Karácsonyi történet, mit a valóság szült

Ahogy az életben oly sokszor, a napokban is a való élet bizonyult a legnagyobb rendezőnek: hollywoodi filmet idéző cselekményt hozott magával két álmodozó kislány és egy jólelkű postás véletlen találkozása. Ki ne rajzolt vagy írt volna levelet a Mikulásnak vagy Jézuskának gyermekkorában? Felnőttként gyakran ezt a hagyományt adjuk tovább gyermekeinknek, így történt két debreceni kislánnyal, Pembry Ameliával és Csató Bertával is, akik a téli szünetet egyik unalmasnak ígérkező délelőttjén, hógolyózás helyett jobb híján arra adták a fejüket: levelet írnak a Jézuskának. A Naplónak a két kisiskolás és titkos jótevőjük beszélt a történetről.

Tovább hinni a csodában

Napjainkban már elmúlóban van ez a plátói írásos üzenet, melyre igazából sosem vártunk választ mi sem, a két másodikos barátnőnek azonban mesébe illő következményei lettek a levélírásnak. Amelia megkeresésünkre lelkesen számolt be egyik legszebb adventi élményéről.

– Karácsony előtt néhány nappal sétáltunk el a Kassai úton felállított postaládához, és hogy a küldemény címzettje össze ne keverjen minket, a nevünket felírtuk a levélre – idézte fel az első lépést a lány. Berta szintén szívesen idézte fel a következő jeles napot: – Együtt játszottunk a szobámban, és egyszer csak megszólalt a csengő. Kétszer. Tudtam, hogy ez csak a postás lehet, de azt gondoltam, anya majd kiszalad az aláírni való küldemények miatt – folytatta.

Szabó Mónika, a 2-es Posta kézbesítője azonban most a két lányt kereste: a posta angyala megkapta a leveleket, és két, játékokkal teli ajándéktáskával viszonozta a gyermeki kedvességet. A titkos jótevő elmondta, hogy a meglepett feladók ujjongva szaladtak az „angyal megbízottja” felé, szemükben csak néhány pillanatra villant fel a meglepődés fénye, amikor Mónika átadta az üzenetet: mivel a lányok nagyon szép levelet írtak, ajándékot kapnak.

A gyerekek keresik és befogadják még a csodát, így nem sokat kérdezősködtek, meghatódva és teljes izgalommal várták, hogy a meseszép játékokat végre birtokba vehessék. Berta és Amelia később napokon keresztül mesélték mindenkinek, akivel csak találkoztak, hogy milyen jó ötlet is volt levelet írni a Jézuskának és aki átadta nekik az ajándékot, tulajdonképpen nem is a postás néni, hanem egy zöld ruhás manó lehetett.

Szívből jövő küldetés

Szabó Mónikát arról kérdeztük, hogyan bukkant rá a két lányra, és mi késztette ebben a varázslatos akcióban. – A két kislány címét a neveik alapján nyomoztuk ki a kolléganőimmel, mivel az ilyen levelek egyre ritkábbak és nagyon kedves gesztusnak találtuk őket. Idén Debrecenben talán nem is volt több hasonló, kézzel írott kis levélke a postaládáinkban – emlékezett vissza Debrecen „legcsodálatosabb” postása, majd folytatta: – A szülőkkel egyeztetve kezdtünk bele az akcióba, gyűjtést szerveztem a 2-es Posta csaknem száz munkatársa között, az így összejött pénzből pedig Legót és kisebb játékokat vettem, és miután végeztem a munkával, elvittem a két kis feladónak. Szerencsére csak egy címre kellett mennem, mert a lányok Bertánál vendégeskedtek. Nekem is van egy hasonló korú fiam, azért is szerettem ezt a kis kiküldetést – vallott végezetül Szabó Mónika.

Hogy a küldetés mennyire volt kicsi, nem tudni, talán a sok kicsi sokra megy elvén, de több szempontból inkább hatalmasnak mondható: életben tartani a csodát, az önzetlen jóságot és a hitet, hogy van élet a járványon kívül, a maszkban eltöltött hosszú tanórák után is.

SZD