Debreceni kutató a vakcinafejlesztők között: az oltás a megoldás kulcsa

Méltán lehetünk büszkék a debreceni származású dr. Boros Gáborra, aki Karikó Katalin biokémikus kutatócsoportjával mérföldkövet ért el a koronavírus-járvány elleni küzdelemben. A BioNTech társigazgatója a Naplónak adott interjújában elmondta, hogy egyik legnagyobb erényének a precizitását tartja, ez is hozzájárult ahhoz, hogy az általa is fejlesztett, mRNS-technológián alapuló Pfizer–BioNTech-vakcina biztonságos és hatékony legyen, mely több millió embernek segíthet a fertőzés megelőzésében. A szakember hangsúlyozta a nemzetközi összefogások erejét és az alapkutatások fontosságát is, melynek szintén jelentős szerepe volt abban, hogy a lehető leggyorsabban lehessen fellépni a világjárvány ellen.

Mindig is kutató biológus szeretett volna lenni?

A biológia és a természettudományok iránti érdeklődésem egy tragikus eseményhez köthető. Ötéves koromban egy rokonlátogatásra mentünk, ahol egy velem egykorú kisfiú akut leukémiában szenvedett. Nagyon sokkoló volt, mert együtt játszottunk, és kiderült, hogy ez egy gyógyíthatatlan betegség. Sokat beszélgettünk erről édesanyámmal, és eldöntöttem, hogy orvos leszek, és meggyógyítom ezt a betegséget. Ha ez nem is történt meg, a biológia iránti érdeklődésem a mai napig töretlenül megmaradt, ezért tanultam, ez éltetett mindig.

Jelenleg Mainzban él, azonban élete nagy részét Debrecenben töltötte. Milyen út vezetett a BioNTech társigazgatói posztjáig?

Debrecenben születtem, és 35 éves koromig ott is éltem, szinte minden örömöm, bánatom odaköt. Egy nagy családi kertes házban nőttem fel boldogságban, amit szüleim nevelésének köszönhetek. Van egy nővérem is, aki Hajdúböszörményben született, Debrecenben járt iskolába, ma Szolnokon tanít. A Karácsony Sándor Általános Iskolában kitűnő eredménnyel végeztem. Majd a Fazekas Mihály Gimnáziumban egy biológia tagozatos osztályban emelt szintű oktatásban részesültünk, remek tanáraink voltak. Ezután jelentkeztem a Debreceni Egyetem orvosi karára, mert még mindig kutatóorvos szerettem volna lenni. Ez akkor nem sikerült, de végül nem bántam meg, hiszen kutató biológus lettem, molekuláris biológia – biokémia szakirányon végeztem. A diplomám megszerzését követő évek a kemény tapasztalatszerzésről szóltak. Bizonyos ideig munkanélküli is voltam, de nem adtam fel az álmaimat, így kerültem 2010-ben fiatal kutatóként a kiváló szakember, dr. Emri Gabriella irányítása alá a Debreceni Bőrgyógyászati Klinika laboratóriumába, ahol magyarországi kutatókarrierem legszebb és legsikeresebb éveit töltöttem. Professzor Remenyik Éva intézetvezető által találkozhattam a Pennsyl­vaniai Egyetem professzorával, Karikó Katalinnal, aki kollégájával, Drew Weissmannal együtt 2005-ben publikálta és szabadalmaztatta a kémiailag módosított messenger RNS-sel (mRNS) kapcsolatos kutatási eredményeit. Abban a pillanatban Kati és köztem egy életre szóló munkakapcsolat és barátság alakult ki, igazi mentoromnak tartom. Hozzájárulásával először alkalmazhattam Magyarországon a módosított mRNS-alapú fehérjeterápiás technológiát. A napfényből származó ultraibolya-sugárzás okozta DNS-károsodások kijavítása lett a doktori disszertációm témája. Az itt eltöltött 5 év alatt számos hazai és nemzetközi szakmai sikert értem el, elnyertem a Bolyai-ösztöndíjat, melynek köszönhetően betekintést nyerhettem az akkor már a németországi BioNTech alelnökeként dolgozó Karikó Katalin kutatócsoportjának munkájába. Teljesen lenyűgözött! Néhány hónappal később állást kaptam az általa vezetett kutatórészlegnél, amely szakmai fejlődésem, a Katival való személyes munkakapcsolat és az RNS-kutatásban rejlő óriási potenciál miatt máig nagy örömömre szolgál. Nem volt könnyű kiköltözni Németországba, de éltünk ezzel a lehetőséggel. Jelenleg Mainzban élünk a feleségemmel és két gyermekünkkel, Bodzával és Hugóval, nagyon boldogok vagyunk.

Önök a Pfizerrel már egy mRNS-­alapú vakcinafejlesztésen dolgoztak, amikor berobbant a koronavírus-járvány. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?

A Karikó-munkacsoport, amelynek én is oszlopos tagja vagyok immáron 5 éve, nagyon fontos szerepet tölt be az mRNS szerkezeti elemeinek optimalizálásában, tesztelésében azon célból, hogy az az adott terápiás fehérjét kódoló mRNS a klinikumban biztonságosan és hatékonyan alkalmazható legyen. Ez több száz kísérletet foglal magában, és hihetetlenül izgalmas, amikor egy több napig tartó kísérleti fázis eredményeit elsőként pillanthatja meg az ember. Egy ilyen pillanat volt az életemben 2019 nyarán az is, amikor a koronavírus-járvány kitörése előtt a Pfizerrel közösen éppen az influenza elleni mRNS-alapú vakcinafejlesztésen dolgoztunk, és a kapott eredmények egy jobb és hosszabban tartó fehérjetermelő hatékonysággal bíró mRNS irányába mutattak. Ez további kísérleti tervezést és kivitelezést vont maga után, hihetetlen, de még mindig ki van függesztve az irodánkban az a papírlap, amelyre az eredmények láttán a munkacsoport közösen felvázolta a következő lépéseket. Milyen csodálatos, hogy hétvégét, szabadságot sem kímélve sikerült befejezni ezt a munkafázist a pandémia kitörése előtt, amelynek érkezéséről természetesen fogalmunk sem volt.

Milyen fázisban volt akkor a fejlesztés, illetve jelenleg milyen hatékonyságú vakcináról beszélhetünk?

Egy újonnan kifejlesztett megelőző vakcina vagy gyógyszer hatékonyságát mindig a 3. klinikai fázisban mérik nagy létszámú, azaz több tízezer önkéntes bevonásával, azonban eddig a szintig mRNS-alapú platformon elsőként egyedül a koronavírus elleni megelőző vakcina jutott el minden szakmai várakozást felülmúló eredményeket hozva.

Mennyire volt feszített a tempó a vakcina fejlesztésekor, egyáltalán: melyek azok a tényezők, amiket fel lehet gyorsítani, ha sürget az idő?

Ehhez a történelmi sikerhez nagyon sok tényező együtt­állása kellett, amelynek alapját a Karikó Katalinék által kitalált módosított mRNS ­technológia szabadalmaztatása adta, amely több mint 15 évre nyúlik vissza. Ahogy megtudtuk a teljesen ismeretlen SARS-CoV-2 koronavírus genomjának szekvenciáját, amely a mi technológiánk esetében nélkülözhetetlen, de elégséges információ, a BioNTech minden csoportja a „Fénysebességnek” nevezett Covid–19-projekten dolgozott éjjel-nappal, miközben szomorúan figyeltük a vírus által okozott károkat. Előfordult, hogy mikor reggel elindultam, a gyerekek még aludtak, mire hazaértem pedig már lefeküdtek, de a felelősség mindennél nagyobb volt. Volt olyan is, hogy hétvégén Szabó Gábor Tamás kollégámmal, aki éppen a járvány kitörése előtt pár hónappal csatlakozott a csapathoz, kaptuk a telefont, hogy most azonnal el kell kezdeni dolgozni egy bizonyos fázison, természetesen egy percig nem haboztunk, hogy bemenjünk. Sokan bizalmatlanok az mRNS-alapú vakcinák gyorsított eljárása miatt, hiszen eddig mindenki az évekig, akár évtizedekig tartó fejlesztésekről hallott. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy egyrészt az mRNS-alapú terápiás alkalmazásokkal kapcsolatos kutatások több évre nyúlnak vissza, és jelenleg is gőzerővel folynak. A Pardi Norbert, a Pennsylvaniai Egyetem adjunktusa által vezetett csoport évekkel ezelőtt elsőként bizonyította állatkísérletekkel a módosított mRNS platform megelőző vakcinaként való sikeres működését más vírusok ellen. Többéves tapasztalattal a hátunk mögött azonnal tudtuk, milyen lépéseket kell tennünk a Covid–19 betegséget okozó koronavírus elleni vakcina fejlesztésével kapcsolatban, amely jelentősen meggyorsította a klinikai fázisokhoz vezető utat. Kiemelném az alapkutatás fontosságát, hiszen a szükséges időpontban birtokában voltunk a tüskefehérjével kapcsolatban számos, a vakcinafejlesztés szempontjából kulcsfontosságú információnak. Ez inspirációt jelenthet olyan fiatal kutatóknak, amilyen én is voltam pályám elején. Nagy kihívás várt cégünk produkciós csoportjára is, amelynek több­ezerszeresére kellett növelni a termelést, amely akadályt nagy szaktudásának köszönhetően gyorsan és sikerrel vett. Képzeljük el, hogy az általunk kb. 2 cm-es csövekben végzett kísérleteket kellett ipari nagyságrendre, az erre a célra kifejlesztett bioreaktorokra átdolgozni. Másrészt a korai klinikai fázisok összevonásával, harmadrészt több magas fertőzési arányú vizsgálati hely kiválasztásával, végül az eredmények folyamatos úgynevezett „görgető eljárással” történő benyújtásával jelentősen lerövidíthető volt a fejlesztési ütemterv, amely mindannyiunk érdeke tekintettel a vakcina sürgős szükségességére. Nagyon fontos megjegyezni azonban, hogy ezek egyike sem érintette negatívan a biztonságosságra és a megfelelő hatékonyságra felállított feltételeket. A gyorsasághoz nagyban hozzájárul, hogy a nemzetközi szervezetek a pandémia jelentette vészhelyzetre gyors és rugalmas, de szakmailag kompromisszummentes sürgősségi engedélyeztetési eljárást tettek lehetővé.

Mit gondol az oltásellenes hozzáállásról? Meg lehet győzni ezeket az embereket arról, hogy a vakcina biztonságos?

Elszomorító. Az oltásellenesség tovább súlyosbítja a koronavírus által okozott károkat. Emellett kockáztatjuk egy olyan vírusváltozat kialakulását, amely ellen a vakcinák nem lesznek hatékonyak, míg az oltás vállalásával, ezáltal a nyájimmunitás minél hamarabb történő kialakításával jelentősen szűkítenénk a vírus terjedési területét, és gyengítenénk a vírus fertőzőképességét. Felelősséggel tartozunk azokért, akik szeretnék, de nem vagy még nem kaphatják meg az oltóanyagot, köztük gyermekeink egészségéért. A beoltott személyek száma a világban folyamatosan nő, és már több hónap eltelt az első oltások óta, így igen nagy számú adat áll rendelkezésünkre a hatékonyságot, a fertőzőképességet és a mellékhatásokat illetően. Ezek alapján az mRNS-alapú vakcinánk a 2. dózist követő 7. napon nemcsak a klinikai fázisokban, de „élesben” is legalább 95 százalékos hatékonyságú védelmet biztosít, míg a beoltott, de a betegségen mégis áteső személyek enyhe tünetekkel, kórházi kezelés és szövődmények nélkül vészelik át azt.

Sokan a mellékhatások miatt aggodalmaskodnak.

Ezek mind várt és normális mellékhatások mind az első, mind a második dózist követően. Ezek a szervezet számára szükségesek ahhoz, hogy felkészítsék arra, hogyha az ember netalán elkapja a koronavírust, azt azonnal felismerje, és leállítsa a szaporodását a szervezetünkben. A hosszú távú védelem kialakulásához nélkülözhetetlen második dózis után hevesebbé válhatnak a tünetek, ez azért van így, mert az első dózist követően még nincs akkora immunválasz a szervezet részéről, hogy komolyabb reakciót váltson ki. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, a hidegrázás, enyhe láz és izomfájdalom, amelyek a második dózist követően jelentősen felerősödhetnek, hiszen a szervezet már találkozott az mRNS által „bevitt” tüskefehérjével, és jobban felismeri, de ezek 1-2 napon belül elmúlnak.

„Súlyos allergiás reakció 11 embernél volt megfigyelhető 1 millió emberre számolva, ez bármilyen más gyógyszerrel szemben nézve is igen minimális, amely annak is köszönhető, hogy a Pfizer–BioNTech-vakcina csak természetesen lebomló anyagokból áll.”

Természetesen aki a vakcina bármilyen összetevőjére (cukor, só, PEG-2000, koleszterin, foszfokolin) allergiás, annak semmiképpen nem ajánlom az oltást. A koronavírus ezzel ellentétben korosztálytól, akár egészségi állapottól függetlenül súlyos lefolyású betegséget képes okozni, valamint még a tünetmentes betegeknél is hosszú távú szövődményekhez vezethet. Még a betegségen átesetteknek is ajánlott legalább egy oltást felvenni, mert ez már így elegendő egy hosszú távú védelmet biztosító, magasabb szintű ellenanyagválasz kialakulásához. Tehát kijelenthető, hogy a vakcinában rejlő elenyésző elméleti kockázatok össze sem mérhetők a fertőzés következményeivel.

Ön már megkapta a szükséges oltásokat?

Igen, de egyelőre csak az első dózist a németországi oltási tervnek megfelelően.

A többi vakcinával kapcsolatos híreket figyelemmel követi?

Természetesen az általunk kifejlesztett vakcináról tudunk a legtöbbet, de minden más vakcinával kapcsolatban is olvasom a híreket. Nagyon fontosnak tartom, hogy minél több gyártó, minél több cég vakcinája a megfelelő nemzetközi szervezeteken keresztül engedélyezve legyen, hogy minél több embert be lehessen oltani.

Milyen lehetőség rejlik még az mRNS-technológiában?

A kutatásoknak szerencsés, de az emberiségnek szerencsétlenség, hogy éppen egy világjárvány miatt került előtérbe az mRNS-technológia. Szerencsére a koronavírus mutációs rátája nem olyan magas, ezáltal a Pfizer-vakcina könnyebben működhet. Itt nemcsak arról van szó, hogy a világjárványt vissza tudjuk szorítani, hanem hogy az mRNS-technológiába vetett hitet további kutatásokban is alkalmazni tudjuk, akár a daganatos betegségek és más vírusok elleni harcban, valamint a legnagyobb kihívást jelentő ritka genetikai betegségek gyógyításában és egyéb terápiás fehérjék célzott irányú alkalmazásának kidolgozásában.

Ön szerint mikor lélegezhetünk fel?

Úgy gondolom, nyár vagy év végére: alacsony a vírus mutációs rátája, egyre nagyobb a gyártókapacitás, több emberhez jut el az oltóanyag. Az emberek hozzáállása is várhatóan megváltozik, mert látják majd, hogy ez teljesen biztonságos, többen oltatják majd magukat. Fontos azonban megjegyezni, hogy a maszkviselésre és a távolságtartás betartására az oltás után is szükség van. Ezek a kívánt nyájimmunitás kialakulása és a gazdasági egyensúly visszaállítása miatt is rendkívül fontosak.

Vass Kata

Borítókép: Dr. Boros Gábor úgy véli, a járvány megfékezésében fontos, hogy minél többen oltassák be magukat