Szabó Károly csaknem kilencvenévesen is őrzi a legelső szaloncukrok emlékét

Az igazán idős emberek tudják, hogy bár valóban szokatlan lesz az ünnep, de régen voltak ennél sokkal nehezebb karácsonyok is. A háború idején, illetve az ötvenes években még ennivaló is alig került az ünnepi asztalra. Erről mesélt a csökmői Szabó Károly és élettársa, Kiss Zsigmondné.

Azt sem tudta, mi az

Karcsi bácsi 1931 márciusában született, pár hónap múlva 90 éves lesz. Csökmőn töltötte a gyermekkorát a jelenlegi Széchenyi utca végén. Édesanyjuk egyedül nevelte fel őt és három testvérét. Módosabb házakhoz járt dolgozni, meg persze napszámba, hogy gyermekeit nevelni tudja. Nagyon keservesen éltek. „Azt sem tudtam, mi az, hogy karácsony” – emlékszik vissza Karcsi bácsi a több évtizeddel ezelőtti évekre. Azt mondja, soha nem volt karácsonyfájuk sem, mert akkor még nem is árulták úgy, mint most. A karácsonyt csak az különböztette meg a többi naptól, hogy olyankor kalácsot is sütött az édesanyja. Nagy szó volt ez nekik, akik szinte soha nem laktak jól. Szaloncukrot akkor látott először, amikor édesanyjuk elment az egyik tehetősebb rokonhoz, aki két szemet küldött a kisfiúnak ebből az addig nem látott édességből. Olyan különleges esemény volt ez, hogy még most, a kilencvenedik életéve küszöbén is jól emlékszik rá. Azt a bőséget, ami most jellemzi a karácsonyokat, akkoriban ők, a szegénységben élő gyerekek és szüleik el sem tudták volna képzelni.

Az ötvenes évek elején…

Karácsonyfa és ünnepi vacsora már csak felnőttként adatott neki, amikor saját családot alapított Biharkeresztesen, majd később Budapesten. Ez már az ötvenes évek végére tehető. A feleségével akkor már tudtak venni fát, fel is díszítették. Gyerekeiknek sokkal jobb karácsonyokat tudtak teremteni, mint ami nekik volt gyermekkorukban.

A nyolcvanöt éves Kiss Zsigmondné nyolc éve alkot egy párt Szabó Károllyal, miután mindketten megözvegyültek. Ő is nagyon szegény családban nőtt fel Csökmőn, az Akácfa utcán. Szülei tizenegy gyermeket neveltek fel. Azt mondja, náluk sem volt karácsonyfa karácsonykor, de szerinte a faluban sem sok mindenkinek lehetett. Az ő szomszédságában, ismeretségi körében biztosan nem, hiszen azok is szegény családok voltak. Ott senkinek nem volt a harmincas évek végén és a negyvenes években karácsonyfája. Emlékszik, hogy egyszer az édesanyja elküldte a pékhez kenyérért, és ő ott látott életében először mennyezetig érő, csodásan feldíszített karácsonyfát. Ez a kép örökre rögzült benne, és megfogadta, hogy egyszer neki is lesz ilyen nagy karácsonyfája. Ezt a vágyát később, már idősebb korában be is teljesítette. Karácsonykor nem volt ajándékozás, esetleg kicsit jobb ételek és kalács is került az asztalra.

Mindketten alátámasztják, hogy az ötvenes évek sem kedveztek a karácsonyoknak. Akkor volt a kötelező beszolgáltatás, ami azt jelentette, hogy ha valaki például levágott egy hízót, annak nagy részét le kellett adni hivatalosan. Próbáltak ugyan az emberek titokban vágni, de még a szomszédban sem lehetett bízni, mert soha senki nem tudta, ki jelenti be a hatóságnak. Ekkor sorban álltak az emberek a napi 20 dkg kenyérért, ami fejenként járt, meg például a zsírért is. Kiss Zsigmondné azt mondja, ekkoriban annyi szerencséjük volt, hogy az édesapja kocsmárosként dolgozott, és az italozni szerető pékek, hentesek a kocsmában gyakran élelemmel fizettek. Sorban állni tehát nem kellett nekik az alapvető élelmiszerekért, de ez nem jelenti azt, hogy bőséges volt a karácsonyi asztal. Ekkor ő már fiatalasszony volt, két kislány édesanyja, és férjével egy kis tehenet is vásároltak. Egyszer jött a hatóság embere, hogy be kell szolgáltatni a tehenet is. A férje határozott ellenállásának eredménye volt, hogy nem vitték el egyetlen vagyonkájukat, aminek köszönhetően mindig volt friss tej és tejtermék a háztartásukban. Ő a kenyeret is otthon sütötte, nem kellett a kis mennyiségért sorban állniuk. Karácsonyfájuk nekik is csak az ötvenes évek végén lett először, amikor már gyermekeik voltak. Később apró, saját készítésű ajándékokkal lepték meg egymást. A két idős ember szerint a mai fiatalok nehezen élik meg az idei karácsonyt, de ők és kortársaik éltek már meg ennél sokkal rosszabb időszakokat is.

B. Kiss Andrea