A tanár nézzen az iskola falain túlra is

Fegyverneki Gergő néhány éve találta ki a hatékony, eredményes, gyerekközpontú tanár jelképét: a kaméleonpedagógust.

– Nem ismeretlen a pedagógiában a diákokhoz való alkalmazkodás. A differenciálás, a tanulói különbözőség, a sokszínű érdeklődés figyelembevétele mindig is fontos volt, csak kicsit jobban rá akartam irányítani a figyelmet ezzel a hasonlattal. Lényege a kaméleon jellegzetességéből indul ki: ez egy olyan kis leleményes jószág, ami a környezetének megfelelően tudja a színét változtatni, a nagy szemét pedig 360 fokban forgatja. Azt gondolom, hogy ma a 21. században elengedhetetlen, hogy a tanár is a diákokon tartsa a szemét, figyelje, milyen a közérzetük órán, mire kíváncsiak a világból, mennyire érdekli őket az aktuális tananyag, mivel lehetne őket jobban motiválni.

„A tanár nézzen az iskola falain túlra is, a munkaerőpiaci igényekre, mik azok a 21. századi gazdasági, társadalmi folyamatok, amikre fel kellene készíteni a tanulókat”

– beszélt a kaméleonpedagógia lényegéről Fegyverneki Gergő módszertani tréner, oktatási szakértő. Meglátása szerint az oktatásban képesnek kell lenni alkalmazkodni, a módszereken változtatni akár úgy is, hogy egy 36 fős osztályban 5-6 vagy akár 36 különböző típusú, érdeklődésű gyerek van. A kaméleonpedagógus a gyerek képességei alapján ad ki különféle változatos, tevékenykedtető feladatokat.

Számtalan módja lehet

Ez a szemlélet szinte bármelyik tantárgyba átültethető, csak kellő nyitottság szükséges hozzá. – Például ha valaki nagyon jó origamiból, de semmi nem érdekli, akkor mondhatja neki idegen nyelvből a tanár, hogy amikor a környezetszennyezésről tanulnak, ő hajtogassa meg azokat a veszélyeztetett fajú állatokat, amelyekről érdemes lenne egy 5-10 perces kiselőadást tartania. És lehet, hogy maga a gyerek nem akar angolul tanulni, főleg nem a környezetvédelemről, de ha kap egy olyan lehetőséget, hogy a maga képességbeli területén belül szólalhat meg, akkor a tanár egy hidat tud építeni a gyerek, az iskola, a tanár és a tananyag között – vallja az oktatási szakértő, és további példákat is mondott.

– Ha valaki orvos akar lenni, irodalomból nézze meg, hogy milyen betegségekben haltak meg a költők, hogyan jelenik meg a versekben. Ha valaki képzőművész akar lenni, akkor matematikaórán nézze meg a geometriai formákban az aranymetszés szabályait. Nemrég olvastam a zöld toll módszerről, ez is a kaméleontanár egy eszköze lehet. Amikor tanítják a gyerekeket írni, akkor nem a rosszul írt betűket húzzuk alá pirossal, hiszen a folyamatos negatív visszajelzés nem ösztönző. Sokkal motiválóbb lehet a zöld toll módszere, amikor a tanár bekarikázza azokat a betűket, amik jól sikerültek. Ez a gyerekre is ösztönzően hat; lehet, csak egy-két betűt írt jól, de van remény. A felnőtteken is azt látom, hogy nagyon fontos a pozitív megerősítés, a konstruktív jellegű kritika a folyamatos hibakeresés, lehúzó, negatív hangulatú megjegyzések helyett – mutatott rá Fegyverneki Gergő.

Az oktatási szakértő szerint a 21. század kiált a módszertani váltásért, hiszen egyrészt a gyerekek olyan ingergazdag médiakörnyezetben nőnek fel, hogy már egy hagyományos frontális óra nem biztos, hogy leköti őket, másrészt a munkaerőpiacon a klasszikus műveltség mellett fontos a kreativitás, az alkalmazkodóképesség, a tanulástechnika.

Projektalapú gondolkodás

A szakképzés átalakulása kapcsán a projektalapú oktatást kötelezővé tették, ez is számos lehetőséget rejt magában. – Nemrég tartottam az egyik szakgimnáziumban online továbbképzést, ott megálmodtunk közösen egy szuperséfet, a téma végén a tanulók szuperséfek lehetnek. Különböző dolgozatok, beadandók, prezentációk, projektmunkák vannak, nem jegyet kapnak rá, hanem pontokat, öt pontért „vehetnek” például fakanalat, 30 pontért megkapják a tűzgyújtás képességét, 40 pontért egy segédkuktát kapnak. Ezeket a pontokat a téma végén át lehet váltani érdemjegyre – részletezte. Hozzátette: – A projektalapú oktatásnak, játékosításnak az a lényege, hogy olyan tanulók is megcsillantják a tudásukat, akik egy hagyományos órán nem tudnának érvényesülni.

„Most már együttnevelés van, akár mindenfajta sajátos nevelési igényű, beilleszkedési zavarokkal küzdő gyerekek is bekerülnek a többi gyerek közé, ott is meg kell találni, hogy építhetünk közösen valamit”

– vallja Fegyverneki Gergő.

Kiss Dóra