Fénygömbök Hajdú-Bihar országútjai felett: folytatjuk a parajelenségek vizsgálatát

A debreceni gyökerű HUFON és a Magyar Ufókutató Szövetség volt elnökével készített legutóbbi interjúban már szó esett néhány olyan parajelenségről, amelyekre évtizedes távlatból sem sikerült magyarázatot találni. Hittől és meggyőződéstől függetlenül is olyan témák ezek, amelyek megérdemlik, hogy komolyan kezeljük őket, de mindezt anélkül, hogy ráaggatnánk az ufó vagy a fantasztikus jelzőket.

Linszter Árpád magát szkeptikus beállítottságú kutatónak tartja.

„Léteznek ismert és kevésbé ismert összeesküvés-elméletek, amelyeket én csak összefüggés-elméleteknek hívok, ez nagyon fontos különbség!”

– Nem állítom, hogy a saját élményeimben ufókról van szó, mindössze annyit, hogy nem találtam rájuk magyarázatot. Legutóbb már említettem, hogy a különös jelenségeket többnyire csak a bulvár szintjén vizsgálják itthon. Ez azért van így, mert nagyon sok olyan ember került kapcsolatba a témával, akiknek nem lett volna szabad, és nyilvánosságot is kaptak, színpadon álltak, könyveket írtak, a paranormális események pedig összemosódtak a szemfényvesztéssel és az ezotériával. Egy időben a televízióban sorra jelentek meg olyan személyiségek, akik azt állították, hogy kézzel gyógyítanak, energiát közvetítenek. Az emberek pedig nagyon vevők voltak erre a rendszerváltás után, mivel hirtelen zúdult rájuk egy olyan információs tömeg, amellyel addig nem foglalkozhatott a média – osztotta meg a Hajdú Online-nal.

A témával már csak magánemberként foglalkozó kutatót ismét megkértük, hogy elevenítsen fel néhány érdekes eseményt, amelyekről eddig csak érintőlegesen esett szó, vagy egyáltalán nem is kerültek említésre az elmúlt időszakban.

– A kilencvenes évek közepén az Arany János utca sarkán működött egy bankfiók, amelynek volt egy saját parkolója. Karácsony este történt az eset, az őrök közül ketten voltak szolgálatban. Csendes műszakjuk volt egészen addig, amíg a parkolóban a semmiből meg nem jelent egy hatalmas, élesen világító gömb. Az elektromos sorompó automatikusan felnyílt, az épületben lévő lift pedig működésbe lépett – mondta. – Mindez azért érdekes, mert mindkét szerkezet ki lett iktatva előzőleg, tehát maguktól nem kapcsolhattak volna be – tette hozzá Linszter Árpád. Emlékezete szerint erről akkoriban nem beszélhettek az őrök. Megtudtuk, hogy az eseményt kamerák rögzítették, a felvételek viszont feledésbe merültek a VHS-korszak lezártával.

A debreceni ufókutatóval készített interjúban már említésre került egy másik különös esemény is, melynek során egy szolgálatot teljesítő mentőautót követett egy rejtélyes fényjelenség Debrecen határában.

– Az eset valamikor a nyolcvanas évek közepén történt. Éjjel a mentőszolgálat munkatársai riasztást kaptak, hogy el kéne szállítani Józsáról egy sérültet avagy vajúdó nőt, ez a részlet már homályba veszett. Amint elhagyták a Debrecen táblát, egy hatalmas világító gömb követni kezdte a járművüket. A sofőr mellett lebegett nagyjából tíz-tizenöt méteres magasságban, elmondása szerint is nagy méretű jelenségről volt szó. Megkülönböztetett jelzéssel haladtak, nem volt idejük megállni és megnézni, mi lehet az – osztotta meg velünk Linszter Árpád. – Ahogy elindultak visszafelé, a gömb ismét megjelent, ugyancsak a sofőr bal oldalán, majd egészen a város határáig követte őket, ott pedig egyszer csak felemelkedett, és eltűnt az égen – fejezte be a történetet.

Fények az országút felett

Nem a cívisváros ufókutatója az egyetlen személy, aki hasonló esetekről tud beszámolni. Kovács Zsolt, a Hajdú-bihari Napló munkatársa szintén rendelkezik hasonló élményekkel, melyek közül néhányat megosztott velünk.

– Még 1993 márciusában történt, amikor egyik éjjel arra ébredtem otthon, hogy a szobát kékes neonfény árasztja el, amelynek hiába kerestem, nem találtam a forrását. Egyszer csak egy sárgás gömb jelent meg a falon keresztül, a mérete egy teniszlabdáé lehetett. Körbement a szobában, majd távozott. Különös, égett szagot hagyott maga után, amely másnap reggel még mindig érezhető volt. Mindez egyébként öt perc leforgása alatt történt – emlékezett vissza kollégánk. – Mivel természettudományos végzettségem van, tisztában vagyok egyes fényjelenségekkel, amelyek felbukkanhatnak a környezetünkben, ez esetben viszont nem voltak olyan légköri viszonyok, amelyek ezt lehetővé tehették volna. Amikor reggel átmentem a másik szobába, arra lettem figyelmes, hogy egy furcsa nyom volt a falon, kidudorodott azon a ponton, ahol előző éjszaka megjelent a fény, a haladása mentén pedig egy szürkés, füstös egyenes maradt, mintha egy gyertyát húztak volna végig. Az ujjaimmal végig is tudtam simítani a nyomát – osztotta meg velünk Kovács Zsolt.

Mint kiderült, tapasztalatai közt ismétlődő események is szerepelnek. – A különös fényjelenséget követő estén éppen hazaértem, a hifim és annak tartozékai pedig érdekes alakzatban voltak egymásra pakolva, a CD-k hasonlóképp. Értesítettem a rendőrséget, hogy kiderüljön, járt-e valaki a lakásomban, de semmilyen idegen nyomot nem találtak, úgyhogy nem lehetett mire vélni a rendetlenséget. Két nap múlva éjjel ugyanez történt, a hifi piramis alakban lett felpakolva, körülötte pedig a lemezek hevertek.

Kovács Zsolt 2008 augusztusában hasonló eseményeket élt át, mint amelyek a Debrecen és Józsa között utazó mentősökkel is történtek. – A munkám miatt nagyon sokat utazom éjszaka. Egyik ilyen alkalommal Tiszacsegéről autóztam hazafelé, velem volt az akkor még kicsi fiam is, aki a hátsó ülésen aludt. A Hortobágyon haladtunk keresztül, amikor a visszapillantóban mintha kettő higanygőz lámpa fényei tűntek volna fel. Nem tulajdonítottam nekik jelentőséget, úgy gondoltam, egy közeli tanyáról jönnek. Pár perc múlva azonban mintha közelebb kerültek volna hozzánk, majd nekem is eszembe jutott, hogy nincs is a közelben település – emlékezett vissza. – Nem sokkal később feltűnt, hogy ez a két fénygömb gyorsabban halad, mint mint az autó, akkor már nagyjából egy kilométerre lehettek tőlünk, majd utol is értek. Az átmérőjük meghaladta az egy métert, ha nem lett volna ott a fiam, biztos megálltam volna, hogy szemügyre vegyem őket. Nem megvilágítva voltak, úgy tűnt, mintha maguk lennének a fényforrások. Balmazújváros határába érve egyszer csak hatalmasra nőtt sebességgel felfelé távoztak, el is tűntek. Keresztülhajtottunk a településen, a fiam közben felkelt, meg is kérdezte, hogy mi volt az a fény, mert ő is látta – folytatta Zsolt, és mint kiderült, a különös útnak itt még nem volt vége. – Immár a 33-as főutat Nádudvarral összekötő, alacsony forgalmú úton mentünk tovább, amikor megjelent egy velem szemben haladó jármű, amelynek nagyon erős reflektorai voltak. Lekapcsoltam a fényszórót, ő viszont nem tett így, közben pedig kitért oldalra, ahol egyébként nem is volt út. Egy fasor mögé húzódott el, erősen meg is világította azt.

„Amikor már közelebb értem, ez a nagyjából ötvenméteres tárgyszerű jelenség óriási sebességgel távozott az ég felé.”

Szintén a 2008-as évben történt a harmadik, egyben utolsó esemény, amelyről a Napló kollégája beszámolt nekünk. – December 23-án hazafelé tartottam, több autós is volt a 4-es úton. Borult volt az ég, de nem volt ködös. Ebes mellett jártam, amikor arra lettem figyelmes, hogy a település fényei egyszerre kialudtak, majd abban a pillanatban Hajdúszoboszlónál is ugyanezt történt. Látható volt, hogy megszűnik a világítás, a téli égbolt ezt elég jól visszatükrözi. Majd észak felől egy zöld fényjelenség tűnt fel a felhők közt, ahogy közeledett felénk, egyre erősebb lett, egyre inkább beborította az eget. A közepén kifejezetten élénk volt a színe, a szélei felé pedig halványodott. Nagyjából húsz másodperc alatt haladt el felettünk horizonttól horizontig – mesélte Kovács Zsolt, akinek elmondása szerint a különös jelenséget a közelben lévő autósok is látták, akik sorra álltak meg, egymást kérdezgették az eseményről. – Az egész nagyon gyorsan történt, hang nem kísérte, majd a zöld színezés eltűnt az égről, a települések fényei pedig ismét felgyúltak. Másnap érdeklődtem a szolgáltatónál, hogy tudnak-e áramkimaradásról, amire azt a tájékoztatást kaptam, hogy igen, de az egész nagyjából csak egy percig tarthatott, ezt pedig az ő eszközeik nem jelezték, így valami műszaki hiba történhetett.

Zárásként munkatársunk megosztotta véleményét a földönkívüli életformák létezésének lehetőségéről. – Mindenképpen kell, hogy legyen értelmes élet a bolygónkon kívül, már csak a nagy számok törvénye alapján is. Mi egy apró része vagyunk a Tejútrendszernek, a világegyetem méretei pedig elképzelhetetlenek, a keletkezése előtti időről fogalmunk sincs. Természetesen nem feltétlen a minénkhez hasonló, szénalapú vagy humanoid életformát kell elképzelni, minden világban a helyi körülményekhez alkalmazkodva fejlődhet a természet, akár – a mi értelmezésünk szerint – fizikai test nélkül is.

Birtók Benjámin