A debreceniek legnépszerűbb Zsuzsija

Leginkább a nosztalgia és kíváncsiság hajtott, amikor úgy döntöttem, hogy közelebbről is megismerkedem a Zsuzsi vonattal, mely gyerekkoromból számos szép emléket idéz fel. Így hát a Ruyter utcai állomás felé vettem az irányt a múlt hétvégén, hogy újra vonatozhassak, és megtudjak néhány érdekességet hazánk legrégebben működő erdei kisvasútjáról. A kiránduláshoz az időjárás is kedvezett, az októberi ősz igazán szép arcát mutatta szombaton. A Zsuzsi már az állomáson állt, az utasok pedig fészkelődve várták a szerelvény elindulását. Az állomáson Makóné Fogarasi Hajnalka, a Zsuzsi Erdei Vasút Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója fogadott, aki örömmel kalauzolt el a kisvasút világában.

– A Zsuzsi Erdei Vasút Debrecen szívétől keletre, az Erdőspuszták festői szépségű tájain át kalandozva egy páratlan élményvilággal ajándékozza meg az utasait a közel 50 perces időutazás alatt. Már a felszállás pillanatában lehet érezni, hogy egy álomvilág kapujában állunk, hiszen a vonatkerekek csattogásával, a hangos füttyszóval fokozódik bennünk egy hangulat, ami arra sarkall, hogy többször is átéljük ezt a természeti csodát és ezt a történelmi, 17 km hosszú vasúti útvonalat. Egyedül, családdal vagy akár a barátainkkal – mondta el a Naplónak Makóné Fogarasi Hajnalka.

Zsuzsikám, induljunk!

A kisvasút 1882. július 16-án indult először útjára a Debrecen-Fatelep és Nyírmártonfalva között húzódó 21,5 km-es szakaszon. Kezdetben két gőzmozdony üzemelt, és ezek közül az I pályaszámú, 107 lóerős kapta a Zsuzsi nevet, amelyet ma is hűen és büszkén visel Debrecen város kisvasútja.

– Három legenda kering a névadással kapcsolatban. Az egyik, hogy a tanyavilág piacozó árusai, kofák nevezték el. Egy másik szerint a vonat pöfékelése leginkább a Zsuzsi névre hasonlított, ezért hívják így. A harmadik – és talán legkedvesebb – történet szerint pedig egy korabeli mozdonyvezetőnek köszönhető az elnevezés. Ő annyira szerette a kisvasutat, hogy a feleségéről, Zsuzsiról nevezte el. Minden egyes indulás előtt megsimogatta a mozdony oldalát, és így szólt:

„Zsuzsikám, induljunk!”

– árulta el Makóné Fogarasi Hajnalka.

Fakitermelés miatt kellett

A vasútra eredetileg a Debrecentől 24-38 km távolságra található Gúth község erdőművelése miatt volt szükség. Mivel a művelés előtt ki kellett termelni a fát, annak az elszállításához pedig vasút kellett, a város pályázatot hirdetett az útvonal megépítésére. 1923-ig csak és kizárólag teherszállítás jellemezte a vasútforgalmat, majd fokozatosan utasok is felszállhattak a vonatra. Folyamatosan újabb szakaszok épültek, a legutolsó 1949-50-ben Nyírlugos és Nyírbéltek között, 8,5 km-es hosszan. Ekkor a teljes vasútvonal 48,5 km-es volt. – Ahogy az emberek életében, úgy a Zsuzsi történetében is voltak szebb és nehezebb időszakok is. Az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció úgy döntött, hogy ne üzemeljen a kisvasút. Ennek ellenére folytatta a működést, azonban 1977. augusztus 31-én megkurtították a vonalat, a közel 49 km-ből csak 17 km maradt meg a tanyavilág lakosságának nagy tiltakozása ellenére – tudtuk meg.

„Mindenki, aki itt élt, a kisvasúttal közlekedett. A tanyasi emberek vitték a tanyavilág kincseit a városi piacra, az itt élő gyerekek pedig ezzel jártak iskolákba.”

– Ezt a fájdalmat leginkább a legutolsó tehervonat mutatta meg, ami akkor teljesen megtelt az utasokkal. Tudomásul vették azt a szívfájdalmat, hogy innentől az életük fontos része, egy közlekedési eszköz nincs többé – tette hozzá az ügyvezető igazgató. Ezt követően a tanyavilág elnéptelenedett, a városba költöztek az emberek, átalakult a térség társadalmi struktúrája. A természetközeli, helyi értékvilágot képező kincs, amivel eddig foglalkoztak, hanyatlani kezdett.

– A kisvasút innentől kirándulóvasút szerepet kapott. 1978. május 1-től DKV Úttörő Vasút néven üzemelt, a ’90-es évektől pedig DKV Erdei Vasútként. – Ekkor alakult meg a Zsuzsi Erdei Vasút Baráti Kör, illetve az alapítvány, melynek sokat köszönhetünk – folytatta Makóné Fogarasi Hajnalka. – 1996. július 13-tól Zsuzsi Erdei Vasút néven működik. A pálya és a Ruyter utcai állomás épületei műemléki védettséget élveznek. A gördülő állomány, a mozdonyok közül a legpatinásabb járművünk az 1923-ban gyártott Zsuzsi gőzmozdony, amelynek tulajdonosa a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum. 1961-ben a korábbi 950 mm-es nyomtávolságot 760 mm-re építették át. Ekkor érkeztek az Mk48-as dízelmozdonyok, ennek a szériának a prototípusa a 202-es pályaszámú mozdony. Ez 1977-ben már szállított utasokat, és ez az, ami a legutolsó felújítás kapcsán teljeskörűen át lett alakítva.

Erdészeti értékek

A Zsuzsi vonat végállomása a hármashegyaljai pihenőközpont, mely a Gúthi erdő fontos része. Az ide érkezők a térség kincseit, a flóra- és a faunavilág értékeit fedezhetik fel: a Természet Háza, az erdei játszótér, a fedett körszín és a szabadtéri színpad, az erdei iskola, az Alföldi Kéktúra útvonala, az erdei tanösvény, valamint egy 25 méter magas délceg kilátó is megtalálható. – Az erdei iskola az oktatási intézmények csoportjainak egy nagyon fontos területe, hiszen egész évben a Nyírerdő Zrt.-vel karöltve várják a diákokat. A gyerekek itt gyakorlati tapasztalás útján szemlélődnek és formálódnak. Egy hét alatt olyan tudásbázisra tehetnek szert, amit az egész életükbe bele tudnak építeni, és fel tudnak használni. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a programok kapcsán a fenntarthatóság, a természet szeretete és annak védelme, valamint a kulturális örökségeink is hangot kapjanak. Viszont rajtuk kívül a felnőtteknek is fontos, hogy járják a természetet, és minőségi szabadidőt töltsenek el. Az elmúlt időszak arra is megtanított minket, hogy időt kell szakítani a szeretteinkre és a természetre is – fogalmazott Makóné Fogarasi Hajnalka.

Hangsúlyozta, a Hármashegyalján szervezett tradicionális programokkal és ünnepekkel nemcsak a kisvasút életét öregbítik, hanem Debrecen turisztikai és kulturális életét is színesítik. – A Debrecen 2030-nak a kisvasút is fontos része. Célom egy ökoturisztikai központ létrehozása, ami a helyi értékvilágot megőrizve adja át a gyermekeknek, hogy idővel ők is továbbadhassák azt a következő generációnak.

Elöl, a mozdonyfülkében

A kirándulás alkalmával abban a szerencsés helyzetben volt részem, hogy a mozdonyvezető potyautasaként is utazhattam. Meglepetésemre a masinisztában egy kollégát üdvözölhettem, Hoványi Péter ugyanis testvérportálunk, a Szabolcs Online szerkesztője. Másodállásban azonban a Zsuzsi kap főszerepet az életében. – Már gyermekkori vágyam volt, hogy mozdonyvezető legyek. Nyíregyházán nőttem fel a kisvasút mellett, mindig is érdekelt az erdei vasutak világa.

„Ez nem is munka a számomra, hanem szerelem. Sohasem unalmas, hiszen Erdőspuszta gazdag élővilága az év minden szakában nagyon szép.”

– Idén 13 éve van meg a mozdonyvezetői jogosítványom. Nem nehéz mozdonyt vezetni, de nagyon sok apróságra figyelni kell közben – mondta. Többek között minden kereszteződés előtt hangosan dudálnia kell, hogy a közlekedők, ne csak lássák, hallják is, hogy jön a vonat. Az emberek többsége pedig örül, ha meglátja a Zsuzsit, sokan mosolyognak és integetnek a zakatoló vasparipának.

Vass Kata