Volt egyszer egy City Rádió Debrecenben

Huszonöt évvel ezelőtt Debrecenben nagy népszerűségre tett szert a City Rádió, amelynek stábtagjai azóta az országos médiában is megállják a helyüket. Nagyon ritka, ha valaki vagy valami valóságos robbanást idéz elő a közvéleményben. Ledönt ledönthetetlen falakat, forradalmi változást hoz magával úgy, hogy szinte minden korosztálybelieket magával ragad. Ilyen volt 25 évvel ezelőtt a debreceni City Rádió, amely a 92,3 MHz-en sugárzott, s amelynek napról napra lineárisan nőtt a hallgatótábora. Tehetséges frissdiplomások alapították, és lelkes egyetemisták dolgoztak benne aprópénzért, néhány tapasztaltabb kollégával kiegészítve. Mindegyiküknek a City stúdiója volt az otthona, ahová éjjel-nappal örömmel, lelkesen tértek vissza. Vajon hogy emlékeznek az egykori citysek, akiknek legtöbbje hosszú ideje az országos médiában is csillogtatja kivételes képességeit?

A kezdetek

– Jómagam vegyészként végeztem 1990-ben – mutatkozott be Mircz Nárcisz, a City Rádió három alapítója közül az egyik. – Barátommal, Bazsa Péterrel ’93 tavaszán született meg egy rádió alapításának gondolata. Azelőtt szakesteket, bulikat szerveztünk. Éreztük, hogy egy rádióhoz szükség lenne az egyetem támogatására, de erről hamar le kellett mondanunk. Szerencsére mellénk szegődött Várkonyi Attila, az egyetemi stúdió és a hallgatói önkormányzat vezetője, aki beszállt közénk harmadiknak.

– Édesapám Tesla B400-as orsós magnója volt a kezdet – kapcsolódott be Bazsa Péter, aki már 12 évesen elkezdte hallgatni a múlt slágereit, majd felvenni az akkori kor zenéinek legjavát. Megszállott zenegyűjtő lett, a kazettás magnó korszakban több száz kazettát megtöltött a kor alkotásaival. Éjszaka, a szülei tudta nélkül, a takaró alatt kis rádión követte a Szabad Európa Rádióból Cseke László műsorait, valamint a Rádió Luxemburg adásait. Külföldi nyaralások idején olykor a tengeri hajókról üzemelő kalózadókat hallgatta. Zenemániájából sejteni lehetett, hogy útja a DJ- és rádiósszakma felé fog kanyarodni.

– A kolirádiót vezettem a „Tóthfa” (a Tóthfalusi rövidítése) alagsorában, amikor találkoztam két nagyszerű emberrel – emlékezett lelkesen Várkonyi Attila, aki jelenleg a Retro Rádió műsorvezetője, és DJ Dominique néven is országosan ismert lemezlovas. – Nárcisz mindent meg tudott oldani műszakilag, Petitől pedig zeneileg tanultam sokat. Hárman jól kiegészítettük egymást. Sőt nemsokára csatlakozott hozzánk Bertók Laci is, akinek képességeit jelzi, hogy később, az elmúlt két évtizedben a Roxy, a Rádió 1 és a Retro Rádió alapításából is kivette a részét.

– Első stúdiónkat a Lehel utca 15. számú toronyház 15. emeletén hoztuk létre egy ruhaszárító átalakításával – folytatta a kezdetekről szólva ­Mircz Nárcisz. – Az 1994 és 1995 tavasza közötti egy évben csak kábeles adásunk volt a UPC-n, mivel arra könnyebben megkaptuk az engedélyt. Frekvenciamoratórium volt, a Művelődési Minisztérium később is csak egy-egy hónapra adott sugárzási engedélyt, amit este héttől hajnal 4-ig Universum, majd reggel négytől este hétig City néven osztottunk meg ugyanazon a frekvencián. A folyamatos sugárzással 1995 augusztusában indultunk. Addig végleg összeverbuválódott egy jó csapat. Egyetemisták jelentkeztek hírszerkesztőnek, diszkósok műsorvezetőnek, akik a saját arculatukat adták, mert hozták a számaikat, mellé egyre több lemezt és hangfelvételt szereztünk be.

– Az egyetemen kifüggesztett plakátokon kerestünk műsorvezetőket. A City egyetemi rádiónak indult, de az elhatározásunk, az ambíciónk hamar túlmutatott e kezdeti célon – vitte tovább a szót Bazsa Péter. – Az az út, amin elindultunk, a kereskedelmi magánrádiózás úttörőinek tett meg minket. Ezen az úton mindent magunknak kellett kitaposnunk. Nem voltak minták, nem voltak receptek, nem voltak ilyen iskolák. A rádió arculatát, stílusát, zenei formátumát, műsorait, struktúráját, szerkesztőit, műsorvezetőit saját magunknak kellett megalkotnunk. Ahogy minden technikai és működési feltételt is. Minket nem az állami pénzek, nem is a pályázati lehetőségek, de még csak nem is gazdag vállalkozók finanszíroztak, hanem mindezt magunknak kellett megteremtenünk.

– Hallgatói célcsoportunk a 18–40 éves korosztály volt, amelynek bizalmát sikerült elnyernünk – büszkélkedett Mircz Nárcisz. – Az említett időszakban olyan szépen fejlődtünk, hogy a majdnem félszázra becsülhető helyi magánrádiók között az országban a második leghallgatottabb rádióként tartottak számon bennünket a miskolci Non­Stop mögött.

„Elsők voltunk, és lelkesek”

– A City valóban berobbant a debreceni köztudatba – folytatta Várkonyi Attila. – A környéken az első magánrádió voltunk. Amerikai módszerekkel szerkesztettük az adásainkat friss hírekkel, a legmodernebb zenékkel, lehetőleg elkerülve a gyakori ismétléseket. Erényünk a frissesség volt, elkerülve az akkori közszolgálati rádiók merevségeit. Elsők voltunk, és lelkesek; lehet, hogy a rendszerváltás szelleme is hatott ránk, fiatalokra. Egy pillanatig sem éreztük, hogy ez munka, éjjel-nappal törekedtünk az újdonságokra. A közönséget megmozgató játékokat, találkozókat szerveztünk, szinte megállt az élet az Újkertben. (Mi, egykori hallgatók is sokan emlékezünk még a Thomas Mann utcai sörparkban megrendezett City Napokra, amelyek legalább ötezer embert mozgattak meg. – a szerző)

– Sportrendezvényeket, City-bálokat szerveztünk, melyekre meghívtuk az üzleti partnereinket is. Alapítványokat népszerűsítettünk – egészítette ki Bazsa. – A ’90-es évek a diszkókorszak fénykora volt hatalmas zenei éhséggel és a szórakoztató tartalmak iránti vággyal kiegészülve. A City Rádió a megszokottakhoz képest új stílust, új zenei palettát, műsorstruktúrát, információs tartalmakat, műsorvezetőket és szerkesztőket vezetett be. Ez a rádió integrálta az új generáció, az egyetemisták fogékonyságát, igényeit és egy polgári város elvárásait.

Tehetséges vagy debreceni

A City Rádió végül 1995. augusztustól 1998. december 31-ig sugározta adását a Bazsa–Mircz kettős irányításával, miközben a stúdió tehetséges fiataljai szakemberekké érlelődtek. Olyanokká, akik a társaság szétszéledését követően azóta is megállják a helyüket a debreceni és országos médiában.

– Volt egy mondás az országban, amely így hangzott: „A rádiós szakmában valaki vagy tehetséges, vagy Debrecenből jött” – idézte fel egyszerre Bazsa Péter és Várkonyi Attila, akik igyekeztek felsorolni a Cityből elindulók neveit és későbbi munkahelyeit: Fazekas László műsorvezető, Best FM Debrecen, Szilágyi László műsorvezető, Rádió 1 Debrecen, Bertók László (McFly), Sláger Rádió, programigazgató, Gombos Edina, Sláger Rádió, Bumeráng műsor, hírszerkesztő, majd TV2, Karlovics Zsolt, Sláger Rádió, gyártásvezető, Orosz Pál, Juventus Rádió, technikus, Csató Judit, Juventus Rádió, hírolvasó, Mikics Lajos, Juventus Rádió, műsorvezető, Ortutai Dóra, Sláger Rádió, Retro Rádió, hírolvasó, Szkokán Boglárka, Retro Rádió, hír­olvasó, Belicza Bea, Info Rádió, hírolvasó, Gyergyói Zsolt, Magyar Rádió, hírolvasó-szerkesztő, Czifra Sándor, Kerozin együttes.

Magukat szerényen kihagyták, pedig a fent felsoroltak elhelyezkedésében Bazsa és Várkonyi játszották a főszerepet. Bazsa Péter zenei vezetőként dolgozott a Roxy Rádiónál, legutóbb a Rádió 1-nél, a Retro Rádiónál és a Best FM-nél, Bertók László programigazgatóként ugyanezeknél. Várkonyi Attila a Juventus Rádió által vált országosan ismertté, zenész, rádiós és televíziós műsorvezető, szakkommentátor, szerkesztő, médiaszemélyiség. – Nagyon nehezen hagytam ott a City Rádiót, fél évig győzködtek, hogy menjek át a Juventushoz – nosztalgiázott DJ Dominique. – Bár eredetileg szegedi vagyok, de Debrecen is az otthonom, amiben a City Rádiónak nagy szerepe van. Az akkori kollégákkal azóta is tartjuk a kapcsolatot, 2017-ben a Retro Rádióban nyolcan dolgoztunk a régi citysek közül. Az akkori City ma is megállná a helyét filozófiájában, szervezettségében és technikailag, nem véletlen, hogy manapság is beszélnek róla.

Felvetődik a kérdés: ha ennyire jól prosperált és népszerű volt a debreceni City Rádió, akkor miért nem folytathatta adását, milyen okból széledt szét a tehetséges társaság? Mondják, hogy már az induláskor is tapasztaltak ellenszelet, no meg voltak irigyek. Itt is akadt egy-két belső szervezkedő, aki másfelé húzta a szekeret, segített a frekvencia erősebb háttérrel rendelkező leendő gazdáinak előkészíteni a „terepet”. Ebben az az érdekes, hogy közülük néhánnyal már a széles magyar média környékén sem találkozhatunk, míg azok, akiknek ilyen vagy olyan okból hasznosabb volt távozniuk – lásd a fentiekben felsoroltakat – 25 év elteltével is fontos szerepet töltenek be a rádióknál.

Egy igazán lelkes időszak lenyomatai

– A City Rádió nekem a fiatalságot jelentette – élénkült fel Tóth Attila, az akkori Gilbert Pizzéria vezetője, aki később a megyei önkormányzat alelnöke is volt. – Hasonló korúak voltunk Nárciszékkal, barátok, a magunk területén pályakezdő, de nagyon lelkes vállalkozók, akik mindig megosztottuk véleményünket, ötleteinket egymással. A rádió vezetői nagyon kedvesek voltak, mindig beengedtek bennünket a stúdióba, szerettük a zenéjüket, szívesen támogattuk változatos vetélkedőiket, műsoraikat. Az éttermünk volt az első olyan pizzéria, amely a házhoz szállítást is vállalta Debrecenben. A Cityben reklámoztunk, és a rádió népszerűségével együtt folyamatosan nőtt a forgalmunk is. Például közösen találtuk ki, hogy azokat a népszerű zenészeket, akik a rádió meghívásának eleget tettek – Charlie-tól Zoránig – vendégül láttuk, és a cserébe kért gipsz tenyérlenyomatukat elhelyeztük az üzletünkben.

Csubák Zoltán