Kósa Lajos: bizonyítjuk, hogy a magyarok az élet számos területén tehetségesek

Kósa Lajos, a debreceni 1. számú választókörzet országgyűlési képviselője volt a Napló vendége a napokban. Pártja alelnöke, a Fidesz egyik legaktívabb és legsokoldalúbb parlamenti tagja. Az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának elnökeként tagja a Koronavírus-járvány Elleni Védekezésért Felelős Operatív Törzsnek. Nemrégiben törvényjavaslattal élt a kisüzemi sörfőzdék, szikvizesek, ásványvíz-palackozók és gyümölcslékészítők termékeinek piacra jutásának megkönnyítése érdekében. E két témában kérdeztük Kósa Lajost.

Mikor kell, illetve mikor szükséges létrehozni egy úgynevezett operatív törzset? Van-e erre valami szabály?

Hogyne lenne szabály, sőt, egyenesen a jogszabályi lehetőséggel élve alapíthat és működtethet tanácsadó és intézkedési jogkörrel is rendelkező testületet a kormány. Jelen esetben a koronavírus-járvány elleni védekezés miatt állt fel az operatív törzs. Tanácskozásán a tagok, valamint szükség esetén meghívottak vesznek részt, mintegy 16-18-an. Vezetője Pintér Sándor belügyminiszter, a tagjai egyebek között az országos rendőrfőkapitány, az országos kórházparancsnok, a mentőszolgálat, a népegészségügyi szolgálat vezetője, illetve több miniszter is. Jómagam a Honvédelmi és Rendészeti Bizottság elnökeként vagyok résztvevő. A miniszterelnök is ott van az üléseken. Szükség esetén behívnak más szakembereket is. Például amikor az oktatásügyről van szó, akkor nyilván az oktatásért felelős államtitkár is ott van. Tehát ez nem egy merev szervezet, mindig az adott feladatoknak megfelelően áll össze.

Konkrétan mi most az operatív törzs feladata? Hogyan végzi a munkáját, és milyen napi munkabeosztása van a szakmai csoportban résztvevő embereknek?

Az operatív törzs minden tagjának van rendes munkája is, ezért értelemszerűen reggel 6-tól 8-ig ülésezik. A járvánnyal kapcsolatban beérkező adatokat, jelentéseket átnézzük, kitekintünk a határainkon túlra is, Európára, a világra, és mindezekre figyelve hozzuk meg a szükséges intézkedéseket. Megtapasztaltuk, hogy a járvány elleni védekezés körülbelül 70 százalékban logisztikai feladat. Vegyük csak a most zajló tömeges mintavételt, tesztelést. Mindezt olyan ütemezéssel kell elvégezni, hogy az emberek ne várakozzanak sokat, gondoskodni kell a szűrést végzők ellátásáról, az eredmények pontos rögzítéséről, az esetleges pozitívak ellátásáról. Kicsinek látszó probléma, de óriási feladat az eszközök beszerzése. Ezekben a napokban kell meghatározni, hogy januárban mire, milyen mennyiségben lesz szükségünk, hiszen azt most kell megrendelni. A világban ugyanis a járvány idején a gumikesztyű, a védőfelszerelés, a maszk, a tesztelő anyag, illetve immár az oltóanyag iránt is óriási a kereslet. Mindez nagyon komoly előkalkulációt jelent. Annál is inkább, mert hatalmas mennyiségekről van szó; és ne feledjük, világjárvány van, tehát egyszerre jelentkezik mindenhol az igény. Mi eddig ezt nagyon jól kezeltük. Köszönhető egyébként annak, hogy

„az operatív törzs szakemberei példamutatóan jól végzik a munkájukat.”

A helyzet kezelésében a pszichológiának is fontos szerepe van. Gondolok itt arra, hogy az emberek mit hajlandóak még megcsinálni. Sok olyan példát láttunk, hallottunk a külföldről érkezett hírekben, hogy hiába hozták meg az intézkedéseket Svédországtól Olaszországig, az emberek nem vették figyelembe, nem tartották be, és sokkal rosszabbra fordult a helyzet. Mi azt látjuk, hogy a magyarok meglepően fegyelmezettek. Sokkal fegyelmezettebbek, mint amit akár csak önmagukról elképzelnek.

Az lehet, hogy azért, mert nem hoz olyan drasztikus döntéseket az operatív törzs.

Az operatív törzs mindig igyekszik olyan döntéseket hozni, amelyekről azt feltételezhetjük, hogy célravezetőek, ugyanakkor nagy erőfeszítések nélkül betarthatják azokat az emberek. Hiába hoznánk ugyanis olyan határozatokat, amelyeket az emberek nem tartanak be, nem mennénk vele sokra. Ugyanakkor nálunk az egészségügyi ellátórendszer nagyon-nagyon jól vizsgázott eddig. Ahhoz képest, hogy az ellenzék milyen hihetetlen rosszakat mondott, hogy a magyar egészségügy mennyire nem jó, meg mennyire nem tudja ellátni a feladatát. Ezeket a szavakat az élet megcáfolta. Az egészségügyi rendszer derekasan helytáll, köszönet érte a benne dolgozóknak.

A köztudatban az van, hogy mielőtt bejelentenek valamilyen intézkedést, előtte tesztelik a lakosságot, hogy miként fogadja majd azt. Létezik ez a fajta tesztelés?

Mindig figyelünk az emberek véleményére, és körültekintően készítjük elő a döntéseinket. A járvány korábbi intézkedéseiről kérdőíves felmérést végeztünk. Ez volt a nemzeti konzultáció, amire azt állította az ellenzék, hogy teljesen felesleges. Szerintünk azonban világosan megmutatta, hogy mi az, amire az emberek vevők, és mi az, amit elutasítanak, mi az, amit fontosnak tartanak, és mi az, amit nem. A nemzeti konzultációra adott válaszok természetesen befolyásolják a döntéseinket. Tehát számunkra az úgynevezett tesztelés például a nemzeti konzultáció volt.

Kik és milyen formában kerülhetnek kapcsolatba az operatív törzzsel?

Bárki, mégpedig úgy, hogy az illetőnek a hivatali utat kell követnie, azaz a kormányhivatalokon keresztül lehet eljutni hozzánk. Tehát, ha valaki valahol problémát lát, akkor azt a megfelelő helyen jelezni kell. Van egy csapat, amely a lakossági kérésekkel, kérdésekkel foglalkozik. Ha a felvetett dolgot helyben nem lehet megoldani, akkor egyre magasabb szintre jut, és ha addig nem találták meg rá a megoldást, akkor az operatív törzs elé is kerülhet, ott pedig abból általános következtetéseket is le tudunk vonni. A hűtőkapacitástól az influenza elleni oltáson át az informatikai problémákig rengeteg dologgal kell foglalkozni, és ezek egy része a mindennapi működés során kerül az operatív törzs elé.

Volt érdekes, különleges, tanulságos élethelyzete az operatív törzsnek?

Főleg a járvány első szakaszában voltak érdekes esetek, a beszerzések egy része nagyon kalandos volt. Kínában a különböző beszerzők egymásra licitálva, egymást kicselezve próbáltak megvenni mindent, ami a járvány ellen hasznosnak tűnt. A németek már korábban leszerződött tételeket tartottak vissza – nesze neked szolidaritás! Nagyon sok felajánlást kaptunk, ezek egy része nem volt hasznosítható, de jól tükrözte az emberek segítőkészségét.

Megalakultak a települési operatív törzsek is néhány helységben. Ezek milyen jogkörrel rendelkeznek, és milyen kapcsolatban vannak a magyar kormány operatív törzs szervezetével?

A települések esetében igazából ez csak elnevezés, mert ezeknek a testületeknek a hatásköre nagyon mérsékelt. Egy polgármester a saját hatáskörében eljárva, ha tanácsot akar kérni valakiktől, mondhatja, hogy azt a helyi operatív törzstől kérte.

„Olyan kérdés nincs, amit a jelenlegi helyzetben egy polgármester saját hatáskörben ne dönthetne el.”

Ha azonban kérdése van, akkor a megyei kormányhivatalhoz kell fordulnia. Ez a kormánynak a helyi területi igazgatási szervezete, minden hatáskör ott van, és nagyon jól csinálják a dolgukat. Hajdú-bihari adatokat nézve, nálunk kifejezetten jó a védekezés.

Térjünk rá a következő témára, a házi sörfőzésre. Történelmi hagyományaink, természeti adottságaink alapján Magyarország egy boros ország. Mikor lettünk sörösök?

Nem lettünk, mindig is azok voltunk. A sörfogyasztás a magyar tradícióban is ott van, hiszen voltak házi sörfőzdék, még Debrecenben is, saját recept alapján évszázadokon keresztül. Most is vannak úgynevezett kézműves sörfőzdék szerte az országban, és a jogszabály javaslatom lényege az, hogy azzal a piacra jutásukat segítsük.

Miért is?

A nagy gyártók, Magyarországon például a három nagy multi birtokolja a hazai sörpiacot, és ehhez hasonló az ásványvíz és az üdítő italok piaca is. Holott Magyarországon jószerivel bárhol lefúrhatunk, találunk ásványvizet, remek gyümölcsleveink és saját sörfőzdéink is vannak. De a multik az italkereskedőkkel, éttermekkel, szolgáltatókkal kötött szerződéseikkel kizárnak másokat a piacról.

„Szerintem nem helyes az eladókkal olyan szerződést kötni, ami kizárólagos beszállítást jelent bárkinek is.”

Ez nem jó a fogyasztónak sem, hiszen ez a kínálat szűkítése. Lehetne saját ásványvizünk, saját sörünk. Pannonhalmán, Zircen az apátságok már a középkorban is messze földön híres söröket főztek. De itt, az Alföldön is. Ezt mára a három nagy multi megfojtotta, mert kizárólagos beszállítói szerződéseket kötöttek. Én a verseny híve vagyok, tehát azt mondom, hogy ne tiltsuk meg azt, hogy más is piacra juthasson. Ne lehessen olyan szerződést kötni, hogy csak egyetlen beszállítója lehessen az elárusítóhelynek. Miért ne lehetne Hajdúnánáson a helyben főzött fekete sört kapni? Vagy miért csak kevés helyen vásárolható a szoboszlói Pávai Vajna-ásványvíz? És ez csak egy-egy példa. A törvényjavaslattal azt segítem elő, hogy a helyi sör, a helyi ásványvíz is az asztalra kerülhessen. De a törvényjavaslatban benne van a szikvíz, a gyümölcslé és a gyümölcsvelő is. Ezek mindegyikében támogatom a kistermelőket. Ők napjainkban azért nem tudnak megélni, mert nem jutnak piachoz, nem köthetnek velük szerződést a forgalmazók. Egyébként az ellenzék, számomra teljesen értelmezhetetlen módon, nem támogatta ezt a törvényt.

Hány százalékot kellene forgalmazni helyi kézműves sörökből, gyümölcsléből, ásványvízből az elárusítóhelyeknek? Milyen előnyei lehetnének még az ön által javasolt jogszabály elfogadásának?

Szerintem a magyar piac egyötödét ki tudnák szolgálni a kézműves gyártók a termékeikkel. Jellemző módon egyéb jó hatása is lehetne a piacnyitásnak. Mégpedig az, hogy megerősödhet a helyi háttéripar. Régen a magyar mezőgazdaságnak alapvető része volt a komló termesztése. Ma már, leszámítva egy egészen pici területet, komlót lényegében senki sem termel. Ezzel a helyben foglalkoztatás is bővülhet. A sörre is és az ásványvízre is igaz, hogy ugyanazt a terméket, ha nagyüzemi körülmények között készítik, akkor sokkal kevesebb munkaerőt vesznek igénybe, mint a kicsikben. Sok sörfőzővel beszéltem, akik egyöntetűen állították, hogy a kézműves sör főzése kicsit munka, kicsit szerelem. Ezeknek az embereknek valahol a szenvedélyük is a sörfőzés, és eddig nagyon kínlódva próbáltak a felszínen maradni. Szerintem a fogyasztóknak is jót fog tenni, mert nagyobb lesz a kínálat. Jó lesz a helyi gasztronómiai kultúrának is, és az identitást is erősíti. Én örültem annak, amikor lehetett Debrecenben főzött sört kapni. Az azonban bizonyos, hogy ennek a törvénynek a multik nem fognak örülni, mert versenyhelyzet elé állítja őket.

Mikorra várható, hogy a törvényjavaslata a gyakorlatba átültethető lesz?

Ha december közepén elfogadjuk, akkor életbe is lép. A jövő évtől ellenőrizheti a versenyhivatal ezeknek a kizárólagos szerződéseknek a tilalmát. Ettől kezdve meglátásom szerint a kézműves termékek piacra jutásának két járható útja van. Az egyik, hogy a multik, a nagyok, megkeresnek kicsiket, hogy eleget tudjanak tenni a törvényben foglaltaknak. Vagyis viszik magukkal a helyi kicsiket, és szerződést kínálnak számukra a törvénynek való megfelelés miatt. Együttműködést kötnek a kis sörfőzdékkel, ásványvizesekkel, gyümölcslékészítőkkel. A másik út pedig az, hogy a kis főzők maguk mennek a piac után és fogják teríteni a készítményeiket. Hogy melyiket választják, az egyéni ízlés, a sikeressége pedig már csak ügyesség kérdése. A feltételek megvannak hozzá.

Kovács Zsolt