Arzénos gyilkosságokkal tett szert országos hírnévre egykoron Csökmő

Ma már csak az érintett családok tudnak róla, illetve a nagyon idősek emlékeznek arra, hogy az 1930-as években Csökmő egy titokzatos gyilkosságsorozattal tett szert országos hírnévre. A sajnálatos esetről akkoriban minden magára valamit is adó újság hírt adott. A régi sztorira egy rendőr hívta fel figyelmünket. A rendőrt érdeklik az egykori bűnügyek, és a felmenője Csökmőn volt csendőr, és annak idején eredményes nyomozást végzett az arzénes ügyekben.

A felbujtó is előkerült

A korabeli cikkekből kiderül, hogy egy névtelen levél indította el a gyilkosságsorozat kiderítését. Abban az időben más tiszántúli településeken is elterjedt az arzénnal ölés, például a szomszédos Vésztőn és Komádiban is történtek hasonló esetek. Vélhetően azért vált ez népszerűvé, mert ennek a méregnek a kismértékben történő adagolása nem volt feltűnő, de szép lassan mégis az áldozat halálát okozta.

1933-tól 1935-ig nagyon sokat cikkeztek a csökmői ügyről. A korabeli írásokból kiderül, hogy a vizsgálatok egy névtelen levél nyomán kezdődtek, s a debreceni vizsgálóbíró végigbontotta az arzénes láncot, ami elvezette gyilkosságtól gyilkosságig, amelyeket másfél évtized alatt követtek el. Az 1920-as évek elején kezdődő gyilkosságsorozat értelmi szerzőjére, felbujtójára is fény derült, aki persze mindent tagadott. Az arzénes boszorkánynak titulált asszony több olyan személynek adott mérget, akik így akartak megszabadulni valamelyik családtagjuktól, főként házastárstól. Ezt a tanúkihallgatások igazolták. Azokat a halottakat, akiknél az idegenkezűség gyanúja merült fel, kihantolták, és elvégezték a szükséges vizsgálatokat.

Korabeli beszámolók

A gyilkosságsorozat éveken át adott témát a korabeli újságíróknak és a falu népének is. 1935. január 29-én a Békésmegyei Közlönyben a következő cikk jelent meg A csökmői arzéngyilkosság tárgyalása ma kezdődött Debrecenben címmel. „A debreceni törvényszék Jenei-tanácsa ma kezdte meg a csökmői arzéngyilkosság tárgyalását. Az ügynek kilenc vádlottja van, akiket tizenegy rendbeli, előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkossággal vádol az ügyészség. A vádirat ismertetése után először L. K. L-nét hallgatták ki, aki tagadta a terhére rótt gyilkosságot. A mai tárgyaláson kihallgatták a többi vádlottat is, de ítéletre csak három-négy nap múlva kerül sor.”

A lapok szinte nap mint nap adtak valami új információt az ügyről. 1935. január 31-én például a Friss Újságban ezt írták: „Vegyvizsgáló intézet jelentése szerint a csökmői temető 17 sírjában találtak arzént, melynek eredménye igazolja, hogy a csökmői földben nincs arzénméreg. A gyilkos szert ölési szándékkal adták.”

A Délmagyarország 1935. február 6-ai számában Halálos ítélet a csökmői arzénes gyilkosság ügyében címmel jelent meg egy cikk, ami már az ítéletről adott hírt. „A törvényszék több napos tárgyalás után kedden délután hirdette ki ítéletét a csökmői arzénes gyilkosságok ügyében nagy érdeklődés mellett. A bíróság bűnösnek mondotta ki Sz. N. J-nét egyrendbeli gyilkosság bűntettében, amit azáltal követett el, hogy unokáját, ifj. Sz. N. J-t arzénnel megölte, továbbá bűnösnek találta egyrendbeli felbujtás bűntettében, amiért Z. N. B-nét férjének megölésére bujtotta fel és ahhoz neki arzént adott. Ezért a törvényszék SZ. N. J-nét halálra ítélte. L. K. L-nét a törvényszék bűnösnek mondotta ki férje meggyilkolásának bűntettében és ezért életfogytiglani fegyházra ítélte. Z. N. B-nét, aki szintén férjét ölte meg, a bíróság gyilkosság bűntettéért 15 évi fegyházra ítélte. Felmentette a bíróság a többi vádlottat, mert tagadásukkal szemben nem talált megfelelő bizonyítékot. Az ítélet indoklása szerint a törvényszék tényként fogadta el, hogy H. P. és Sz. N. családokban szinte szokássá vált, hogy hozzátartozóikat azért mert beteg volt, vagy azért mert halálukból anyagi előnyt reméltek, arzénnel eltették láb alól. Az orvosszakértő megállapította ugyan, hogy a vád tárgyává tett esetekben arzénmérgezés okozta az áldozatok halálát, mégis felmentő ítéletet kellett hozni, mert az nem volt bizonyítható, hogy a vádlottak adták be az arzént. Az elítéltek és az ügyész fellebbeztek. Sz. N. J-né kegyelemért folyamodott.”

Az arzénesek

A ma nyolcvanas éveikben járó idős csökmői emberek visszaemlékezései szerint, amikor ők gyerekek voltak, bizony mindenki tudta a faluban, hogy kik voltak az arzénesek. Persze ők már csak úgy emlékeznek, hogy egy-egy idősebb asszonyra tettek a felnőttek olyan megjegyzést, amiből mindenki tudta, hogy az illetőnek jól megtervezett gyilkosság szárad a lelkén.

B. Kiss Andrea