Fejes Lajos népes családja körében ünnepelt

Október 4-én töltötte be századik életévét Fejes Lajos. Őt köszöntötték közvetlen családtagjai lányai, sok unokája Zsolt, Zsolt, Eszter, Zsófi, Fruzsina és Dávid, dédunokái: Zsófi, Bori, Béci, Nina, Bandi. A köszöntésen ott volt Somi László polgármester is, aki a köszöntője után átadta a miniszterelnök köszöntő emléklapját is.

Népes családja körében

Fejes Lajos örült a köszöntéseknek, büszkeséggel töltötte el, hogy megérte ezt a szép kort, pedig nem volt akadályoktól mentes az élete, különösen annak első fele. A határ túloldalára került Hegyközcsatáron született 1920-ban. Szüleinek népes családja volt. Anyai ágon tízen, míg az apain heten voltak testvérek. Lajos bácsi és családjának életébe alaposan beleszólt előbb Trianon, majd a második világháború.

Magyarországra költöztek 1921-ben, később Berettyóújfaluban csizmadia mesterséget tanult, majd testvérével gazdálkodott. A Fejes tanyán éltek. Életének legszebb korszakában, 1940-ben, besorozták katonának, majd a második magyar hadseregben a Don- kanyarban harcolt. Azt sikeresen túlélte, de csak nem volt szerencséje, mert 1944 tavaszán újra behívót kapott. Kalandos úton angol fogságba esett a dán-német határon. Mint fogságba esett katona hazaindult társaival Budapesten keresztül. Szörnyű volt látnia a lebombázott fővárost. Gyalog folytatta útját szűkebb otthonába, Biharba. Az úton, közel otthonához, annyira el volt csigázva, hogy Körösszakál és Körmösdpuszta között alig pár kilométerre tanyájukhoz elaludt. Úgy érkezett vissza családjához.

Fejes Lajos 1947-ben nősült, feleségét Sziklai Vilmát egy pünkösdi bálon ismerte meg, akivel majd hetven évig voltak házasok. 1948-ban a tanyáról Mezősasra költöztek. Amikor téeszesítettek, földet, lovat, szekeret, de még a takarmányt is be kellett szolgáltatnia. A sors fintorra, hogy több évi katonáskodás után újra besorozták, szerencsére ez nem sokáig tartott. A termelőszövetkezet felbomlása után 1956-ban nyolc hektáron gazdálkodott, 50 birkát teleltettek ki, de a forradalom leverése után ismét jött a téeszesítés, be kellett adnia földjét, állatait a közösbe. Majd 1959-ben lépett be a Körmösdpusztai termelőszövetkezetbe, ott növénytermesztési brigád-, majd ágazatvezetővé nevezték ki. Onnan vonult nyugdíjba 1980-ban. A rendszerváltáskor nyugdíjasként ismét magángazdálkodó, őstermelő lett. Mondja, néhány hete is azt álmodta, hogy gyümölcsfákat ültet. A huszadik század viharaiban feleségével, aki mindenben támogatta felnevelték, taníttatták két lányukat: Icát és Anikót. Együtt örültek unokáiknak és dédunokáinak.

A családi ünnepségen a megjelenteknek Lajos bácsi azt kívánta, hogy ők is éljék meg ezt a szép kort. Természetesen azt is hozzátette, hogy erőben, egészségben és békességben.

Vmirjáncki József