A Debreceni Városvédő és -szépítő Egyesület a cívisházakra vetette „vigyázó szemeit”

Ebbe természetesen beletartozik a városkaraktert adó eredeti történelmi építészet jelenléte és az új beépítések látványos együttállásának összhangja. A cívisházak rohamos eltűnésével karaktert váltó történelmi városrészeket látva, óhatatlanul felmerül a kérdés, hogyan tovább a városépítészetben? – veti fel Pataky Emőke építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök, a Debreceni Városvédő és -szépítő Egyesület elnökségi tagja abban az írásában, melyet a társaság a világnap alkalmából juttatott el a Naplóhoz.

Felgyorsuló pusztítás

– A városvédők mostanában „vigyázó szemüket” ismét a cívisházakra vetették, támogatva ezzel fiatal építésztársunk, Harangi Attila a városnak már bemutatott diplomatervét is, a megmaradó és az új beépítések optimális arányainak és az új igények együtt tervezésének megvalósításában – ismertette a szakember, kifejtvén: – A cívisházak kései utóvédelmével valamit még megőrizhetünk a történelmi „földszintes” Debrecen városképének hangulatából. Országos műemléki értéket ugyan külön-külön nem képeznek, de utcaképben, együttállásban

még fellelhetők a régi városrészekben olyan házak, ház­sorok például a jellegzetes „teresedések” környezetében, amelyeket helyi egyedi vagy helyi területi védelemmel még érdemes megtartanunk.

Ezért szükséges felülvizsgálnunk és kibővítenünk a korábbi helyi védett épületek jegyzékét, és megtalálnunk azt a védendő területet, ahol megvalósítható lenne a mostanában egyre többet emlegetett és vágyott „cívisnegyed” mint „újrahasznosított” terület, többrendeltetésű kulturális központként.

A történelmi beépítés „szeletelve” is fennmaradhat ott is, ahol már az új, többszintes beépítés erőteljesen jelen van, de értékes cívisházak őrzőként még megmaradtak (erre világszerte sok példa van) – mutat rá a városvédő. – A Garai utca 28. szép, jó állapotban lévő széles homlokzata és a mellette lévő ház – a neves költő, Kiss Tamás és híres zenész fia, Kobzos Kiss Tamás emlékháza – néhány további régi házzal együtt helyi védelemben részesülve, helyreállítva összhangba hozható. A Kulturális Örökség Napján ezért a lehetőségért mentünk ki az utcára, felhívni a figyelmet a felgyorsuló pusztításra – idézte fel a megmozdulás célját Pataky Emőke (melyről akkor a Napló és a Hajdú Online is tudósított).

Amíg maradt időnk…

A műemlékvédő „kesergése” sem egyedülálló, amikor egy cívis életformát bemutató cívisházat remél valahol egy történelmi utcaképben, vagy a megvalósuló, régi-új cívisnegyedben. Erre még ma is többféle lehetőség adódna! A helyi védelem életbeléptetésének komoly szakmai és időbeli nehézségei következtében tarthatatlan egy, a figyelem vagy a veszélyeztetettség miatt hirtelen képbe került ház megtartása ideiglenes védettség lehetősége nélkül. Ennek fontosságán és időszerűségén is elgondolkodhatunk, amíg nem késő és még maradt miről döntenünk! – hangsúlyozza a szakember.

Biztató jel

Szerencsés előrelépés a Debrecenben fontos helyi védelem kiterjesztése a Péterfia utcán! – mutat rá írásában Pataky Emőke. Mint fogalmaz, örvendetes jelenség, hogy régi cívisházak tulajdonosai közül egyre többen ismerik fel házuk értékeit, és (még pályázható támogatások hiányában is!) kutatások, vizsgálatok alapján állítják helyre házuk eredeti utcaképét, saját maguk javítják, szépítik épített városi örökségünket.

HBN