Valódi közösség él a debreceni Nagysándor-telepen

– Mi nem uniós forrásból, hanem a város vezetőinek bölcs döntése mentén és a közösségeink mindennapos céljai elérése érdekében valósítjuk meg a programunkat. Napról napra és kőről kőre építettük fel azt, amit mutat ez a szombati rendezvényünk is – mondta Aba-Horváth István közösségépítő a Nagysándor-telepi Közösségi Ház szombaton megtartott eseményén. A zenés, étkezős, kulturális programokkal színesített szombati telepi összejövetelt kéthetente rendezik meg a Nagysándor-telepen, ahol 150-200 embert látnak vendégül.

– Büszkén vállaltuk ezt a kihívást. Ahol közösségépítés van, valódi vezetők vannak, valódi tagokkal, közösségekkel, ott nincs nehézség. Ott közös célok vannak és a problémák megoldása. Ma már önjáró a közösségünk, minden nap jönnek az emberek, és el sem tudnák képzelni az életüket, hogy ne jöjjenek el ide.

- Úgy szeretünk ide jönni, hogy nem fog otthon a hely. Jó a hangulat, jó a közösség, kitűnő az ellátás – válaszolta a Napló kérdésére Palincsák Lászlóné és Madácsiné Kovács Erzsébet a Pósa Utcai Közösségi Ház udvarán szombaton megtartott összejövetelen. Hagyománnyá vált a közösségi házban, hogy kéthetente, szombatonként zenés, játszós, étkezős programot szerveznek. Most éppen élő zene szól, és a nap folyamán három debreceni kulturális csapat lép fel. De térjünk vissza a padon üldögélő két idősödő hölgyhöz, akiktől megtudtuk azt is, hogy a közösségi ház szinte minden rendezvényére eljönnek. Tetszik nekik, hogy a gyermekektől az ő korosztályukkal bezáróan mindenki számára vannak programok, kapnak ebédet, és még a névnapokat is megünneplik. A szomszédos padon Halász Erika követi tekintetével gyermekét, Nagy Gabriellát, aki éppen Szonja barátnőjével fogócskázik. – Itt lakunk a Nagysándor-telepen, és szinte mindegyik rendezvényre eljövünk. Az ugrálóvár a sláger, de szeretjük az arcfestést és a kézműves-foglalkozásokat is.

Csupasz bácsi tarhonyája

A közösségi ház udvarán fóliával bútorokat, automata mosógépet takartak le. Megtudtuk, mindezek a „telepi cserebere” néven futó segítség tárgyai. Akinek feleslegessé válik otthon valami, megbeszéli a vezetőkkel, idehozza; akinek pedig kellene az itt lévő tárgyak közül bármi is, ingyen elviheti, természetesen a ház vezetőinek tudtával. Az épület folyosóján pék­áruk, zöldségek, gyümölcsök. Ezek az élelmiszermentő akcióban kerültek ide, és akinek szüksége van rá, kaphat belőle. Bent a konyhán Horváth Sándor, vagy ahogy mindenki ismeri, Csupasz bácsi, sertéspörköltet főz tarhonyával, a másik kondérban kukorica alatt rotyog a víz. – Ma ezt adjuk ebédre a vendégeinknek – mondja, majd kavar egy nagyot a tarhonyán. Az épület mögötti kövezett területen konyhakert virít. Igen, a raklapokból készített ládákat termőfölddel telítették, és abban igény szerint paprikát, paradicsomot, uborkát, hagymát és gyógynövényt nevelgetnek az erre vállalkozók. Közéjük tartozik Szilágyi István és felesége is. – Amikor idejövünk, kertészkedünk is, és ha van érett termés, zsíros kenyérrel megesszük. Az idejárók gondozzák. Mikor hányan, öten-hatan gyomlálunk, kacsoljuk a növényeket – rendezgeti a házaspár a növényeket.

Eltűntek az előítéletek

– A Nagysándor-telepen vagyunk, ahol az elmúlt négy évben Európa egyik legnagyobb közösségfejlesztési programja zajlott. Ez a közösségépítés spontán lehetőségek mentén alakult ki, mindig a legjobb célokat megfogalmazva, a legnagyobb eredményességet szem előtt tartva. Mára eljutottunk oda, hogy a Nagysándor-telepen az elő­ítéletek eltűntek. Nincsenek generációs problémák, és nincsenek születésből eredő hátrányok. Amit nem tudunk elviselni, az a társadalmi és jogi keretek sajátos felfogása. Azok, akik tudatosan bűnt követnek el, a társadalmi normáktól eltérően élik a mindennapjaikat, azokat nem tudjuk tolerálni. Azokat a közösség is kitaszítja magából. Ha pedig ezek az emberek látják, hogy sok ember egy célért képes dolgozni, hátha magukba szállnak és megváltoznak – beszél a Nagysándor-telepi közösségépítés eredményeiről Aba-Horváth István programvezető, majd folytatja: – Sokan mondják, hogy egy kicsit már el is van kényeztetve a Nagysándor-telep, hiszen majdnem minden héten van egy kulturális esemény, ami családi napban, kergetőző gyermeknapban, telepi csereberében, a mi kertünkért akcióban nyilvánul meg. A városrész egy-egy területét, ahol szükség van rá, rendbe tesszük, karbantartjuk közösen. Így elmondhatjuk, hogy jó érzéssel tölt el bennünket, hogy a „szemétdombból” varázsolunk új dolgot, miközben az ebben résztvevők szemlélete, véleménye is formálódik. Ma már büszkén tekintenek az iskolára, az itt látható fejlődésre, és ezzel a segítőprogrammal, a hozzáállással mindenki tud azonosulni.

Kovács Zsolt