Hallgatói visszajelzések alapján színvonalas a digitális oktatás

Egy pár hónapos szünetet leszámítva közel egy éve zajlik digitális oktatás az egyetemeken, aminek az első időszakban nagyon örültek a hallgatók, ám ma már a közösségi oldalak fórumain is az látszik, hogy mindenki vágyik a jelenléti oktatási formára. A Hajdú-bihari Napló két külföldi és két magyar hallgatót kérdezett meg elmúlt évük tapasztalatairól.

Közel öt éve tanul Debrecenben az indiai származású Shreya Christine Padmarajan, aki az Orvostudományi Kar hallgatója. – Utoljára tavaly februárban tudtam hazautazni, ekkor találkoztam legutóbb édesanyámmal. Édesapám akkor pont egy üzleti úton volt, így őt két éve nem láttam. Nagyon megviseli a szüleimet a helyzet, mivel egyedüli gyermekük vagyok – osztotta meg tapasztalatait. – Szerencsémre a korlátozások bevezetése előtti egyik utolsó repülőgéppel vissza tudtam jönni Magyarországra. Persze nagyon hiányoznak a szüleim, és aggódom értük, de otthonomnak most már inkább Magyarországot tartom – mondta. – Azt tapasztaltam, hogy nyárra a külföldi ismerőseim nagy része itt maradt Debrecenben, viszont most karácsonyra majdnem mindenki hazautazott, mivel arra számítanak, hogy a következő félév alatt is távoktatás lesz – fogalmazott. Hozzátette, munkahelye miatt ő nem gondolkodik most a hazautazásban.

„Azt gondolom, hogy a Debreceni Egyetem csodálatos munkát végez és minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy biztosítsák a tanulmányainkhoz szükséges forrásokat, anyagokat az online oktatás során is”

– véleményezte a digitális oktatás rendszerét.

Van, aki szerint egyes esetekben színvonalasabb a digitális oktatás, mint a tantermi forma. – Előny, hogy megválogathatjuk, hogy milyen órákra ülünk be, így részt vehettem több szemináriumon is, és még a tanárok között is válogathattam. Emellett minden esetben narrált, visszahallgatható előadásokat töltenek fel, így biztosan nem maradtunk le semmilyen fontos információról – fogalmazott Káplár Áron ötödéves orvostanhallgató. – Sokkal inkább be tudom most osztani magamnak az időmet, mert nincsenek órák közötti 2-3 órás üres blokkok, amikor nem nagyon tudok mit csinálni – mondta.

„Viszont az kezd jelentősen aggasztani, hogy orvosi egyetemistaként közel egy éve nem láttam beteget. Ez azért ijesztő, mert nem tudom mikor fogunk megtanulni alapvetően szükséges készségeket”

– tette hozzá. A gyakorlatok mellett a közösségi élmény is átalakult. – Nincs közösségi élet, nincsenek bulik, de egyszerű órák közti beszélgetések sem. Ezek nagyon hiányoznak – mondta Káplár Áron.

Jegyzetekkel segítenek

Az elsőévesek számára jelenti talán a legnagyobb nehézséget az online oktatás, hiszen nem sok idejük volt arra, hogy személyesen megismerkedjenek akár a tanárokkal, akár egymással. – Az előny, hogy az órákra otthonról tudunk bekapcsolódni. Viszont elég nagy hátránya a helyzetnek, hogy a szaktársaimmal, barátaimmal nehezen tudjuk most megoldani a találkozást, ezek jobb híján átkerültek az online térbe – mondta a Naplónak Debreczeni Dávid, elsőéves villamosmérnök hallgató.

„Szerintem hasonló színvonalú a digitális oktatás, mint a tantermi, az előadások hasonlóan vannak megtartva, mintha élőben zajlanának”

– fogalmazott. – Segítség, hogy a tanárok az órák után adnak lehetőséget konzultációra, ha nem értenénk valamit. Sok segédanyagot töltenek fel, néha pedig a saját jegyzeteikkel segítenek, hogy könnyebb legyen a tananyag megértése – tette hozzá.

Négy éve él hazánkban a kazahsztáni nemzetiségű biokémiai mérnök hallgató, Kamilla Aliyeva. – Egyáltalán nem voltam otthon mióta kitört a koronavírus, úgy ítélték meg a szüleim, hogy Magyarországon biztonságosabb tartózkodnom, mint Kazahsztánban lenne – osztotta meg a Naplóval. – Nagyon sokan küzdenek honvággyal és depresszióval, hiszen messze van a családunk és az itt lévő barátainkon kívül nem tudunk másokkal találkozni. Ennek ellenére a legtöbb külföldi diák itt maradt Debrecenben. A kazahsztániak közül főként az elsőévesek mentek vissza a járvány kitörésekor – tette hozzá. Aggasztó a tapasztalatszerzés hiánya. – Sajnos jelen helyzetben nem tudunk elég időt a „terepen” tölteni, ami az én szakmámban fontos lenne. Nem tudtam befejezni a gyakornoki időmet sem, így nem tudom, hogy fogok majd további képzésekre jelentkezni – mondta Kamilla Aliyeva.

Debreczeni-Kondás Eszter