozók leveszik rólam az adminisztrációs terheket.

„Ha az ember igyekszik beosztani az idejét, meg tudja találni az időt az igazán fontos dolgokra.”

A keresztelők gyakran az istentiszteletek részeként zajlanak le, ezek fontos elemei a közösségbe történő integrálásnak. Az esküvők általában szombatra esnek, ami a szabadnapom volna, de a házasságkötések ezt természetesen felülírják. Mivel hitoktatónk sincs, így a hittanórákat is én tartom az egyházközségben. Áldás, amikor az ember megtapasztalja ezekben a helyzetekben, hogy kaphat segítséget. A feleségem például „világi”, jogászként dolgozik, de ameddig a kisebbik lányunk még nem jár óvodába, ő vezette a baba-mama-kört a közösségünkben. Hangsúlyt helyezünk a civil kurázsira is, nemrég egy pszichológus végzettségű testvérünk jelentkezett azzal, hogy segíteni szeretne az időseknek az elmagányosodás, az időskori depresszió leküzdésének témakörében. Az idősgondozással egyelőre még nem tudunk intézményi keretek között foglalkozni, de fontosnak tartom, hogy a bölcsőtől a sírig minden életkorban jelen lehessen az egyház az evangélikus hívek életében. Remélem, a szolgálatom alatt el tudom ezt érni a közösségben. Elvégre is mi az örökkévalóságnak dolgozunk…

SZD

Névjegy

Asztalos Richárd

1985-ban született Nyíregyházán, általános és középiskolai tanulmányait ott végezte, majd érettségi után az Evangélikus Hittudományi Egyetemen szerzett diplomát. 2010-ben szentelte lelkésszé dr. Fabiny Tamás püspök, ekkor a Tokaj és környéke Evangélikus Egyházközség lelkészi feladatainak ellátásával bízta meg, melyet hat évig látott el. 2016-ban választotta meg a Debreceni Evangélikus Egyházközség lelkészének. Nős, felesége Éva jogász, két kislányt nevelnek, a hat éves Esztert és az öt éves Idát.